Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

február
13.

Opera - Xerxész

A Katona 30 évétől indítva |  MakkZs  |  1 komment

Szerdán délután ötkor nyílt meg a Katona 30 emlékkiállítás a színházzal szemben elhelyezkedő FUGÁ-ban. A kiállításon a nemrég elhunyt Koncz Zsuzsa színházi fotós képei voltak, amelyek számomra is visszaidézték az elmúlt éveket.

A Katona nemcsak a kiállítást megnyitó Koltai Tamás életének fontos része, aki ezt beszédében kellően aláhúzta, de az én életemnek is. Ezért mentem oda a kiállításra. Meg azért is, mert hívtak. 

1985-ben láttam ott először előadást, az Übü királyt, amit később mindösszesen hétszer néztem végig. Ez még akkor volt, amikor évente kétszer tudtam azt megoldani, hogy a szüleimmel Miskolcról Pestre utazzak egy-egy hosszú hétvégére és négy nap alatt jellemzően öt előadást is megnéztünk. Az előadásokra hosszan készültem, néhány szerencsétlen osztálytársamnak ezt előzetesen hetekig emlegettem. Biztos nagyon érdekelhette őket, de nekem nagy boldogság volt a készülődés is. A jegyeket apám vasutas barátja vette, akinek minden út előtt egy hónappal átnyújtottam a Pesti Műsor alapján a Megyei Könyvtárban készített táblázatomat, melyben szerepelt négy vagy öt színház (Vígszínház, Pesti jellemzően) és az Opera.

Mivel a vonat a Keletibe ment, Béla a legegyszerűbb megoldást választotta: elment az Erkel pénztárába és amire tudott jegyet venni, arra egyből megvette. Így alakult az, hogy szerencsés esetben jó, ha egy prózai előadás került be a műsorunkba. Az Übü királyt annak köszönhetem, hogy Béla nagyon szeretett menni a Jégbüfébe és a Katona egyből ott van mellette. A harmadik sorba szóltak a jegyek, valami 5o Ft volt darabja. Csodás színházi este volt, Miskolcon hasonlót nem láttam, bár meg kell jegyeznem, hogy én szerencsés időben, Csiszár Imre nagy korszakában voltam gimnazista, amikor Blaskó Péter és Tímár Éva voltak vezető színészek Miskolcon - nem volt az rossz egyáltalán.

De vissza a Katonára.

1988 őszétől lényegében 95%-os arányban láttam az előadásokat. Emlékeim szerint 1997 táján fordult elő először, hogy az előadás napján is lehetett simán jegyhez jutni, korábban szinte mindig állójeggyel néztem végig a darabokat. A Katona helyzetének változásáról nemrég a Rükverc és A nyaralás kapcsán írtam, azóta nem ért újabb megvilágosodás. A kiállítást érdemes megnézni, vannak kiállított jelmezek és kellékek is, amelyeket a kiállítás zárásakor elárvereznek.

Az említett  megnyitón Koltainak elhangzott egy mondata majdnem így:  kérdés az, hogy mi a fontosabb, a való életünk vagy a színház, amit nézünk. Ez a kérdés bennem is felmerült néha, hiszen vannak olyan előadások, amelyek képesek teljesen már előre is beragyogni az ember napját és annak a szellemében töltjük a napot. Sőt olyanok is, amelyekre az ember egy hétre, sőt néha egy évre előre készül. 

Ilyen előadás volt a Xerxesz, amelyről már korábban többször írtam nektek, amelynek a reprízét a lányaim türelmetlenül várták. Ahányszor a bemutató óta (lepergett 3 év azóta!) elhaladtunk egy platánfa mellett, azonnal megkérdezték, hogy "ÉS Xerxesz, mikor lesz?" Hát szerdán ez is bekövetkezett. Vilma fejébe vette, hogy mind a hét előadást megnézi, a teljes sorozatot - ez már biztos nem így lesz, a péntekit ki fogja hagyni, nincs aki elvigye - én Figarót nézek a MüPá-ban, más pedig nem ér rá.

A szerdai előadás a "Mindenki Operája" program része volt, ami lényegében egy jó ötlet: a korábban is létező főpróbákra jegyeket adnak el, de a normál árak 25%-áért. A legdrágább jegy nem 14 ezer Ft, hanem csak 3500. Huszonöt "akciós" előadást kínál idén az Opera - elég szépen elkelnek rá a jegyek, bár ez a mostani nem lett tele.

