Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (21) Opera (629) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

március
1.

Zeneakadémia - A felesleges operarendező - Egy adag életöröm Almási-Tóth Andrástól

Jancsi és Juliska jelenetek zeneakadémistákkal |  MakkZs  |  komment

A Zeneakadémia is kiveszi részét a beavató programokból. Ma délelőtt a Dohnányi Zenekar "Megérthető zene" sorozatában Mozart Varázsfuvoláját magyarázták jórészt felnőtteknek, miközben a Solti teremben a Liszt Kukacok Akadémiája sorozatban 10-15 éveseknek tartott előadást Almási-Tóth András operarendező. Fájt, hogy mindkét helyen egyszerre nem tudtam ott lenni, különösen azért, mert szívesen meghallgattam volna Pintér Dömét, amint Sarastrót énekelt. Almási-Tóth András eddigi izgalmas rendezései miatt maga felé billentette a mérleget, így most "A felesleges operarendező" című előadásról olvashattok beszámolót, amelyben a Zeneakadémia tehetséges ifjú növendékei - a Sitcom után - ismét láthatóak voltak. Kezdem a nevüket megtanulni.

Nem túl régen, januárban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében láttam beszélgetést a rendezővel, aki már akkor is szórakoztatóan és elég érdekesen fejtette ki rendezői elképzeléseit. Most a lényeget képes úgy elmondani, hogy a kisebb gyerekek is megértsék, s mi több a programmal érzésem szerint valóban kedvet is csinál a műfajhoz. Aki ma őt, illetőleg az eljátszott néhány operarészletet meghallgatta, valószínűleg érdekesnek fogja az operát találni és ezt az első benyomást elég sok unalmas előadásnak kell követnie, hogy majd semlegesíteni tudják.

Az elején a rendező kortesbeszédet tart, amelynek a lényege, hogy meggyőzzön minket, mégis szükség van rá. A legalapvetőbb probléma: megváltozott a világ, nem lehet egy több száz éves történetet ugyanúgy eljátszani, mintha mi sem történt volna menet közben. Aki nem hitt neki, azok hinni fognak, miután megnézték ugyanannak az operának az első jelenetét rendezés nélkül, koncertszerűen, majd a rendező beavatkozása után is.

A választott opera illik a korosztályhoz, a Jancsi és Juliska ez. Kétszáz éves történet, százhúsz éves zenével. (Két hete láttam életemben először, akkor is csak keresztmetszetet, mégpedig Kovalik Balázs hat éves, újonnan előszedett rendezésében. A MüPa nem túl régi - jó hírű! - produkciójáról lecsúsztam.

Az első jelenetet először "dívásan" láttuk, ahogy két sztár énekelné - anélkül, hogy akármi kiderülne a karakterekről, kapcsolatukról. Lusine Sahakyan és Ruszó Alexandra hatalmas sikert aratott, akár itt abba is lehetett volna hagyni a kísérletet, mert ha két énekes átszellemülten, lendületesen énekel, a zene átjön így is. Az, hogy ennél még lehet nagyobb a siker, perceken belül kiderült, amikor ugyanazt Jancsi és Juliskaként, egy panellakásban unatkozó, hátrányos helyzetű testvérpárként is elővezették. Legóztak, szétszedtek egy párnát, az ágyat. Röpködött a legó, egy még eltalálta az első sor szélén meghúzódó rendezőt is, aki azért nem sérült meg. (Ha baleset éri, lehet, hogy átgondolja a nézeteit, és ő is hagyományos előadások rendezésére áll át, amelyben építőkockákat nem dobálnak az énekesek.)

Engem már ezen a ponton kezdett érdekelni, hogy Almási-Tóth András, aki mindig kihoz valamit a rendezéseiből, hogyan fogja továbbszőni a fonalat. Ha panel, mi lesz az erdőből, a boszorkányból és a mézeskalács-házból???

A boszorkány egyik áriájára kapunk is három megközelítést: Kristofori Ferenc először "hagyományos" felfogásban seprűn repked, majd takarítófiú, aki rocksztárnak képzeli magát és legvégül látjuk csak a sütés-főzés motívummal együtt megjelenni: egy főzőshow sztárja, aki most "cukrozott Jancsikát" készít. (Mindhárom esetben óriási sikere volt. Bevallom, nekem a seprűn is tetszett, amit láttam. Játék az opera, most még inkább annak tűnt.)

