A Karinthy fájdalomcsillapító színház. Bemegy a néző, és két és fél óráig nem gondol a saját bajaira, munkahelyi feszültségek, hétköznapi bosszúságok tűnnek el a süllyesztőben. Ez az erőssége, emiatt szeretik és emiatt van szükségünk rá. Ráadásul otthonos, érezzük, hogy a most éppen hetvenéves direktor-tulajdonos egész élete benne van, akihez ez a színház elválaszthatatlanul hozzátartozik, egymás nélkül elképzelhetetlenek. Jó a Karinthy Márton színházába járni, és még szeretnék sokáig.
Erről az estéről következik egy rövid ajánló.
Ezen a pénteken akár egy keményebb hangvételű, a világ bajaival szembesítő előadásra is mehettem volna, mivel kifejezetten jó passzban voltam - az előző napi Sebestyén Márta koncertre még visszagondolni is élvezetes volt, terápiás hatású volt még a blogírás is.
Laurent Baffie darabját Vajda Anikó fordította Lököttek címmel, amely megfelelően jelzi, hogy egy „lájtosabb” vígjátékot várhatunk. A színlap az alaphelyzetet le is írja, amely nem túl bonyolult: egy pszichológus várószobájába összegyűlt hat ember, és amíg várják a szaktekintélyt beszélgetnek, majd ebből monopolyzás és spontán csoportterápia alakul ki.
Kelemen József rendezése egy helyszínt használ, csak a várószobát látjuk (díszlettervező: Bujdosó Nóra), ahol értelemszerűen jelmezváltás nélkül (tervező: Cselényi Nóra) vannak jelen a szereplők. Néhány ruhadarab poénként is hat, sőt képesek egy ilyen, a látványhoz kötődő viccet késleltetve bemutatni.
Arisztotelész is örülne ennek az előadásnak, hiszen a hely-idő-cselekmény egysége ennél jobban nem is valósulhatna már meg.
A lényeg valóban a hat ember, és a mindegyikükhöz kötődő kisebb-nagyobb probléma, amely egyeseknek kicsit, másoknak nagyon megnehezíti az életét. Elvileg csak kellemetlenségekről van szó, de mind mögött ott lehet valami komoly ok, amelyről nem hallunk részletesebben, a darab jótékonyan megmarad a felszínen. Azt nézhetjük, hogy két óra alatt mire jut egymással hat ember, milyen reakciókat váltanak ki egymásból. Nem unalmas úgy sem, hogy szükségszerűen sok az ismétlődés, a fecsegés. De nem lesz spoiler, nem árulom el a részleteket.
Ami lényeges, tud az előadás olyan útravalót adni, amelyet érdemes eltenni magunknak. Egy mondatban összefoglalva közhely, de az előadás egészét megnézve már nem legyintünk olyan egyszerűen arra, hogy éppen akkor jutunk ki a saját gödrünkből, amikor legintenzívebben figyelünk valaki másnak a bajára. Mégis ilyen egyszerű az egész.
Papp János, Marton Róbert, Baronits Gábor, Pápai Erika, Balázs Andrea, Tenki Dalma és a pácienseket néha felügyelő titkárnőt játszó Vertig Tímea jó csapat, nem unalmas őket nézni együtt és külön sem. Elhihető, hogy valóban az a bajuk, ami, és mindegyiküknek meglehetősen pozitív a kisugárzása. Tenki Dalmát ismét "öröm és boldogság" Pesten látni, ahogy egy hónapja is az volt, most egy másféle karakterű fiatal nőt kapott szerencséjére. Pápai Erikáról még mindig eszembe jut a Padlás, és az is, hogy nagyon régen nem láttam. (A Karinthyban látható még a "Második nekifutás"-ban és a Klotild néniben is.) Amíg Papp János leginkább a Centrálban nézhető, Balázs Andrea e színház egyik oszlopa, elvisz egész előadásokat is (Margarida asszony, Tortúra), amelyeket már csak miatta is érdemes valakinek beütemezni. Ha valaki rámegy a színház honlapjára, érdemes külön is ránézni részletesen a szereposztásokra a többiek miatt is, mindenki kapott már ezen kívül is olyan feladatot a direktorból, amelyben ki tud ragyogni.
Jól érezhetjük magunkat most is a Karinthyban, és valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki már lélekben rákészült a következő (novemberi) bemutatóra, a Veszélyes fordulóra, amit a direktor rendez, és Marton Róbert abban is kapott feladatot. A színház honlapjára feltett rövid ajánló videó erősen kíváncsivá tett. Feltétlenül nézni fogom.
PS. Az előadásban csúnya szavak tömege hangzik el. Mivel én előtte nemrég láttam a Shaxpeare-mosót az Örkényben, ahhoz képest ez fel sem tűnik, de van dramaturgiai jelentősége, és ahogy Papp János hivatalból káromkodik, az voltaképp bájos. De aki tudja, hogy ez is zavarná, az válasszon mégis másik darabot.
PS. Nagyon jó lenne kép az előadáshoz, ki is választottam kettőt, de nem működik a feltöltő program, úgyhogy most ez csak egy ilyen prózai bejegyzés.