Mi teljes létszámmal kivonultunk, vittük a két izgatott leányt, sőt esti előadásra most először Junit is, aki mindössze 4,5 éves. Az apósomék is eljöttek, a lányoktól már évek óta hallanak az előadásokról, de a cselekmény összefoglalását meghallgatva nem a legnagyobb lelkesedéssel néztek az este elé. A gyerekek egy vicces, gördülékeny, látványos, feledhetetlen élményről beszéltek - a korábban látott négy előadás alapján, az eltelt idő által is megszépítve.

Ehelyett sajnos egy igazi (bár meg nem állított) főpróbát láthattunk. Az eredeti Kovalik-féle két szereposztásból egyet hoztak össze, amely nem az a szereposztás volt minden elemében, amit én legoptimálisabbnak látok, sőt megkockáztatom: valószínűleg egyes szereplők megválasztása azon alapult, hogy ki ért rá elénekelni. Kovalik Balázs "elűzetése" óta rengeteg jobbnál jobb lehetőséget kap Németországban, február elején Zágrábban rendezett egy modernizált Aidát (febr. 23-tól Rijekában lesz belőle még néhány előadás) - Pestre nem tudott eljutni (lehet, hogy nem is akart?), hogy felújítsa a Xerxeszt, amely megvalósítására évekig készült. Az Opera nyilván a videók alapján a szokásos rutinnal nyúlt hozzá a feladathoz, de ezen a főpróbán az látszott, hogy a szereplőkben nincs meg az a lendület, amely kétségtelenül megvolt a legtöbbjükben még a bemutató idején. Számíthatott volna Kovalik Balázs személyes jelenléte, biztatása, egy-egy friss megoldás. Ez a felmelegített előadás sajnos nem hozta az eredeti produkciót az igazi fényében vissza. Én azt gondoltam, hogy azért így is van olyan jó, hogy a társaságunkban lévő "civilek", akik még sosem látták az előadást így is örömmel fogadják. Nagyon úgy látszott, hogy ez nincs így - jobban hatott volna inkább egy ókonzervatív Toscának, vagy egy másik igazán dallamos Verdi v. Puccini műnek - a Xerxesz nem jött át. A cselekmény szövevényessége is zavarta őket. 

A fiamra hatott a darab, a látványelemek megtették a hatásukat (autók, repülő, tank, hajó, ejtőernyő - mi kell még?). Vilma, aki rajongói hozzáállást tanúsít jellemzően , így is boldog volt. Még háromszor nézi mostanában - a főpróba után ennyire alkudtuk le a hatot.  

Miután ez egy főpróba volt, ahol jogos az, ha egy énekes nem is próbálja a maximumot nyújtani, nem lenne fair, ha most a langymeleg teljesítményeket elkezdeném sorolni. De azt azért mégis meg kell állapítanom, hogy Hábetler András az eltelt évek után sokkal dinamikusabban és lendületesebben viszi Elviró hálás szerepét, mint korábban. A bemutató idején túl mísz és lagymatag volt, különösen ha a másik szereposztásban éneklő Kálmán Péterhez viszonyítottam. Jelenleg ő volt az, akit erősebbnek láttam így is, mint korábban. Az előadásra kihathatott az is, hogy az előző hét folyamán szinte minden szereplő betegeskedett - könnyen előfordulhat, hogy ez nyomta rá a bélyegét az estére.

Fodor Gabriella a másik akit nem hagyhatok említés nélkül:  nagyszerű volt régen és most is az.  Birta Gábort hiányoltuk, akivel annak idején nagyszerű párost alkottak, de hátha lesznek újabb felújítások is és megtartják az előadást a repertoáron.

Címkék: Katona Opera

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr985084399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

evamagyarfalvi 2013.02.25. 11:08:07

Xerxeszen voltam életemben másodszor operában, így nincs avatott fülem hozzá, sem hasonlítási alapom. A belecsempészett humor jó volt, a zene szép volt, az nehezítette az élményt, hogy egyes szereplőket egyáltalán nem értettem. Szerencsém van, mert Vilma előre elmesélte a történet lényegét, de az első felvonásban még bosszantott, hogy nem értem egyes szereplők mit énekelnek. Aztán a második felére belejöttem, akkor volt több humor is benne, így a végére már teljesen élveztem is. A közönség viszont elég konzervatív nyugdíjas brigád volt. Ezt biztosan érezték a színpadon is. Nem lehetett túl lelkesítő a lagymatag reakció.
süti beállítások módosítása