Közben kiderült, hogy milyen elhajlásai is lehetnek a rendezői színháznak (lsd. rocksztár-takarítófiú), amikor semmi kapcsolat nincs az eredeti történet és a színpadi események között. A magam részéről nem lettem eléggé meggyőzve, hogy a panelből levezetve igazán jól helyettesíthető lenne - a szöveg átírása nélkül - a történet néhány kulcsmotívuma. De ez most csak egy játék volt, nem volt cél semmiképp, hogy egy valódi rendezés létrejöjjön. (Nem tartom véletlennek, hogy Kovalik nem mozdította ki a történetet az eredeti közegéből, pusztán néző-közelivé és élővé tette a figurákat. Néha már az is óriási dolog.)

A lezáró jelenetben Juliskát lecserélték, Lusine Sahakyan helyett Vida Anikó énekelte. Ezen a ponton elmondta a rendező, hogy a legfontosabb az énekes karaktere, rá kell formálni a szerepet és az a leglényegesebb, hogy ez a személyiség átüssön. (Előző este láttam talán hetedszer a Hunyadit, benne a harmadik Gara nádort. Nem volt sem akkor, sem korábban az a benyomásom, hogy az átlagos operarendezők annyira figyelnének a másodszereposztásban éneklők karakterére, még kevésbé az új beállókra...)

A néhány jelenetben is kellően csillogni tudtak a növendékek, akik nekem a korábbi vizsgájukban is tetszettek. Jól elkülöníthetőek voltak. A négy növendék közül ma egyértelműen a legjobban Lusine Sahakyan csillogott, aki nagyon határozott karakterű. Erős a színpadi jelenléte már most. Hangi adottságai alapján is azt hiszem, hogy hamarosan nevének betűzésével sok újságíró fog küzdeni. Lehet, hogy azonnal külföldön, de jelen lesz az operaéletben.

Az előadás végén a szereplők - akik tetemes mennyiségű gumicukrot voltak kénytelenek megenni - a maradékot, ami több nagy csomagot jelent, szétosztották önzetlenül a nézőtéren ülő gyerekeknek. Ebből is látszik, hogy Almási-Tóth András ismeri a mai világot, tudja, mivel lehet igazán hatni a közönségre. (Amikor otthon a gyerekeknek elmeséltem, mind sajnálta, hogy nem akartak eljönni a programra.) Ezzel a záró effekttel még inkább biztosította, hogy pozitív emléke maradjon meg a délelőttnek.

Én nem most, már egy korábbi alkalommal jöttem rá, hogy az Almási-Tóth előadások nagy vonzereje számomra mindig a játékosságban és az életöröm sugárzásában áll. Kevés ilyen embert ismerek, aki képes ilyen intenzíven árasztani maga körül a jó hangulatot az előadásain keresztül is és akkor is, ha közönségnek beszél a munkájáról. Nem baj, ha a jövő operaénekesei egy ideig az ő kezében vannak, hátha most egy kis muníciót gyűjtenek a jövőben várható nehézségek legyűrésére. Sajnos a hagyományos előadásokat nézve, jellemzően nem úgy tűnik, hogy majd később is a személyiségükre szabják a feladatokat. De most még nem tartanak ott, remélhetőleg kiélvezik a diákéveiket, amikor az opera valóban egy komoly játéknak tűnik.

Címkék: Opera Zeneakadémia Almási-Tóth András Ruszó Alexandra Vida Anikó Lusine Sahakyan Kristofori Ferenc

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr877230879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hvhj 2015.03.01. 23:39:55

Jó előadás volt,sokat nevettünk!
Mindenki jól teljesített mint énekes mint színész! Az én véleményem,hogy az operaszak legkiemelkedőbb hangja magasan Ruszó Alexandra! Régóta figyelemmel követem és ma is ő volt a legjobb! A másik lány tehetséges,de az intenzitás nem helyettesíti az igazi tudást!(építő jelleggel írtam ezt)
Bravó mindenkinek!
süti beállítások módosítása