„Minden halat kifognak egyszer, a legnyavalyásabbat is” – jegyezte meg apám minden esetben nem kis kárörömmel a hangjában, amikor arról hallott, hogy valaki nősülésre szánta el magát. Hiába, 48 évig kitartott az agglegény életmód mellett, majd a testvére unszolására mégis rászánta magát a házasodásra, amely eléggé meredek lépés volt részéről. Még további negyven éven át lélekben továbbra is agglegény maradt.
Ez a kis apróság jutott eszembe, amíg néztem Rajkai Zoltán erőfeszítéseit, aki ugyan röviden, de mégis határozottan tudtunkra adta, hogy kevéssé érzi boldog férjnek magát, és ezért nem a világon, nem a házasságszerzőn (Fullajtár Andreán), de legjobb barátján áll bosszút (majdnem), őt akarja ugyanabba a verembe taszítani, amelyben ő is szenved. Hatalmas lendülettel viszi előre barátja ügyét, aki mellette úgy viselkedik, akárcsak egy báb – egy ideig.