Podlovics Laura mindössze 28 éves, de már eljutott második darabjának ősbemutatójáig, amelyet ráadásul maga is rendezett. Míg a Nem félünk a sötétben anyaszínházában, a Bábszínházban készült kollégáival, most egy független produkciót hozott létre a Jurányi Kamaratermében.
Az ősbemutatón jártam, ennek kapcsán osztok meg néhány gondolatot.
Az előadás 90 perc szünet nélkül.
Az előadás napraforgós plakátján az angol cím alatt egy magyarázó alcím is szerepel: „háromszereplős történet egy lányról és egy fiúról”. A lány Kurta Niké, a fiú Georgita Máté Dezső, de ki az a harmadik szereplő, akit csak K-val jelöl a színlap is és Katona László játszik? Ez itt a kérdés, és a válasz nem is nehéz - az előadás első perceiben feltehetően a legtöbb néző rá fog érezni, különösen akkor, ha a színlap leírását figyelmesen olvassa el.
Két fiatal tipikus megismerkedésének a történetét látjuk, bár nem derül ki, hogy milyen sebességgel telik az idő. Néha mintha állna, aztán meglódul, majd egészen megáll, aztán már nincs is jelentősége. Az események tipikusak, a kapcsolat átlagosnak mondható pályát jár be – úgy tűnik, hogy nincs is másféle út, csak ez, amelyet látunk, még akkor sem, ha nagyon törekszünk arra, hogy jól csináljuk.Így látja ezt a fiatal író-rendező, aki előtt még ott az egész élet - nem tűnik túlságosan optimistának.
A belépéskor Katona László már színpadon van, önfeledt mozdulatait nézegethetjük miközben a Kamaraterem lassan megtelik és az utolsó pótszéken is helyet foglal valaki. A terem fekete, és egészen üres, mindössze egy napraforgó fejekből álló díszítés keretezi ezt a nagy feketeséget, amely aztán megtelik élettel, amint belép Bálint és Szofi, akik megismerkedésük első pillanataitól már sosem lesznek egyedül: mindvégig nézi őket ez a bizonyos K, először nagy mosolygással, majd segítőkészen, később egyre kedvetlenebbül és már-már depresszióba esve. Kicsit olyan, mintha a pár „jótündére” lenne, aki óvja és védi őket a lehető legnagyobb empátiával, minden apró történésre reagálva. Nagyszerű alakítás, egészen azonosul ezzel a kicsit misztikus alakkal, egészen testhezálló szerep ez a K – ugyan alig szólal meg, de mégis a legfontosabbá válik számunkra.
De elég-e ennyi energia, amennyit beletesz? Lefordítva: ha a legjobb szándékkal, maximális figyelemmel kezdünk bele egy párkapcsolatba, biztosan elég garancia-e ahhoz, hogy örökké tartson? Vagy hiába minden, ami elromolhat, az el is romlik?
Az előadás közben nézzük a fiút és a lányt és persze a folyamatosan jelenlévő K-t, és ezen töprengünk. Mindenki a maga tapasztalatain szűri át a látottakat, de talán ettől függetlenül a legtöbben drukkolunk ennek a fiatal párnak.
Georgita Máté Dezső kellően hétköznapi és laza fiatalember Bálintként, aki még nem szakadt el otthonról, nem csalódott túl sokat, így talán nem érzékeli eléggé a sikeresnek tűnő kapcsolat fontosságát. Rajta nem érezzük a görcsölést, hogy mindenáron jól akarja csinálni.
Utóbbi jellemző viszont Kurta Niké Szofijára, aki finom és törékeny jelenség, érzékenyebb és jobban a tudatában van annak, hogy mennyire ritka, ha két ember igazán mélyen összetartozik és talán jobban is értékeli a napraforgós idillt. Minden rezdülésének jelentőséget tulajdoníthatunk.
Persze meglehet, hogy egy férfi néző ezt másként látja, vagy akár egy nő is.
Az előadás útja még csak most kezdődött, majd elválik, hogy milyen hosszú lesz, mennyire formálódik még. Nem lepne meg, ha idővel a tempója még változna, az időtartama némileg rövidülne – az ősbemutató estéjén a K telefonbeszélgetése előtti részt feleslegesen hosszúnak éreztem. (Ezt nagyon halkan jegyzem meg, több száz cikkemről magam is tudom, hogy tömörebben jobban működnének – saját szöveget nem túl könnyű megkurtítani, bár néha nem ártana. Azt is megértem, hogy a dramaturg Szauer Lilla nem volt kegyetlenebb.) Nekem az előadás ez után a fordulópont után indult be igazán.
Még nem említődött, pedig nagyon fontos: a bábszínész Podlovics Laura ebben az előadásában sem tekint el a báboktól, amelyeket Somogyi Dalma Eszter készített – ezek is emelik a színvonalat, ahogy Kun Bálint zenéje is. Utóbbiból nem tudok ízelítőt mutatni - ha megnézitek, meghalljátok.
PS.2. A fotókat Gulyás Dóra készítette, nagyon jók - igyekeztem a lehető legtöbbet elhelyezni belőlük ebben az AJÁNLÓban.
