Szerdán délután ötkor nyílt meg a Katona 30 emlékkiállítás a színházzal szemben elhelyezkedő FUGÁ-ban. A kiállításon a nemrég elhunyt Koncz Zsuzsa színházi fotós képei voltak, amelyek számomra is visszaidézték az elmúlt éveket.

A Katona nemcsak a kiállítást megnyitó Koltai Tamás életének fontos része, aki ezt beszédében kellően aláhúzta, de az én életemnek is. Ezért mentem oda a kiállításra. Meg azért is, mert hívtak. 

1985-ben láttam ott először előadást, az Übü királyt, amit később mindösszesen hétszer néztem végig. Ez még akkor volt, amikor évente kétszer tudtam azt megoldani, hogy a szüleimmel Miskolcról Pestre utazzak egy-egy hosszú hétvégére és négy nap alatt jellemzően öt előadást is megnéztünk. Az előadásokra hosszan készültem, néhány szerencsétlen osztálytársamnak ezt előzetesen hetekig emlegettem. Biztos nagyon érdekelhette őket, de nekem nagy boldogság volt a készülődés is. A jegyeket apám vasutas barátja vette, akinek minden út előtt egy hónappal átnyújtottam a Pesti Műsor alapján a Megyei Könyvtárban készített táblázatomat, melyben szerepelt négy vagy öt színház (Vígszínház, Pesti jellemzően) és az Opera.

Mivel a vonat a Keletibe ment, Béla a legegyszerűbb megoldást választotta: elment az Erkel pénztárába és amire tudott jegyet venni, arra egyből megvette. Így alakult az, hogy szerencsés esetben jó, ha egy prózai előadás került be a műsorunkba. Az Übü királyt annak köszönhetem, hogy Béla nagyon szeretett menni a Jégbüfébe és a Katona egyből ott van mellette. A harmadik sorba szóltak a jegyek, valami 5o Ft volt darabja. Csodás színházi este volt, Miskolcon hasonlót nem láttam, bár meg kell jegyeznem, hogy én szerencsés időben, Csiszár Imre nagy korszakában voltam gimnazista, amikor Blaskó Péter és Tímár Éva voltak vezető színészek Miskolcon - nem volt az rossz egyáltalán.

De vissza a Katonára.

1988 őszétől lényegében 95%-os arányban láttam az előadásokat. Emlékeim szerint 1997 táján fordult elő először, hogy az előadás napján is lehetett simán jegyhez jutni, korábban szinte mindig állójeggyel néztem végig a darabokat. A Katona helyzetének változásáról nemrég a Rükverc és A nyaralás kapcsán írtam, azóta nem ért újabb megvilágosodás. A kiállítást érdemes megnézni, vannak kiállított jelmezek és kellékek is, amelyeket a kiállítás zárásakor elárvereznek.

Az említett  megnyitón Koltainak elhangzott egy mondata majdnem így:  kérdés az, hogy mi a fontosabb, a való életünk vagy a színház, amit nézünk. Ez a kérdés bennem is felmerült néha, hiszen vannak olyan előadások, amelyek képesek teljesen már előre is beragyogni az ember napját és annak a szellemében töltjük a napot. Sőt olyanok is, amelyekre az ember egy hétre, sőt néha egy évre előre készül. 

Ilyen előadás volt a Xerxesz, amelyről már korábban többször írtam nektek, amelynek a reprízét a lányaim türelmetlenül várták. Ahányszor a bemutató óta (lepergett 3 év azóta!) elhaladtunk egy platánfa mellett, azonnal megkérdezték, hogy "ÉS Xerxesz, mikor lesz?" Hát szerdán ez is bekövetkezett. Vilma fejébe vette, hogy mind a hét előadást megnézi, a teljes sorozatot - ez már biztos nem így lesz, a péntekit ki fogja hagyni, nincs aki elvigye - én Figarót nézek a MüPá-ban, más pedig nem ér rá.

