Mezei néző

Még nincs egészen egy hónapja, hogy bemutatta a Vígszínház Valló Péter rendezésében a Büszkeség és balítélet-et, amelynek az ötödik előadását láthattam. A rendező Kovács Krisztina dramaturggal készített Jane Austen regényéből „romantikus dráma” megjelöléssel színpadi változatot, amely a teljes cselekményt három órába sűríti (az egy szünetet is beleértve). Nem tűnik hosszúnak.

Kellemes előadás, évekig fog menni, mert „újranézős” (lesz saját rajongói bázisa), alkalmas arra, hogy kikapcsolódjunk saját életünkből, és kedvet csináljon a regény ismételt elolvasására/a BBC sorozat megnézésére is. (Akik ismerik ezeket, de eddig így is idegenkedtek a szerzőtől, azok válasszanak mást a Vígszínház jelentős repertoárjából.)

A „miért ajánlom” kérdésre bővebb válasz következik azoknak, akik tovább jönnek velem.

„Kontos Miklós STÉG című drámája nyomán a színdarabot írta a társulat, rendezte Schwechtje Mihály” – szerepel rögtön a cím alatt a pontosítás.

Nem az eredeti darabot látjuk, amely a Budapest 150. születésnapjára kitűzött drámapályázaton a legjobb nyolcba bekerült és kötetben is olvasható. Néhány szereplő, motívum illetőleg a központi gondolat azért megmaradt, sőt az alaphangulat és a tanító szándék is. Az már egy másik kérdés, hogy a nézők között lesznek-e közvetve érintettek, vagy bárki, aki az előadás hatására rálát saját életének hasonló problémájára és erőre kap a változtatáshoz.

Menetidő: 70 perc szünet nélkül.

Legközelebb: április 9-én nézhető a Jurányiban. Jegyek ezen a linken válthatóak.

Nagyon szerethető előadás lett A kripli, Puskás Dávid rendezésében a Centrál Színházban. Akinek van korábbi dédelgetett élménye, ahogy nekem is, az sem lesz csalódott – ez a szereposztás meggyőző. Akinek pedig nincs, az feltehetően most fog beleszeretni Martin McDonagh világába.

Mivel csak a hétvégén mutatták be, jelenleg még vannak jegyek április 11-re és a későbbi időpontokra.

Rövid ajánló következik:

Már nagyon sok jót hallottam Papp Balázs Mister X alakításáról a februári premier után, akinek az operaénekesi tehetségéről tavaly egy áriavizsgán személyesen is meggyőződtem. Aki figyel, annak az Operában már feltűnhetett kisebb szerepben (2021 óta 45 alkalommal lépett már fel), nemrég a Manon Lescaut illetve a Porgy és Bess előadásain. Mindkét szériát végigénekelte miközben A cirkuszhercegnő férfi főszerepét próbálta… - Nagyon tipikus jelenség ez, egy énekesnek hozzá kell szoknia a masszív túlterheltség állapotához, bírnia kell, ahogy az üres időszakokat is jól kell hasznosítania – a pályán maradás egyik titka, hogy valakinek mindkét végletes állapotban sikerül-e működőképes formában léteznie.

Papp Balázs a múlt héten egymást követő napokon négy alkalommal énekelte Mister X szerepét, amelyből kettő beugrás volt - Laki Péter sajnálatos megbetegedése miatt.

A beugrás híre csütörtökön már túl későn ért el, szombaton viszont még épp időben ahhoz, hogy tanúja legyek.

Röviden: megérte. A címben feltett kérdésre (amely idézet a darabból) a válasz: igen.

Hosszabban:

Ehhez a koncerthez a legjobb ajánló ez a YouTube-felvétel, akinek nincs ideje, ebbe hallgasson bele, vagy csak higgye el nekem, hogy érdemes eljönnie április 1-én este hétre a Capella Du Mont, a Cantica Aeterna és a Bacchus Consort eseményére.

Előzetes ajánló következik, egyszeri eseményről van szó.

Két éve várom, hogy Buxtehude „Membra Jesu nostri” c. kantátaciklusát élőben hallhassam végre, így magam is számolom vissza a napokat.

A koncert várható időtartama 75 perc. Jegyek a jegy.hu-n, vagy az előadás kezdete előtt a helyszínen válthatók.

Még mondja azt valaki, hogy a néző előélményei és konkrét élethelyzete nem szól abba bele, hogy egy előadás miként hat rá. Minden apróság nagyon számít, még az is, hogy ezt a (számomra 72.) Kékszakállú-t már egy hete fűtetlen otthonomból érkezve néztem. Egy villanyradiátor egy egész lakást nem képes kifűteni – egyetlen kicsi szobát igen, ez tény.  Judit jelentősen kisebbnek láthatta a várat, amikor a sötét előcsarnokban a nedves falainak megmelegítésére vállalkozott, őszintén bízva a sikerben. Gyorsan kiderült számára is, hogy alábecsülte a feladatot, de nagyon. Ahogy én is tévesen gondolom, hogy már nem juthat semmi új eszembe erről a történetről – mégis itt a 69. bejegyzés. (Kommentben örömmel veszem mások meglátásait – fel sem tételezem, hogy mindenki pont így fogta fel a szereplők viszonyát ahogy én.)

