Ismét itt a kérdés, hogy egy 2012. nov. 25-án délelőtt látott előadásból mi marad 2013. június 10-re?
Ha van olyan előadás, amelyre az mondható, hogy "hétköznapi", ez az volt. Vámos László rendezése erősen konvencionális, nincsenek nagy ötletek benne, de bántó megoldatlanságai sincsenek. Ha az embernek nincs más előképe, és nem látta Placido Domingóval, akkor nem érzi rosszul magát.(Aki teheti, nézze meg a filmet inkább.) Én Ruszt prózai Otello rendezését láttam vagy hatszor, emiatt jól el tudtam volna képzelni egy kicsit más felfogásban az operaváltozatot is. (Két napja hallottam Fekete Attilától, hogy Cassió után most késznek érezné magát már a főszerepre is, ami érdekes megoldás lehetne. Végre nem pusztán a korkülönbség drámája lenne - a bőrszíné mellett. Felteszem, annyi bátorság egy rendezőben sem lenne, hogy a másságnak ezt a jelzését lehagyja.Esetleg Kovalik - majd valahol máshol megcsinálja érdekesen, nyilván nem itthon.)
Az említett őszi Otellót, a Carment és A sevillai borbélyt is a lányom, Vilma nyomására, kifejezetten a szereposztás miatt néztük meg. Miután a rendezéseket ismerve nem voltam hiperímotivált állapotban, jellemzően az utolsónak kitűzött időpontot csíptük el a sorozatokból. Ezen a vasárnap délelőttön történetesen erősen köhögtem is, de Vilma nem hagyott: Létay Kiss Gabriella most énekelte Desdemonát és emiatt muszáj volt menni. (Létay Kiss Gabi idén négy hatalmas élménnyel ajándékozott meg minket: énekelt a Carmenben, a Bohéméletben, az Otellóban és a Pillangókisasszonyban - nem akárhogy. Remélhetőleg jövőre még több szerepre hívják vissza.)
Nem mondhatom, hogy az idei tanévem nem volt a valaha volt legkudarcosabb, mert az nagy hazugság lenne. Viszont ennek így is tudtam örülni, hogy legalább a lányom ilyen szenvedélyesen megszerette az operát. Létay mellett Nyári Zoltán szerepelt Cassióként, ami szintén erős érv volt a nézésre. Mindkét énekes beváltotta a hozzá fűzött reményeket, aztán módjukban is volt aláírást adniuk a gyereknek...