Mezei néző

Íme az általam kipróbált előadások keddre:

Nagy kíváncsisággal vártam, hogy a szövegmódosításairól híres Mohácsi János mit kezd egy újabb kötött anyaggal, egy újabb operával (az Aida után). Az elkészült előadásból az érezhető, hogy Szombathelyen a körülmények alkalmasabbak voltak számára, a saját legjobb színvonalához méltó, a mezei nézőnek kompromisszum-mentesnek tűnő előadás született. (Egyébként nem teljesen a szöveg átalakítása nélkül, de most mégsem ez a tényező dominált.)

Holnaptól még négy alkalommal látható a Figaro házassága, részben régi (Palerdi András, Szegedi Csaba, Hajnóczy Júlia, Kiss Péter, Szüle Tamás, Bazsinka Zsuzsanna) részben új beállókkal (Szabóki Tünde, Kálnay Zsófia, Csíki Gábor), sőt olyanokkal is, akik az idei első szereposztás öt előadásában is szerepeltek (Kiss András, Zavaros Eszter). Időpontok: május 3 és 10: 11h, május 6 és 8: 18h. Jegyek az előadás napján 14h körül levadászhatóak még az online-felületen, egy-két foglalás ilyenkor felszabadul.

Nekem idén valóban rengeteg új élményt adott az első szereposztás öt előadása (két bejegyzés készült az első kettőről, illetve a további háromról), így most kíváncsian várom, hogy ez a csapat mit fog eszembe juttatni. Mert mindig van valami új tanulság, az biztos. A héten találtam egy régi Figaro-színlapot és ennek kapcsán egy reflexiót még most megosztok.

A Parasztopera-fesztivál záró előadása lesz ezen a napon, Temesvárról. Áriavizsga a Zeneakadémián. (Ez a két esemény már önmagában is elég dilemma.  És még hét másik: 

Dinyés Dani operabeavatót tart a Kamrában, a Traviátából. (Már most akkora a várakozó lista az állóhelyekre is, hogy önmagában nagy szám a bejutás.) És még van négy ötletem:

A második Parasztopera előadás után még az első alkalomnál is lelkesebben tértem haza az Átriumból. Most  Pintér Béla darabját elsődlegesen zenei szemszögből láthattuk. Nem mintha az eddig látott két felfogásban különösen zavart volna, hogy a prózai színészek egy részének nincs kifejezetten jó énekhangja, mivel egyébként színészi jelenlétükkel a hiányt kompenzálták, másfelől viszont jól esett a szólamokat úgy hallani, hogy tényleg el voltak énekelve.Ez a sorozat valóban nagyon tanulságos, ilyen közel egymáshoz még klasszikus darabokat is ritkán láthatnánk más-más megközelítésben. Bizonyíték nemcsak Pintér művének életképességére, de arra is, hogy hányféle módon lehet jó előadást csinálni.

Szombaton lesz a szombathelyi Parasztopera az Átriumban. És további nyolc figyelemre méltó előadás.

Scherer Péter és Mucsi Zoltán Don Quijotét játszik a Szkénében. Ezt meg kell nézni mindenképp. De van további négy kipróbált előadásom is, ami jó választás lehet.

Korábban egyedül Pintér Béla saját Parasztopera előadását láttam, amely engem is megfogott. Dramaturgiailag jól felépített, fordulatos történet, zenével-tánccal. A történet jól bírja azt is, ha a színészek egy részének túl jó énekhangja nincs, nem kap léket az előadás hajója ettől, sőt némiképp még karcosabb színezete is lesz. (Egy átlagos opera esetén kifejezetten zavaró, ha néhány szólamot gyengén énekelnek el.) A miskolciak előadása jó nyitánya volt az Átrium Parasztopera-fesztiváljának. Ismét a darab erényeit bizonyította.

Az Átriumban a Parasztopera fesztivál keretében az Operettszínház mutatkozik be. A Stúdió K-ban a K2 színházzal közösen a nemrég bemutatott Bakfitty (A nagy Romolus c. Dürrenmatt darab fedőneve) kerül színre. Egyik előadást sem láttam, mindkettő érdekel. Akit ez nem hoz lázba: négy további tipp következik.