Szerdán a szabadkai társulat vendégjátéka miatt elvetődtem a József Attila színházba.
Ez egy kőkemény hely lett Nemcsák Károly igazgatása alatt. Nem akarták beengedni jegy nélkül még azokat a kritikusokat sem, akik hivatalból a 2o12-es évi POSZT-ra válogatják az előadásokat. Mondanom sem kell, hogy korábban ennyire nem voltak merevek.
Most Ibsen Nóráját láttam,számomra addig ismeretlen színészek elővezetésében, ami így élmény lett feltétlenül. Se a rendezés, se a jelmezek, se a koncepció nem volt túl adekvát a darabhoz (vagy legalábbis számomra nem adott semmi pluszt) - de a két főszereplő (Kalmár Zsuzsa, Mess Attila) és kapcsolatuk még így is életre kelt.
Az jutott eszembe, hogy működhetne egy előadás úgy is, hogy a végén Nóra mégse megy el - mert képtelen még erre a lépésre is.
Ha Szabadkán jártok, érdemes a színházba bemenni. (November elején jártam ott, nagyon kellemes hely és alapvetően jó a társulat, sőt olcsók a színházjegyek is. És el lehet még képzelni, hogy milyen lehetett itt Kosztolányinak és Csáthnak iskolába járni.
