Florian Zeller francia író 2011-ben megjelent színdarabját (Az igazság) Baráthy György fordításában játssza a Centrál Színház a decemberi bemutató óta Puskás Tamás rendezésében "Házassági leckék középhaladóknak" címmel, amely így sokkal alkalmasabb arra, hogy széles tömegek érdeklődését felkeltse, ráadásul az igazság annyira sokféle és viszonylagos lehet, hogy egy színház feltétlenül jobban teszi, ha a kinyilatkoztatás helyett inkább kérdéseket tesz fel a nézőinek.
Balsai Móni és Stohl András
Van amikor az ember pontosan azt az előadást nézi, amelyikre szüksége van, ráadásul éppen a megfelelő állapotban, így bele tud kerülni a mű világába, azaz minden tökéletes. Ez történt velem péntek este az Örkény főpróbáján, amelyről azonnal - éjfélkor - a hazaérésem után bele is kezdtem az ajánló megírásába, nehogy ismét befejezetlenül maradjon, ahogy már egyszer megesett (Az ügynök halála).
Az aranjuezi szép napok számomra mérföldkő jellegű előadás volt még szeptemberben, azóta most jöttem ide először a Bethlen Téri Színházba és mivel életmódváltáson estem át éppen az itt történtek hatására, most már oda-vissza szigorúan csak gyalog (10 km volt összesen). Nem bántam meg.
A Pataki Éva regényéből (Nőből is megárt a nagymama!) készült színdarabot Cseh Judit rendezésében láthattuk egy részben, másfél órában, amelynek különlegessége, hogy egy anya-lány kapcsolatot két olyan színésznő mutat meg nekünk, akik a valóságban is éppen ilyen viszonyban állnak egymással. Az előadásnak ez a legfőbb vonzereje, a színlap is ezt emeli ki.
Hétfőhöz képest rendkívül mozgalmas nap, inkább egy csütörtökre hasonlít:
Engem nagyon érdekelnek a vidéki színházi előadások is, de ritkán adatik meg, hogy eredeti helyszínen nézhetek előadásokat. (Vidéki színházból - ha valaki nem tudná - Pestre tíz után nem lehet vonattal visszajönni, Székesfehérvár az egyetlen kivétel.)
Ezen a vasárnapon viszont régi vágyam teljesült, egészen hirtelen ötletből. Eddig csak vendégjátékként láttam a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház néhány előadását, sosem voltam korábban az épületben, a városban is mindössze egyszer jártam.
Ez az előadás ráadásul a szokásosnál is érdekesebbnek tűnt: rendszeresen olvasom a szerzőt, nézem a műsorra tűzött műveit (még mindig látható a Nehéz, A halottember, Házasságon innen - van választék Pesten is Háy Jánosból); a Hamlet, amely az előadás alapjául szolgál, talán a legkedvesebb darabom és az egyik színész, Őze Áron pályáját is követem, eddig 17 bejegyzés dokumentálja utóbbi négy évét ezen a blogon. A helyszín, a szerző, a darab és egy főszereplő - ezek közül egy is elég ok lett volna ahhoz, hogy kedvem legyen megnézni a Rák Jóskát, de ehhez kellett még a deus ex machina: egy régi színházi ismerősöm, Palásti Károly, aki Őze Áron egyik (ha nem A) legkitartóbb törzsnézőjeként a premier után a második előadásra is visszament Dunaújvárosba, most engem is elvitt magával. Köszönöm neki!
Ezzel a 22. megtekintett előadással fejeztem be ezt a januárt, amely egy nagyobb zökkenőt leszámítva beváltotta a legmerészebb reményeimet is. Ha az ember be akarja magát állítani, be tudja, én eldöntöttem, hogy jól fogom magam érezni és sikerült. Sőt: pótolni akartam többet a korábban elmaradt prózai előadásokból és pótoltam is (15 volt ilyen, ebből összesen négy az Ódry Színpadon), még a bejegyzéseim átlagos hossza is rövidült, akár vállon is veregethetem magam.
A negyedéves színészosztályt ma láttam a hónap folyamán harmadszor (korábban: A komédia művészete, Fondor és szerelem) és nagyon jól éreztem magam az előadás közben nemcsak attól, hogy ezt az általam korábban nem kedvelt és mindössze egyszer látott Bernard Marie-Koltés darabot most szeretni tudtam és jók voltak benne a színészek, hanem attól is, hogy végignézve a játszókon, immár mindenkit sikerült beazonosítani és ez magamhoz képest nagy dolog, és nyilván összefüggésben van azzal is, hogy mennyire jó színvonalú volt az általam viszonylag gyors egymásutánban látott három produkció és milyen tehetséges hallgatókat válogatott össze Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea ebbe az osztályba. Szerencsések, hogy ennyire eltérő igényű szövegekkel és a legjelentősebb mai rendezőkkel is dolgozhat, többféle arcukat is meg tudják mutatni a színinövendékek.