Tíz nap gondolkodás után mégis rászántam magam, hogy a margitszigeti Bánk bánról írjak, mégpedig mindössze a főpróba alapján. A Coopera még további 99 alkalmat tervez a Kárpát-medence területén, lesz módja mindenkinek egyet beiktatni a programjába.
Molnár Levente és Mester Viktória
Lassan egy éve hallottam először, hogy a BDZ a Don Giovannira készül és Hábetler Andrást kérte fel rendezőnek, aki minden körülmények között közönségbarát zenés színházat csinál, nem titkoltan beavató szándékkal, és mindig van valami fontos üzenete is előadásainak, és ráadásul kedvemre való énekeseket szokott maga köré gyűjteni. Ez a sárospataki bemutatón, a Zempléni Fesztivál záróeseményén is így történt.
Köszönöm a Zempléni Fesztiválnak, illetve az ezt megszervező "Interkultur Hungariá"-nak a célzottan ehhez a bejegyzéshez küldött fotókat, és az előadást magát is. Várom a folytatást.
Don Giovanni és Leporello - Kálmán Péter és Cser Krisztián
(Az előadásról szóló beszámolómat - mindössze három képpel már öt napja kitettem, de az újabb fotókra várva még sok minden eszembe jutott, és amit itt találtok már 7000 karakterrel és 13 képpel több, mint volt eredetileg, de talán elérte már a végleges formáját. Természetesen, ha valakinek vannak további jó képei, akkor szívesen megőrzöm azokat is, ez a 11 oldal még ennél több képet is felvenne.)
Ha valaki látott már Manna produkciós előadást, akkor nem kell hozzá túl sok információ, hogy eldöntse, érdekli-e vagy sem. (Ezen a linken további kilencről készült bejegyzés.) Jellemzően kevésszereplős, intim térben játszódó, színészcentrikus rendezések ezek, amelyek mind valamiféle közérdekű témáról szólnak, és rendszerint olyan színészeket hoznak össze, akik vagy szabadúszók, vagy más-más társulatok tagjai.
Ez az az általános benyomás, amely nekem eddig leszűrődött, és ennek a képnek nem mond ellent a mai új bemutató sem.
Hartai Petra és Gémes Antos
Az, hogy egy kortárs magyar író darabjáról legyen szó, és maga a szerző rendezze a művét, viszont már ritkaság, de most mégis ez történt a Magvető Caféban.
Ez az előadás nem nagyon szorul ajánlásra, Keresztes Tamás rendezése meglehetősen széles közönségréteg figyelmét fel fogja kelteni csak a plakátján található információkkal is. Mégis írok róla, mert ráakadtam Szokodi Bea képeire, amelyek megérdemlik a minél többszöri felhasználást, és annyi képet tettem bele a fb-oldalára kitett negyvenből, amennyit csak elbírt ez a három oldal, vagy még annál is kicsit többet...
happy end-féleség
Vegytiszta összművészeti szórakoztató JÁTÉK felsőfokon – ennyi a lényeg,
Következő alkalom: szeptember 14-én este az Újpesti rendezvénytérben.
Ma este a Spirit Színház kamaratermében jártunk, ahol valóban intim térben – kőszínházban bent! – nézhettük meg az Equust, Czeizel Gábor három éve repertoáron lévő rendezését, most először.
Aki már látta a nagyteremben kilenc színésszel, annak is érdemes újra jönnie, mert ez egy öt színészre átformált verzió, amely nyilván alakult a szereplőváltások mellett azért is, mert még eggyel szűkebb térbe került. Harminc nézőnek játszik öt színész, valóban karnyújtásnyira, húsz négyzetméteren. Luxus.
