Mezei néző

Ez a harmadik színházmentes estém. Most már viszonylag messze van a hétvége, és távlatosan látom a két előadást is. Don Carlosból idén már nem lesz több, a Tosca sorozat csak most indult be igazán. Holnap is lesz egy, épp ugyanazzal a szereposztással, amelyikkel én is láttam vasárnap. Még meg lehet fontolni.

A négy játszóhellyel is rendelkező Thália Színház szimpatikus vállalkozása a "Thália Független Projekt". Kell a függetleneknek a fellépési lehetőség, mégpedig a város színházi központjában. A színháznak is jól jön az, hogy a független csapatok színesítik a kínálatát. Ezúttal a Gólem Színház előadását láthattam.

Marc Camoletti vígjátéka a színházi nézők azon széles rétegének szól, akik nem művelődni, nem gondolkodni, hanem "kikapcsolódni" vágynak. Ezt ígéri az előadás, és a teltház elragadtatott tapsát és a közönség reakcióit figyelve ezt az ígéretet be is váltja. 

Az október hagyományosan a legzsúfoltabb hónap, a hat hetes próbaidőszak mindenütt letelik és premier-dömping az eredmény. És persze, felújítják a tavalyról áthozandó darabokat is. Lehet pótolni, a ezúttal megragadni az ismételten felkínált lehetőségeket... Nézzük meg RÖVIDEN a kínálatot. 

Néhányan, akik a nyári vietnami bejegyzésemet is elolvasták (köszönet!), azok akár emlékezhetnek is arra, hogy "revelatív", ámde akkor ki nem fejtett gondolataim támadtak a Kékszakállúval kapcsolatban. A trópusi vihar, amelynek következtében eltereltek Kambodzsába, nyilván éppen emiatt következett be, gondoltam magamban. Akkor megfogadtam, hogy az első adandó alkalommal leírom a darabbal kapcsolatos elképzeléseimet annak a négy olvasónak, akit ez nagyjából érdekelhet. Szerencsére csak két hónapot kellett várni rá, az meg elsuhant, mint a villám.

Utolsó figyelmeztetés: ha nem érdekel a Kékszakállú problematikája, "ne nyissad ki" - a bejegyzést. 

Az apropót Tóth Emese korrepetitor diplomakoncertje adta, amely kedden volt a frissen felújított és aznap hivatalosan is megnyílt Bartók Béla Emlékházban.

Színházba legeslegjobb mindenféle előzetes elképzelés nélkül menni és egészen nyitottnak lenni az előadásra. Mindez akkor valósulhat meg kizárólag, ha valakit a partnere rángat el és igazából gőze nincs arról, hogy mire is ül be.Vannak ilyen szerencsések, de aki maga választ, annak elkerülhetetlenül lesznek elvárásai is. Akik erre az oldalra tévedtek, azok valószínűleg saját maguk döntenek arról, hogy mit néznek. Valószínűleg a színház és a színészek neve alapján ők is előzetes bizalmat szavaznának ennek az előadásnak, ahogy én tettem. És ez nem is rossz választás, mert az előadás hatott.

Ha valaki nem tudná, ÉPPEN most megy a Don Carlos sorozat az Erkelben, még mindig van további két előadás (szept.24. és 27.). Ez a lényegi mondanivaló. Ezek után térjünk rá a ma esti előadás taglalására.

Ha nem lennének a könyveim dobozokba súvasztva még mindig, elő tudnám kapni a Schiller kötetemet és pontosan idézném Eboli hercegnő sorait, amelyeket életemben először nagyjából 1986-ban, a Vígszínházban hallottam, Hernádi Judit szájából. Az Eboli-Carlos jelenet az, amely máig megmaradt.Most sem egészen véletlen, hogy épp ez jutott eszembe...

Tökéletesen szétázva, vízzel teli cipőben érkeztünk meg az Erkel Színház mai premierjére, pontosabban az azt megelőző "Hangoló"-ra. Miután Pesten Dohnányi Ernő operája csak 1929-42 között volt (egyébként sikerdarabként) műsoron, úgy éreztem, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy több információhoz jussak az előadásról. Most kivételesen kihagytam a főpróbát, adtam esélyt, hogy a kész művel találkozzak azonnal. És bár a premiereket kevésbé szeretem, mint a "rendes" előadásokat, azért is mentem ma, hogy minél hamarabb megírhassam a benyomásaimat. Az oka nem más: ha várok az írással, akkor hiába csinálok utólag kedvet a megtekintéshez, ha egyszer nincs már mire elmenni. További előadások: szept. 16, 18., 20. Persze az is tény, hogy a színház vezetősége hosszabb távon is műsoron akarja a darabot tartani, több évadon keresztül, tehát aki idén lemarad, mehet majd jövőre. 

Ma nem színházat néztünk, sőt még csak nem is voltunk az Opera mai premierjén (Parasztbecsület - Bajazzók). Megszemléltük, hogy tart operabeavató programot Dinyés Dani a Don Giovanniról. A két énekes, akik szavait alkalmanként illusztrálták-kísérték Cseh Antal és Gábor Géza volt.