Az idei évadról már a megkezdése előtt eldőlt, hogy kevesebb előadást fogok tudni majd megnézni, mint a korábbiakban, és ez így is lett, 237-ig jutottam annak ellenére, hogy voltak olyan időszakok, amikor havi 27 előadással is „belehúztam”, és próbáltam minél több helyszínen ott lenni. Ez összesen 15-tel kevesebb a tavalyinál.
Szintén előre sejthető volt, hogy megint visszatolódom a próza felé, és ennek oka egyértelműen az Operaház műsorában (Puccini-évad) és csökkentett üzemmódjában (építkezések) keresendő. Ez most már nem az évi 36+ bemutató időszaka. Emiatt viszont most ismét befér egy bejegyzésbe mindenki, ahogy eleinte, hiszen nem láttam annyi zenés előadást, hogy abból külön válogathassak. A sokadszor újranézett alakításokat most már nem emlegetem fel.
A korábbi éveknél több teljes előadást vettem meg a tanítványaimnak, húsznál több látogatást szerveztem meg nekik, és ezek közül különösen érdekesek voltak a hozzánk (a József Attila Gimnáziumba) ellátogató teremszínházi produkciók, illetve a Nézőművészeti Kft. további előadásai is.
Nehéz - Mucsi Zoltán és Katona László
Sokat számított nekem tanárként is, hogy Hajdu Tibor, Mucsi Zoltán és Molnár Gusztáv is vállalta a közönségtalálkozást.
Pájinkás János - Ballér Bianka és Hajdu Tibor
Több próbát és előadást egyedül A Nyugat lányából, a Giocondából és a Ringből láttam, és ez persze ezeket óhatatlanul is kiemelte, mert folyamatként tudtam rájuk látni, nem egyszeri élményként.
A Nyugat lánya - Szegedi Csaba - Bátori Éva - Cseh Antal
Különleges helyzet volt még a Thália Vidéki Színházak Fesztiválja – végignéztem, ráadásul közönségzsűriként, és jól esett az előadások megbeszélése is.
Az évadot lezáró Armel Operafesztivál is kiemelt élménnyé válhatott, amelynek végül három előadását láthattam, közte ötödször a Co-Opera Figaróját, amelynek olaszországi vendégjátékára is elutaztam, nemcsak erre a bécsire. Lesz még jövőre is.
És most jöjjenek a felsorolások, a nevekhez kapcsolva pedig ott vannak a linkek. Mindenkiről visszakereshetőek a régebbi írások is. Szükségtelen mondani, de mégis nyomatékosítom, hogy ez szubjektív lista, azokból az előadásokból, amiket láttam ez lett. Kommentben jól esne, ha többen hozzáfűznétek a saját legjobb élményeiteket, még akkor is, ha valaki jelentősen kevesebbet nézett, úgysem a mennyiség számít.
I.
Igazából a következő három az egy kategória – de szétbontom, ahogy szokták.
Legjobb előadás
10 - Előtérben Márfi Márk
Jeanne d'Arc - Mészáros Blanka
Érdekes módon mindkettőt egymáshoz közeli időpontban láttam decemberben, és színháznézésre szinte teljesen alkalmatlan állapotban. A megtekintés legfőbb szempontja az volt, hogy amennyiben kihagyom a főpróbát, akkor nehéz lesz később bejutni. (Ezt jól sejtettem, mindkettő jelentős szakmai és közönségsikert aratott, ezzel a választással biztosan nem vagyok egyedül.) Mindkét előadásnál azt tapasztaltam, hogy rendkívüli erejük volt, kirántottak a gödörből.
Legjobb rendezés
Miskolc - A velencei kalmár – Mohácsi János rendezése
Mészöly Anna "A velencei kalmár"-ban
Radnóti - Egy piaci nap - Mohácsi János rendezése
Radnóti – Kakukkfészek – Zsótér Sándor rendezése
Ebben a három esetben talán a többinél is fontosabbnak éreztem az előadás mondanivalóját, jó lenne, ha ezek hosszan műsoron maradhatnának. Mohácsi János miskolci rendezésére pedig feltétlenül menjen el Miskolcra, aki tud, úgy néz ki, hogy nem hívják meg pesti vendégjátékra.
Miskolc – Három nővér – Rusznyák Gábor – (Ez legalább annyira tetszett, mint amennyire a rendező korábbi Varázsfuvolája nem, amelyre ezek után fátylat borítottam. Emiatt is érdemes utazni, ha egyáltalán sikerült átvinni a következő évadra.)
Zeneakadémia – Trouble in Tahiti+Római láz – Almási-Tóth András – ez volt számomra az idei legjobb operarendezés
Legjobb „független” előadások:
Várkert Bazár – Kékszakállú – prózai előadás!