Mivel van még most augusztusban belőle három – aug. 14, 15, 16 – sőt szeptember végén (16, 23) újabb két időpont, ezt az ajánlót abban a reményben teszem ki most nagy gyorsasággal, hogy lesznek olyanok, akik ezt a jó lehetőséget megragadják. Aki szeretné kipróbálni, hogy milyen ez a közelség, annak a mai este igazán alkalmas a kipróbálásra. Most még a maesteszinhaz.hu oldalra is felkerültek jegyek, azaz féláron is elérhető annak, aki gyorsan dönt. (Az előadás nem pótszékezhető, ha nincs már jegy, akkor kénytelenek vagytok egy másik nappal próbálkozni.)
Kellemes nyári estéről tudok nyomhagyó-ajánlót írni, az Orlai Produkció új előadásának városmajori bemutatkozásáról. A legelső előadást ezúttal a debreceniek kaphatták, ez volt a „Hogy szeret a másik?” második nyilvános előadása.
Grisnik Petra, Ötvös András, Nagy Viktor Dániel, Edvi Henrietta és Pataki Ferenc - két helyen egyszerre
Még lesz egy utolsó előadás Békés András „A sevillai borbély”-rendezéséből augusztus 9-én, vasárnap, amelyre valószínűleg a maesteszinhaz.hu-n lehet is jegyeket kapni este 9-től. Ez a leglényegesebb információ, és remélve, hogy lesz, aki kedvet kap, már itt is a beszámoló.
Március óta nemigen volt módunkban légvárépítéssel foglalkozni, azaz például azzal, hogy milyen előadásokat kellene megnéznünk a következő hónapokban. Pedig nemcsak a régi előadásokra jó visszaemlékezgetni, de szeretünk gondolatban előre rohangálni. Persze a tervezgetős üzemmódra a színházak is rákényszerítenek, hiszen most már két hónapra előre egyeztetnek és a jegyeket is árulják.
A Fidelio magazin nyomtatott kiadásának látványa csütörtökön a Hatszín Teátrumban igazán reménytkeltő volt, hiszen ezek szerint alapértelmezésben visszaáll az élet a rendes kerékvágásba, és elkezdhetünk mi is azzal foglalkozni, hogy mely előadások elég érdekesek számunkra.
Ennek fényében most megint itt az ajánlóm, amely nem a teljesség igényével készült.
Az én Rómeóm: Góg Tamás
Nem gyakran teszem, de nem is először, hogy egy előadás kapcsán előzetes ajánlót írok, mivel meggyőződésem, hogy az alkotók nem tudnák ezt úgy létrehozni, hogy ne legyen számomra érdekes a végeredmény.
A Dohnányi Zenekar Don Giovannija a megadott szereposztással számomra a FELTÉTLENÜL NÉZENDŐ kategóriába esik, bár sem a hely, sem az időzítés nem a legkedvezőbb, azaz a szokásosnál nagyobb energiát kell majd befektetnem abba, hogy ott lehessek a Zempléni Fesztivál záróeseményén, és másnap reggel 9-kor pedig már a munkahelyemen. (Ha valakiben a kényelmi szempontok is felmerülnek, azért írom ezt csak le.)
Rögtön az elején legyenek a praktikus adatok, amelyek persze a bdz.hu-n is, vagy a zemplenifesztival.hu-n is elérhetőek: az előadás a Wáberer Kézilabdacsarnokban lesz, augusztus 23-án, és aug. 7-ig 20%-kal csökkentett áron lehet jegyet venni rá.
Mi miatt érdemes Pestről akár 500 kilométert is vezetni (oda-vissza), vagy öt óránál többet vonatozni (egy irányba), bajlódni a szállásfoglalással, miközben itt Pesten akkorra már sok színház beindul, és jobbnál jobb előadások közül lehet választani?
A válasz ennyire egyszerű:
Még szerencse, hogy nem hittem magam eddig sem hiper-tájékozottnak, mindig érnek meglepetések a műsort illetően. Csütörtökön késő éjjel vettem észre, hogy a július a Határátlépések után hozhat egy 11., bónusz-eseményt is számomra - ha elmegyek érte Dunaújvárosba.
Így lett.
Gyanús személyek együtt - Kovács Vanda, Csadi Zoltán, Tőkés Nikoletta és Kiss Attila