A szerdai előadás a "Mindenki Operája" program része volt, ami lényegében egy jó ötlet: a korábban is létező főpróbákra jegyeket adnak el, de a normál árak 25%-áért. A legdrágább jegy nem 14 ezer Ft, hanem csak 3500. Huszonöt "akciós" előadást kínál idén az Opera - elég szépen elkelnek rá a jegyek, bár ez a mostani nem lett tele.

Mi teljes létszámmal kivonultunk, vittük a két izgatott leányt, sőt esti előadásra most először Junit is, aki mindössze 4,5 éves. Az apósomék is eljöttek, a lányoktól már évek óta hallanak az előadásokról, de a cselekmény összefoglalását meghallgatva nem a legnagyobb lelkesedéssel néztek az este elé. A gyerekek egy vicces, gördülékeny, látványos, feledhetetlen élményről beszéltek - a korábban látott négy előadás alapján, az eltelt idő által is megszépítve.

Ehelyett sajnos egy igazi (bár meg nem állított) főpróbát láthattunk. Az eredeti Kovalik-féle két szereposztásból egyet hoztak össze, amely nem az a szereposztás volt minden elemében, amit én legoptimálisabbnak látok, sőt megkockáztatom: valószínűleg egyes szereplők megválasztása azon alapult, hogy ki ért rá elénekelni. Kovalik Balázs "elűzetése" óta rengeteg jobbnál jobb lehetőséget kap Németországban, február elején Zágrábban rendezett egy modernizált Aidát (febr. 23-tól Rijekában lesz belőle még néhány előadás) - Pestre nem tudott eljutni (lehet, hogy nem is akart?), hogy felújítsa a Xerxeszt, amely megvalósítására évekig készült. Az Opera nyilván a videók alapján a szokásos rutinnal nyúlt hozzá a feladathoz, de ezen a főpróbán az látszott, hogy a szereplőkben nincs meg az a lendület, amely kétségtelenül megvolt a legtöbbjükben még a bemutató idején. Számíthatott volna Kovalik Balázs személyes jelenléte, biztatása, egy-egy friss megoldás. Ez a felmelegített előadás sajnos nem hozta az eredeti produkciót az igazi fényében vissza. Én azt gondoltam, hogy azért így is van olyan jó, hogy a társaságunkban lévő "civilek", akik még sosem látták az előadást így is örömmel fogadják. Nagyon úgy látszott, hogy ez nincs így - jobban hatott volna inkább egy ókonzervatív Toscának, vagy egy másik igazán dallamos Verdi v. Puccini műnek - a Xerxesz nem jött át. A cselekmény szövevényessége is zavarta őket. 

A fiamra hatott a darab, a látványelemek megtették a hatásukat (autók, repülő, tank, hajó, ejtőernyő - mi kell még?). Vilma, aki rajongói hozzáállást tanúsít jellemzően , így is boldog volt. Még háromszor nézi mostanában - a főpróba után ennyire alkudtuk le a hatot.  

Miután ez egy főpróba volt, ahol jogos az, ha egy énekes nem is próbálja a maximumot nyújtani, nem lenne fair, ha most a langymeleg teljesítményeket elkezdeném sorolni. De azt azért mégis meg kell állapítanom, hogy Hábetler András az eltelt évek után sokkal dinamikusabban és lendületesebben viszi Elviró hálás szerepét, mint korábban. A bemutató idején túl mísz és lagymatag volt, különösen ha a másik szereposztásban éneklő Kálmán Péterhez viszonyítottam. Jelenleg ő volt az, akit erősebbnek láttam így is, mint korábban. Az előadásra kihathatott az is, hogy az előző hét folyamán szinte minden szereplő betegeskedett - könnyen előfordulhat, hogy ez nyomta rá a bélyegét az estére.

Fodor Gabriella a másik akit nem hagyhatok említés nélkül:  nagyszerű volt régen és most is az.  Birta Gábort hiányoltuk, akivel annak idején nagyszerű párost alkottak, de hátha lesznek újabb felújítások is és megtartják az előadást a repertoáron.