Kékszakállú: Menszátor Hérész Attila
RS9 – CsRSnyés – (és a bemutatókor még nem is tudhattuk, hogy ennyire aktuális lesz, sajnos azóta már ez nem is kétséges))
Lábán Kati - Botos Éva
Óbudai Társaskör - Opera Compania Társulat– Anyegin-keresztmetszet
Ódry Színpad – A velencei kalmár (Zsótér Sándor rendezése az ötödévesekkel)
Ódry Színpad – A hős – Gaál Dániel fizikai színházi előadása
II.
Legjobb csapat:
Radnóti – 10 – tíz remek színész egyenrangú teljesítménye, összjátéka látható
Erkel – A Nyugat lánya – „aranyásók” + 3 főszereplő együttese elfogadtatta velem a rendezés következetlenségeit, kedvet csináltak egy olyan operához, amelyik egyáltalán nem érdekelt
Operaház – a Bohémélet félig-szcenírozott turné-előadása Kecskeméten (szinte vészhelyzetnek számított, hogy nincs meg a szokásos díszlet, nagyon összerántotta a közreműködőket a rendkívüli alkalom)
Molnár Levente - Kiss András - Szüle Tamás - László Boldizsár - Sándor Csaba
Az évad folyamán a fenti három esetben volt számomra a legszembeszökőbb, hogy mennyire együtt lélegzik egy társulat, bár ez több elismert színházi formáció (pl. Katona, Radnóti, Pintér Béláék, Nézőművészeti Kft, stb.)) legtöbb előadására alapvetően igaz, illetve a Mohácsi-előadások lényege ez, de azokon kívül mégis ez a három előadás az, amelyik számomra különleges volt.
III.
Legjobb látvány:
Radnóti - Kakukkfészek - Ambrus Mária díszlete ötletes, kifejező és praktikus
Nemzeti Színház - Caligula helytartója – Vereczkei Rita díszlete és jelmezei
IV.
Ennél a kategóriánál most jellemzően olyanokat jelöltem meg, akiket nem szoktam minden évben kiemelni. Kik voltak azok, akik a korábbiakhoz képest újat mutattak? (Azért a teljes névsorban is csak három olyan személy van, aki idén tűnt fel nekem.)
Legjobb színészi alakítások:
Miskolc - A velencei kalmár – Görög László, Simon Zoltán
Miskolc - Az ünnep – Lajos András
Operettszínház – István, a király – Kocsis Dénes (+Szegény Dzsoni, Dorian Gray)
Kocsis Dénes - Gubik Petra
Magyar Színház – Balta a fejbe, Radnóti – Kakukkfészek – Vilmányi Benett
Kisebb szerepben:
Eiffel Műhelyház – A kairói lúd – Kovács István
Győr – Figaro házassága – Schwimmer János
Schwimmer János a Gróffal, Kendi Lajossal
Legjobb színésznők:
Erkel – A Nyugat lánya – Bátori Éva
Erkel – Álarcosbál – Miksch Adrienn
Miksch Adrienn - Nánási Helga - Kálmándy Mihály
Müpa – Ring - Schöck Atala
Schöck Atala - Johan Reuter
Eiffel Csarnok – Edgar – Balga Gabriella
Edgar - Balga Gabriella
(Ugyan az operákat idén külön nem emeltem ki, de ez a négy operaénekes nagyon túl nőtt a megjelölt előadásokban az átlagon, és közülük egyedül csak Schöck Atala számára nem volt új a feladat, de annyira tetszett, hogy nem bírom kihagyni mégsem.)
Magyar Színház – Ópiumkeringő – Pataki Szilvia
Pataki Szilvia mint Karády Katalin
Katona – Jeanne d’Arc – Mészáros Blanka
Ódry Színpad – A hős – Sipos Vera
A hős - Sipos Vera és Nagy Mari
Budaörs – Elektra – Balsai Móni
Balsai Móni Brasch Bencével
„Kisebb” szerepben:
Radnóti Színház – Kakukkfészek - Csomós Mari
Ódry Színpad – A hős –Nagy Mari
Örkény Színház – Patika – Tenki Réka, Kerekes Éva
Miskolc – A velencei kalmár – Mészöly Anna
Katona – Sufni – Leláncolt Prométheusz – Tóth Zsófia
V.
Monodrámák – a színészek számára ez a legnagyobb kihívás, amikor egyedül kell lekötni a közönséget, nincs partner, nincs segítség. Ezek közül a legjobban az alábbi hármat szerettem:
B 32 - Túlélő – Varga Ádám – a fiamat is leginkább ez kötötte le, bár nem neki való volt (tényleg 16+-os), mégis – „legjobb gyerekelőadás”- nak is mondhatom ezért
TRIP hajó - J. háborúja – Molnár Gusztáv
Belvárosi Színház – Orlai Produkció - Széttépve – Szabó Kimmel Tamás (+zenekar) – diákjaim számára elementáris élményt jelentett ráadásul.
