Mezei néző

Szeretek idézni a darabok szövegéből a címben. De ez a "deja vu" most nem a Cowboy szövegéből van itt. És még csak nem is arra utal, hogy egy héten belül a Parasztoperát négyféle rendezésben megtekintve, alkalmanként az volt az érzésem, hogy egy-egy mozdulat ismerős. Nem. Azért voltam én annyira magabiztos, hogy jó a temesváriak előadása, mert egy vendégjátékon már én is láttam. Kellett hozzá nagyjából 5 másodperc, amíg erre ráébredtem. Most tehát egy újranézés történt. Nagyon kevés új gondolattal egészítem ki a korábbi beszámolómat, a színészekről külön méltatást nem írok - tegnap láttam utoljára néhányukat a Tesztoszteronban. Velük kapcsolatban mindössze annyit: a júliusi vendégjáték kapcsán tett megállapításaim megerősödtek.

Ma kirándulni szerettem volna és este megnézni mindössze egyetlen előadást a Katonában - nem kettőt vagy esetleg hármat, amennyire a műsor lehetőséget adna a hétvégi napokon. Éppen úgy, ahogy más normális mezei nézők, akiknek a foglalkozása (=megélhetése) NEM kötődik semmilyen módon a színházhoz. Részben az időjárás, részben a gyerekek ellenállása ezt meghiúsította és nyilván a saját lustaságom is. És persze szerettem volna minél gyorsabban befejezni Grecsó Krisztián Megyek utánad című regényét. Utóbbi némileg kapcsolódik a Mellettem elférszhez, amelyiket színházi előadás formájában és könyvként is ismertem már. Nekem ez az újabb (de ez is 2014-ből való!) mű még sokkal jobban tetszett, bár a borongós időben nem biztos, hogy biztonságos olvasmány. A könyv alapján erősen úgy tűnik, hogy ideális férfi-nő kapcsolat nemigen létezik. Lehet, hogy ez valóban így van, túl sok művészeti alkotás sulykolja ugyanezt. Vesztemre a könyv nyomasztását egy előadással gondoltam feloldani, és nem bírtam kivárni az este nyolcat (jobban járok, ha ezt megteszem), és még beiktattam a Két Korea újraegyesítése elé a temesváriak két és fél órás Tesztoszteronját is. Más stílusban, más dramaturgiai megoldásokkal és művészi eszközökkel, de mindkét előadás éppen a könyv üzenetét erősítette fel. Hát így jártam május első vasárnapján. A könyvet olvassátok el, ha még nem tettétek meg,  a két előadás tanulságairól pedig most következik néhány gondolat. Először a Szkénéről, majd külön bejegyzésben a Katona előadásáról is.

Íme az általam kipróbált előadások keddre:

Nagy kíváncsisággal vártam, hogy a szövegmódosításairól híres Mohácsi János mit kezd egy újabb kötött anyaggal, egy újabb operával (az Aida után). Az elkészült előadásból az érezhető, hogy Szombathelyen a körülmények alkalmasabbak voltak számára, a saját legjobb színvonalához méltó, a mezei nézőnek kompromisszum-mentesnek tűnő előadás született. (Egyébként nem teljesen a szöveg átalakítása nélkül, de most mégsem ez a tényező dominált.)

Holnaptól még négy alkalommal látható a Figaro házassága, részben régi (Palerdi András, Szegedi Csaba, Hajnóczy Júlia, Kiss Péter, Szüle Tamás, Bazsinka Zsuzsanna) részben új beállókkal (Szabóki Tünde, Kálnay Zsófia, Csíki Gábor), sőt olyanokkal is, akik az idei első szereposztás öt előadásában is szerepeltek (Kiss András, Zavaros Eszter). Időpontok: május 3 és 10: 11h, május 6 és 8: 18h. Jegyek az előadás napján 14h körül levadászhatóak még az online-felületen, egy-két foglalás ilyenkor felszabadul.

Nekem idén valóban rengeteg új élményt adott az első szereposztás öt előadása (két bejegyzés készült az első kettőről, illetve a további háromról), így most kíváncsian várom, hogy ez a csapat mit fog eszembe juttatni. Mert mindig van valami új tanulság, az biztos. A héten találtam egy régi Figaro-színlapot és ennek kapcsán egy reflexiót még most megosztok.

A Parasztopera-fesztivál záró előadása lesz ezen a napon, Temesvárról. Áriavizsga a Zeneakadémián. (Ez a két esemény már önmagában is elég dilemma.  És még hét másik: 

Dinyés Dani operabeavatót tart a Kamrában, a Traviátából. (Már most akkora a várakozó lista az állóhelyekre is, hogy önmagában nagy szám a bejutás.) És még van négy ötletem:

A második Parasztopera előadás után még az első alkalomnál is lelkesebben tértem haza az Átriumból. Most  Pintér Béla darabját elsődlegesen zenei szemszögből láthattuk. Nem mintha az eddig látott két felfogásban különösen zavart volna, hogy a prózai színészek egy részének nincs kifejezetten jó énekhangja, mivel egyébként színészi jelenlétükkel a hiányt kompenzálták, másfelől viszont jól esett a szólamokat úgy hallani, hogy tényleg el voltak énekelve.Ez a sorozat valóban nagyon tanulságos, ilyen közel egymáshoz még klasszikus darabokat is ritkán láthatnánk más-más megközelítésben. Bizonyíték nemcsak Pintér művének életképességére, de arra is, hogy hányféle módon lehet jó előadást csinálni.

Szombaton lesz a szombathelyi Parasztopera az Átriumban. És további nyolc figyelemre méltó előadás.

Scherer Péter és Mucsi Zoltán Don Quijotét játszik a Szkénében. Ezt meg kell nézni mindenképp. De van további négy kipróbált előadásom is, ami jó választás lehet.