Zavaros Esztert először 2009-ben a Kiscelli Romtemplomban egy operavizsgán láttam, Lauretta volt a Gianni Schicchiben. A nevét nem jegyeztem meg, sőt másokét sem, a rendezés (Léner András munkája), az EGÉSZ volt az, IGAZI zenés színház, ami engem is és kisebb, operát korábban sem, azóta is csak ritkán néző, akkor éppen hatéves lányomat is magával ragadta. Annyi maradt, hogy valami zseniális Gyula volt a főszereplő, akinek az anyukája épp mellém került. Hát igen, most ránézve a névsorra, nem csoda, hogy tetszettek az énekesek – Orendt Gyula mellett szerepelt Kiss Tivadar, Vecsey Gyula, Kelemen Dániel, Gradsach Zoltán, Pataki P. Dániel és Molnár Ágnes is, hogy azokat soroljam fel, akik valamilyen későbbi előadás kapcsán a látóterembe kerültek.
Zavaros Eszter az utóbbi években az Operaház állandó Barbarinájává vált. 2014 tavasza óta számos esetben láttam, gyönyörűen énekli az áriát és alakítása csak azt a kérdést veti fel, hogy egy ennyire szép és elérhető Barbarina közelében miért küzd a Gróf annyira azért, hogy más nőket is megszerezzen. (Nyilván a kihívás miatt, persze, persze stb., de mégis logikátlannak tűnik, ha Zavaros Eszterre nézünk.) Lehet, hogy tíz alkalommal is láttam ebben a szerepben, így ezt a modernizált rendezést is ismerve, semmi kétségem, hogy a helyzet magaslatán lesz ő is a Figaro 2.0-ban, mégpedig a második szereposztásban.
A másik szerepe, amelyikben a legtöbbet láthatták eddig, a Varázsfuvola Papagénája. Ebben jegyeztem meg magamnak a Gaál Csaba partnereként az oszlopból életre kelt „bájkecsű leányzót” még 2013 decemberében. Később még talán ötször láttam Almási-Tóth András rendezésében a Zeneakadémián. Valóban megfogja a nézőt az összbenyomás, egy nagyon kedves, eleven és még annál is szebb fiatal lány. Igazi Papagéna Zavaros Eszter, kívül-belül alkalmas a szerepre, ezért is kapja meg gyakran.
Papagénává vált pár hónappal később az Erkel Színház népszerű gyerekelőadásában, a Parázsfuvolácskában is, énekli időről időre azóta is, fogja novemberben újra, nagyon berögzíthette már mostanára. Talán ebből az előadásból tudhatták meg a legtöbben a nevét.
Ezeken kívül számos kisebb szerepet is játszott. Egészen apró villanás a jelenléte, de mégis megmaradt a Rigoletto szobalányaként (szeptemberben ezt is játssza tovább a Figaro 2.0-val párhuzamosan), továbbá vannak hozzá kötődő emlékképeim a Sába királynőjéből is, illetve az Angelica nővérből szintúgy.
Ezeknél jelentősebb feladatot kapott az „Élet a Holdon”-ban, amelynek gödöllői előadását részben miatta, részben Kiss András megtekintése céljából iktattam be a programomba, és ezt jól is tettem.
Üde jelenség Zavaros Eszter, akár kisebb, akár nagyobb szerepben, én 33 bejegyzésben emlékeztem meg róla eddig. Jóval többre képes, mint amit jelenleg várnak tőle. Ez számomra világosan kiderült egy tavalyi különleges produkcióból, amit csak kétszer negyven ember láthatott, ráadásul éjszakai előadásban. VIII. Henrik feleségei volt a címe, és minimális jelmezváltással az énekes valóban képes volt a hat nőalakot egymástól jól elkülöníteni. Nagyon szerettem a koncepciót és a kivitelezést is, és máig megmaradt az alig több mint egyórás előadás hangulata bennem, amelyikre egy másik kitűnő operaházi premier (Sly) után szaladtam át a Shakespeare-fesztivál kellős közepén, csak azért, mert éreztem, hogy muszáj meglátnom az énekest ebben a kitüntetett helyzetben. ((Hát igen, itt a probléma, hogy még a tavalyelőtti 145 megtekintett operaelőadás sem volt elég ahhoz, hogy mindenkit mindenben megnézzek, amiben jó lett volna. Néha irigylem azokat a mezei néző-ismerőseimet, akik csak egy énekest néznek orrba-szájba, és így valahogy bírják az iramot. Én elkezdtem nézni 11 éve kb 15 énekest, és most már lassan a 144 foglalkoztatott szólista felét figyelem többé-kevésbé intenzíven, mindig találok új embereket is. Emiatt érzem a szereposztásokat nézve gyakran, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet.))
De visszatérve Zavaros Eszter idei programjára:
Szeptemberben a Triptichonnal kezd, majd Figaróval párhuzamosan Rigolettózik, aztán énekel a Szerelmi bájitalban, az említett Parázsfuvolácskában, lesz egy Jancsi és Juliska bemutatója decemberben, majd januárban folytatja a Cigányáróval, amelyikben igencsak jelentős szerepet kapott. Lesznek még koncertszerű előadásai és persze később még jön a Varázsfuvola is.
Zavaros Eszter a sajtóban a gyakrabban megjelenő művészek közé tartozik, aki tudja, hogy jól jön neki, ha forog a neve és energiát is fordít arra, hogy hivatalos facebook oldalán is elég információ legyen róla. Lehet hallani gyakran arról is, hogy futóversenyeken szerepel, törődik magával, hogy az énekléshez szükséges kondíciója és vonzó külseje is megmaradjon. (Legutóbbi riportjában egyszerűen közölte, hogy azért fut, mert hasznos, jó hatással van a szervezetére, megmozgatja az izmokat, de nem szeret futni, nem lett a futás a szenvedélye. Imádtam érte, hogy képes volt őszinte lenni, talán több embernek mutat így példát, akik szintén elgondolkodhatnak, hogy kis energiával össze is kaphatnák magukat...
Egy hónapja az Operaház közzétette házasságának hírét a kiváló baritonnal, Szemerédy Károllyal, akit éppen a 2015 decemberi Triptichon premieren láttam először (A köpenyben), amelyben Zavaros Eszter is szerepelt. Nem lepődnék meg, ha a jövőben közös ária- és dalesteken is lehetne őket együtt látni, engem érdekelne.
A youtube-on elérhető az Opera Café által készített portréja, így ezt osztom meg én is.
Meglátjuk, hogy a jövő mit hoz, milyen újabb lehetőségeket tartogat számára. Szopránhiány épp nincs, ez itt a bökkenő, az Operaház felújításával a feladatok száma ráadásul lefeleződött, így marad a kivárás, vagy az egyéb utak keresése. De egyelőre jön még a Figaro és jön a lehetőség, hogy a sok ezer gimnazistát elvarázsolja Barbarinaként hangjával és szépségével.