VI.
Kettősök –
Míg a tavalyi évben feltűnően sok monodrámába futottam bele, idén több volt a kétszemélyes darab, és az olyan, amelyikben ketten kerültek kiemelt helyzetbe.
Izgalmas/tanulságos volt szinte az összes Kékszakállú előadás (kilencet láttam), minden összetételben, amelyek kapcsán 18 bejegyzést írtam.
Nézőművészeti Kft. – A kézmosás fontosságáról – Katona László és Molnár Gusztáv (teremszínház, JAG)
Jurányi – Orlai Produkció - Mi és ők – Vilmányi Benett és László Lili
Centrál – Büszkeség és balítélet – Balsai Móni és Schmied Zoltán
Karinthy Színház – A baba – Szabó P. Szilveszter – Földes Eszter
Pinceszínház - Meghallgatás – Kálid Artúr – Murányi Tünde
Rózsavölgyi Szalon – Kései találkozás – Molnár Piroska – Jordán Tamás
Ami igazából nem kétszereplős, de kiragyognak belőle:
ZAK – Római láz – Meláth Andrea – Szabóki Tünde
Kamra – Szürke galamb – Pelsőczy Réka és Fekete Ernő (az előadás egésze nem hatott rám, ennek a párosnak a „tökéletessége” viszont annál inkább – hosszú távra szóló élmény)
Szkéné – Tatabánya – Macbeth – Nagypál Gábor és Danis Lídia
Kisebb szerepben, egyetlen jelenetben, de ugyancsak ketten: Katona – Ha elmúlik öt év – Tóth Anita és Zsámbéki Jakab – „feledhetetlen kategória” ugyancsak.
A döglött macska és a halott kisfiú - Tóth Anita és Zsámbéki Jakab
VII.
Legígéretesebb pályakezdők:
Kissjudit Anna – Gioconda – (a premier-beugrás, mint pályakezdés elég látványos volt), A walkür
Anna Shapovalova – Carmen
Márfi Márk – 10, Rómeó és Júlia, Tévedések vígjátéka
Staub Viktória – Sirály, Színészbeszéd, A hős, Platonov
Nyina: Staub Viktória
Gaál Dániel – A hős -rendezése
Nem szorosan vett pályakezdés, de ketten is elindultak a „Figaróvá válás” útján, betanulták a szerepet, és ígéretes formát mutattak idén – Kiss András, Pataki Bence. Egy rendezésben mennyire másként lehet létezni, az is kiderült azoknak, akik mindkettőjüket (és még a harmadik, jól bevált Figarót, Cseh Antalt) megnézték.
Kiss András Keszei Borival
Pataki Bence
VIII.
Koncertélmények:
Olyan nagyon sok nem volt, de ezek voltak a legemlékezetesebbek:
BFZ – Barokk együttese – Bach – kantáta estek (Művészeti vezető: Lesták Bedő Eszter)
Müpa – Purcell Kórus és Orfeo Zenekar (Vashegyi György) – Mendelssohn – Éliás
ZAK – Megyesi Zoltán – Hattyúdalok
IX.
Évad nagy meglepetése:
Az utolsó percig lebegett, hogy a BFZ Kékszakállú turnéjának követését be tudom-e vállalni, vagy sem, bár közel két éven át a terveim között szerepelt. Csoda számba megy, hogy sikerült, és a várakozásaimat is felülmúlta. Kihívás volt számomra önmagában a darab hatszoros megtekintése is három héten belül.
A Cser Krisztiánhoz, Komlósi Ildikóhoz és Vizin Viktóriához kötődő hat Kékszakállú élményt biztosan viszem magammal ebből az évadból, különösen a SZÁMOMRA legtöbbet jelentő luxembourgit.
Ugyanennek a projektnek köszönhetően újra elkezdtem rendszeresen hallgatni Sebestyén Márta felvételeit, akit a turnén szintén hatszor hallhattam fellépni, és mindannyiszor varázslatos volt. (Sőt most ennek a posztnak a megosztása előtt egy héttel a hetedik alkalom is összejött, jó partnere Andrejszki Judit is, sok fellépésük lesz mostanában, érdemes figyelni.)
PS. A képek a saját bejegyzéseimből származnak, a forrásukat azokban megadtam.
Az előadásszámlálóm – 1985 januárja óta – most érkezett el a 3663-hoz, innen lépünk tovább, ha minden jól megy.
Várom a kommenteket.