Röviden: ezt az operát ritkán láttam ennyire vonzónak, mint éppen tegnap – a Kékszakállú vára nem csak felderült, de igazán tündökölt, ahogy a Judit szerepében debütáló Schöck Atala is. Köszönet ezért a gyönyörű koncertért minden közreműködőnek!

Hosszabban kifejtve:

Ősszel nagyon szerettem volna minden régebben kihagyott előadást is pótolni a Stúdió K-ban, de csak tegnapra sikerült - ezzel a bejegyzéssel pedig az ajánló sorozatom is teljessé vált. A Káosz novemberben elmaradt, viszont tegnap óta ismét látható, és ami ennél is lényegesebb: jelentem, Nyakó Juli balesetéből felépült, újra látható ebben és a többi előadásában is! 

Igen, Nyakó Juli újra színpadon van, beállt ebbe a színház által fél éven át félretett háromszereplősbe, de játékáról nem jutna eszünkbe, ha nem került volna bele a szerepbe ez a baleset és a rehabilitáció. Így ér össze valóság és színház.

Mika Myllyaho fekete komédiáját korábban már egy teljes évadon keresztül játszotta a színház (a bemutató 2023 októberében volt), én a 14. előadásra jutottam el.

Legközelebb április 6-án nézhető meg, jegyek ezen a linken válthatóak.

A sors, pontosabban a színházi műsor és egy kedves meghívás jóvoltából hétfő este Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból c. előadását néztem, már a másnapi Kékszakállúra is gondolva. A két darab bármelyike önmagában elég jó lehetőség arra, hogy valaki párkapcsolati viszonyait átgondolja, terápiának is beillik.

A Karaván Színház a Csiky Gergely Színházzal együttműködésben létrehozott produkciójának mindössze egyetlen baja van: alig látható. Kaposváron is alig, Pesten most a Jelen/Lét Fesztivál keretében ment egyszer a Nemzetiben, de nem találtam nyomát sem annak, hogy máskor is bárhol ki lenne tűzve. Nagyon kellene játszani pedig, évekig folyamatosan. Esetleg néhányan rájönnek, hogy a házasságkötéssel nincs minden lezárva, foglalkozni kell a másikkal, ha nem akarnak egyedül maradni egy kapcsolaton belül vagy anélkül.

Néhány benyomásomat leírom, remélve, hogy néhányan kedvet kapnak egy minőségi hétvégéhez Kaposváron – ha egyszer ott nézhető. Legközelebb április 19-én szombaton lenne rá esély.

Örülök, hogy hosszú halogatás után végre megnéztem az átütő Angyalok Amerikában után Nagy Péter István korábbi munkáját is, amely az éppen felnövekvő generációk helyzetéről, és talán elsősorban nekik szól. Ezen a márciusi estén a színház túlnyomó részben diákokkal volt tele, nagyon úgy tűnik, hogy a célközönséget el is érik az alkotók.

Ami a címet illeti: sokkal jobban kifejezné az előadás mondanivalóját, ha nem is hangzana ennyire jól (és nem lenne hű az eredeti címhez): Kiszolgáltatott ifjúság. Példa lehet ez a történet arra, amit egyébként is tudunk: nagyon könnyen befolyásolhatóak a gyerekek, emiatt nagyon nem mindegy, milyen hatás éri őket. (Ez az előadás alkalmas lehet arra, hogy ezt ők is felismerjék.)

Ez az előadás ugyan nem ígér kellemes kikapcsolódást, azt a benyomásunkat erősíti, hogy a világ nagyon nem úgy működik, ahogy jó lenne, sőt mi sem tudunk a saját elveinknek mindig megfelelni, de egyben a létrejötte is azt a hitet erősíti, hogy mégis muszáj próbálkozni, hogy némiképp javuljon a helyzet. Még ne vegyük be a „leszarom” tablettát!  „Ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk is ünnepély.”

Röviden: ez lenne az az előadás, amelyet a Lázár Ervin vagy akármilyen egyéb támogatott programban a középiskolásokkal feltétlenül meg kellene nézetni, hogy vitatkozni lehessen róla. Feltétlenül biztatok mindenkit, aki még a tanári pályát nem adta fel, hogy használja ki a lehetőséget, amelyet a Radnóti Színház nyújt – a szervezést érdemes keresni csoportos jegyigénnyel. (Van diákkedvezmény!) Az előadás 16 éven felüli nézőknek ajánlott!

Két óra szünet nélkül. (Rövidebb már, mint a kiírás szerint!)

Már hiányzott a székesfehérvári társulat és kíváncsi voltam, hogy Horváth Csaba mit hozhat ki O’Neill Amerikai Elektrájából, amelyet ráadásul már 2020-ban Kecskeméten is színre vitt, sőt „áthozta” belőle a főszereplőt is. (A Lavíniát játszó Decsi Edit 2024-ben szerződött a székesfehérváriakhoz, kecskeméti évei után szabadúszott.)

Tegnap a produkció hetedik előadását láttam, annak kapcsán írok le néhány benyomást.