Mezei néző

Hát igen, az lett volna az igazi, hogyha a három napos Monománia fesztivált, amely során 21 egyszemélyes előadást lehetett volna megnézni, teljes egészében végig tudtam volna követni. Már csak azért is, mert a színművészetisek illetve fiatal színészek előadásai érdekesek, és egy monodrámánál  talán nincs is jobb lehetőség arra, hogy valaki igazán megmutathassa magát – igazi nagy kihívás egyedül lekötni a közönséget. Mivel a csütörtök és a péntek is munkanap, mindhárom estére pedig már voltak korábban lefixált előadásaim, így a 21-ből szánalmas módon mindössze kettőt néztem és nem sokat javít az arányon az sem, hogy Prohászka Fanninak az Alszanak a halak? című előadását már korábban láttam, és eléggé figyelemre méltónak is találtam, jó, hogy az rendszeresen is nézhető már egy ideje. (Hosszan készülök a Közönyre, legalább kétszer kellett már Domokos Zsolt előadását törölnöm, remélem, hogy nem véglegesen, bár éppen most vagyok abban a helyzetben, hogy színházat májusra jórészt csak másoknak remélek. Talán még egy ilyen önálló est beférhet.)

Most tehát essen néhány szó a megtekintett kettőről.

Péntek este volt a hivatalos bemutatója Szabó Borbála Csongor és Tünde átiratának, amelyből az előző hónapban már tartottak gimnazisták részére beavató színházi változatot. Ehhez a darabhoz nagyon jó gondolat foglalkozást is tervezni, mert amennyiben egy iskolai osztály már korábban megismerte Vörösmarty művét, ez a verzió kellően elmélyíti az olvasottakat. Ami lényeges: az előadás nem alkalmas a Vörösmarty dráma HELYETT, nem lehet vele kipipálni a mű megismerését, nemcsak a költői nyelv lecserélése és drasztikus modernizálása, nemcsak a történet bizonyos, lényegi elemeinek átalakítása miatt, hanem azért sem, mert amit látunk, az nemcsak kevesebb a forrásnál, hanem JÓVAL TÖBB is: Szabó Borbála gondolkodását, véleményét is rejti a Csongor és Tünde legfőbb kérdéseiről, érződik a női szemlélet megjelenése is, és ez feltétlenül jót tesz a történetnek.

Mondhatnám, hogy midőn ezt az ajánlót összeszedtem, kb. két hete, még tiszta volt az ég - például Kulka János is egészséges volt, a hétfői operabeavatón is nagyon lehetett élvezni a játékát. Egy pillanat alatt meg tudnak a viszonyok változni, ezért érdemes, mindig az éppen adódó lehetőségeket kihasználni. Most nekem is úgy néz ki, hogy hatalmas radírozást kell a naptáramban végrehajtani, nemhogy a MITTEM előadásaira, de más régen várt alkalmakra sem fogok tudni eljutni. Ezeket a napi ajánlókat azért megírom, ha a jövő hét után már jellemzően inkább nektek fogok színházat remélni. Bízom benne, hogy azért a következő évadtól visszamennek a dolgok a rendes kerékvágásba.

A Katona új bemutatójára, Puccini zenéjét (elsősorban A köpenyt, de a Bohéméletet, Pillangókisasszonyt és a Turandotot is) felhasználó, A köpeny alaptörténetét is felidéző, de várhatóan mégis csak "echte Pintér Béla"-operára feltétlenül kíváncsi voltam, de csak most szerdán sikerült a megtekintést kivitelezni, majdnem egy hónappal a bemutató (márc.19.) után.

Ez a vasárnap április második felének legerősebb napja lesz. Almási-Tóth András premierje lesz a Solti György teremben, a Zeneakadémián (Orontea) és ezen kívül még 14 előadás:

Nagy ívű bevezetés után a szombathelyiek Kékszakállújáról lesz szó, amelynek karmestere Kocsár Balázs volt, a szólisták pedig Cser Krisztián és Meláth Andrea. Öt napon át készült ez a hét oldal és talán valamit hozzátesz az utóbbi három év tizenkilenc, e témában írt bejegyzéséhez. A Kékszakállú egy olyan opera, amelyhez lehet mindig újabb látószögből közelíteni és én talán éppen emiatt használom ki a nem mindig kézenfekvő megtekintési lehetőségeket is.

15 előadás:

13 előadás:

Még egy hete se hittem volna, hogy az idei hat vidéki operás vendégjátékból mindössze egyet fogok látni, az utolsót, a pécsiekét.

Nem esik rosszul, hogy van néhány ember, nem is olyan kevés, aki ezt-azt sürget, így most a következőket tudom közhírré tenni:

1. A bajnokot a Katonában eddig is meg akartam nézni és meg is fogom, ha minden jól megy akkor holnap, és azonnal nekiülök utána a bejegyzésnek, tekintve, hogy hiába írt erről mindenki, úgy látszik, hogy nem lehet erről elég véleményt olvasni, ez mindenkit érdekel. Én eddig semmit nem olvastam el róla, már emiatt is jó lenne igyekezni, mert én is figyelem a kritikákat...(Három év alatt még ennyien nem érdeklődtek egy előadásról sem, ez valamit csak jelent, Pintér Béla jól megcsinálhatta.) Állójegyet is nehéz rá venni, aki fontolgatja az hatra menjen oda ebből a célból! Visszatértek a régi idők, a kilencvenes évek elején kellett ennyire korán menni...:-)))
2. A szombathelyi Kékszakállúról félig van kész a bejegyzésem, talán ma be tudom fejezni, de mivel a tanítványaim fogalmazásait várom, amíg azok be nem érkeznek, addig nem posztolom ki az enyémet, mert nem akarom őket befolyásolni. Péntekre talán elkészül mindenki.
3. A pécsiek vasárnapi előadásáról még ma készen akarok lenni a beszámolómmal és ki is teszem, most azon vagyok éppen, ma emiatt nem megyek mást nézni, hogy ez biztosan készen legyen.Nagyon szerettem Faragó Béla egyfelvonásosát, megnéztem volna még egyszer.
4. Holnap kezdődik a Bűvös vadász sorozat, amelyet hatszor láttam és  már háromszor is írtam, de ha lement mind a négy idei, még egyszer fogok - remélhetőleg az összes, de feltétlenül egynél több előadás megtekintése után. Ennek a kiposztolása a terveim szerint ápr.25-én hajnalban lesz. Zsótér Sándor rendezése nekem tetszett, jó a szereposztás és mindenkit csak biztatni tudok, hogy nézze meg.