Mezei néző

Józan döntésnek semmiképp nem nevezhető, amit ma megléptem: négy „blog-hátrálékkal” ma este bevállaltam egy Parázsfuvola újranézést. Nem, józan döntés nem volt, már a racionalitásomat hosszabb ideje magam is kétségbe vonom. Határozottan JÓ döntést hoztam. A levont tanulságokból néhányat most megosztok.

Különleges élmény és nagyon tanulságos egy (jó) énekest ugyanabban a szerepben, ámde eltérő rendezésekben is megnézni. Nem olyan gyakori, hogy módom volt hasonlóra rövid időn belül. (Van rá példa azért, most ketten is szerepelnek a Parázsfuvolácskában olyanok, akik nemrég még a Zeneakadémián játszottak a Varázsfuvolában. Cser Krisztián és Zavaros Eszter játéka hasonlítgatható saját korábbi szerepformálásukhoz.) Ilyen esetben egy énekes biztosan tudja, hogy melyik a neki inkább való verzió, amelyikben jobban is érzi magát. Hogy miként kapcsolódik ez a pozsonyiak Anyegin előadásához?

Kimerülten beülni egy előadásra, csak azért, mert van hetekkel előre megvett jegyünk – ismerős szituáció lehet szinte bármely mezei nézőnek. (A másik motiváció: MOST van az előadás, az optimális szereposztás…) Évtizedekig működtem improvizációs technikával, azaz élvezve az este hat és fél hét közötti időszakot, amikor kisütöttem, hogy épp mire van kedvem menni és rendszerint valahogy csak lett jegyem is. Most ez egy új korszak, előre el van döntve a legtöbb estém sorsa – én meg hol kisebb, hol nagyobb lelkesedéssel le is bonyolítom a tervezett programot.

Egy héten két előadást megnézni Edith Piafról? Nem túlzás ez? - Nem, ez maga a rózsaszínű élet.

Miután márciusban volt már két nagyon jó élményem a Centrálban (Illatszertár harmadszor és A kutya különös esete), emiatt választottam ki a március 18-i Edith és Marlenét, bíztam benne, hogy majd megkoronázza a napomat. (Így lett.) Ajánló következik.

Nagyon jó marketingje van az előadásnak, ma leteszteltem: a játszótéri ismerőseim mind hallottak a közelgő bemutatóról. Az is evidens volt nekik, hogy ez egy kisiskolásoknak szóló lerövidített verzió. Ez az a célközönség, akiknek az előadást tervezték. Mielőtt a benyomásaimat itt összegezném, leszögezem azonnal a végkövetkeztetést: ez az előadás annál jobban hathat valakire, minél kevésbé kötődik az illető az eredeti műhöz, illetve valamelyik korábbi előadáshoz. Vagy éppen ellenkezőleg: annyira szereti, hogy bármely felfogásban élvezni szokta. (És ez most a harmadik nekifutás, tekintve, hogy a technika ördöge kétszer közbeszólt és egyes részek kitörlődtek…így szükségszerűen tömörebb lett, alig három A4-es.)

Ha van előadás, amelyet bármilyen szereposztással könnyen el lehet adni, akkor a Tosca az. Néhány éve ráadásul Kovalik Balázs nyilatkozta is, hogy csak a Házban van hat rátermett énekesnő, akinek való a szerep - de maximum kettőnek tud lehetőséget adni. Idén a kör kitágult, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében sor kerül két előadásra, amelyben Jose Cura Cavaradossi, Tosca pedig a szintén többnyire külföldön éneklő Boross Csilla. Én egyiküket sem láttam még énekelni, utóbbit egy hónap múlva ismét fogom, mert egy Trubadúr-sorozatban is részt vesz április legvégén és májusban. Milyen volt ez az első este, a mai? (Vasárnap ismét nézhető...)

Ha valaki elmegy a az előadást megnézni, akkor ha nem is tíz emeletnyi boldogságot, de 60 percet garantáltan kap a pénzéért. A mai világban ez nem rossz bolt, mesébe illő.

A lehetőség szerinti tömörséggel (két A4-es oldalon, de kiemelésekkel) következnek itt a javaslataim arra a kérdésre, hogy mit érdemes megnézni áprilisban. Íme:

Két hete láttam az Irtást a Szkénében. Azóta nyomja a lelkem, nem pusztán a megíratlan bejegyzés, maga az előadás annyira erős (ahogy ez Horváth Csaba társulatának nevéhez illik is), mélyre ment. Még további két hét telik majd el, mire ápr. 2-án és 3-án újra játsszák. Érdemes a várólistával próbálkozni.

"Nincs a világon se jó, se rossz, a vélemény teszi azzá..."- valami hasonló mondat hangzik el Nádasdy Ádám fordításában a Hamletben. Bevallom, én annyira sokszor találkoztam az Arany-féle szöveggel, hogy ez a maibb, mondhatóbb szöveg kissé mindig meglep, mást várok. Bagossy László új rendezése esetén indokoltnak éreztem a használatát. És összességében: érvényesnek a koncepciót, fontosnak a mondanivalót.  Főpróba volt a péntek esti előadás, amit láthattam. Ez azt jelenti, hogy a további előadások még érettebbek és csiszoltabbak lesznek, mint amivel én találkoztam, de már most az látszik, hogy ez  jó és működik. Nekem az évadban eddig megnézett legjobb öt rendezésben biztosan benne van - 132-ből. 

És még annál is fontosabb, mint amilyen jó. Meg kellene mindenkinek fontolni a nekünk mindannyiunknak szóló üzenetet, még időben.