Mezei néző

Talán az egyik legjobb színházi helyzet számomra, amikor egy új darabot egészen ismeretlen egyetemistákkal nézhetek az Ódryn. Valóban izgalmas úgy látni egy előadást, hogy semmiféle előkép nem zavarhat bele, nem is lehet összehasonlítgatni semmivel. Ráadásul nem egyszer már az első vizsgán feltűnik olyan színészegyéniség, akit később aztán évtizedekig lehet nézegetni. Annál pedig aztán pláne nincs jobb, mint valakinek az egész pályáját a kezdetektől végigkövetni. A mai este is egy ilyen kivételes alkalom volt számomra, bemutatkozott Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea III. éves színészosztálya.

Hat előadás:

A december most sem erős új bemutatókban és a kisebb színházak inkább szünetelnek huszadika után. De néhány új bemutató említtessék meg így is.

Tizenegy előadás vasárnapra:

Kilenc előadás szombatra.

Ezen a napon lesz az utolsó Kékszakállú - és még további nyolc előadás:

Az éppen már egy hete befejeződött négy napos prágai tartózkodásom egy diákoknak szervezett konferenciának volt köszönhető (Újbuda, ahol tanítok Prága 5. kerületének a testvérvárosa, oda mentünk további hat ország képviselőivel találkozni) és ez tette lehetővé, hogy mellékesen be tudjak tervezni két operaelőadást is (Figaro, Ruszalka). Miközben az interneten tájékozódtam utazás előtt, nem derült ki számomra igazán, hogy milyen további színházi kínálat létezik a Nemzeti Színház körein is túl.

Ez a most tárgyalandó előadás azért került a látóterembe, mert a hétfő esti Ruszalka után úgy döntöttem, hogy inkább visszasétálok a szállodába a 9-es villamos vonalán, úgysem lesz már energiám a blogot azonnal megírni. Menet közben - öt megállónyi távról, összesen 22 percről beszélünk - legalább 15 söröző mellett mentem el mikor a "Svandovo divadlo" (színház!!) kirakatánál megálltam. Ki volt téve a műsor - "Prosinec 2015" és a tizedikei napra: Hamlet. Aki ért csehül, már most tudja, hogy a decemberi műsor ragadott meg. A november - listopad. Így műsoron a "Popelari" (The Dustmen) volt, azaz a "Kukások", a színház részére készített eredeti cseh "ipari" musical a szelektív hulladékgyűjtésről és nem annyira mellékesen a szerelemről. Ez a kombináció nem mondható tipikusnak, és mivel a színház a belinkelt tájékoztatóban jelezte, hogy VAN angol felirat is, úgy éreztem, hogy ott a helyem, bár nem rajongok a musicalekért. És egyébként is, a diákok jól elvoltak az újonnan beszerzett barátaikkal, nekem meg maradt teljes hat órám szabadon az éjszakai vonatig...(Még mielőtt valaki megjegyzi: négyszer voltam a Károly hídon és a belvárosban négy nap alatt, több városnézésre már nem volt igényem és egyáltalán nem volt megfelelő társaságom sörözésre...ha lett volna, más a helyzet. De nekem úgy néz ki, hogy egy színházba könnyebb eljutni, mint valakivel leülni egy sörre. Megyek a könnyebb ellenállás irányába, csak azért sem zavartatom magam.)

Ezt az előadást bárkinek, aki Prágába elvetődik és kicsit szórakozni vágyik, nyugodt lélekkel ajánlhatom. Néhány megjegyzés következik:

Azokban az időszakokban, amikor különösen sok, vagy több kiemelten fontos előadást nézek, gyakran előfordul, hogy elcsúszom a blogírással. Elég mindössze egyszer túl boldogan, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan felkavart állapotban hazaérkezni, elmarad az esti munka és elindul a lavina, csúszik minden, ahogy most is megtörtént. Ilyenkor menti az ember a menthetőt, igyekszik a frissebb élményeket rögzíteni, és egy-egy előadás így mostoha gyerekként ott marad az el nem végzett teendők listáján, hosszasan. Így járt, egészen méltatlanul Fekete Gyula operája, az Egy anya története, amelyet november 5-én néztem a budapesti, második premieren.

Hálás színészdarab Patrick Süskind egyfelvonásos monodrámája, A nagybőgő. Egy színésznek ad ugyan csak lehetőséget, viszont könnyen előfordulhat, hogy az egész színészi pálya emblematikus alakítása válik belőle. Így történt azonnal a magyarországi bemutató után, amely 1989. január 26-án volt a Pesti Színházban, én pedig napra pontosan 8 hónapra rá néztem meg és még maradtak emlékképeim, ha nem is sok, Darvas Iván alakításáról. Néhány ismerősömet ez a nagyon erős élmény tart vissza attól, hogy most újra megnézzék Klem Viktor alakításában és valószínűleg Darvas Iván hatalmas sikere az oka, hogy a bemutató óta eltelt több mint 25 év alatt mindössze egyetlen debreceni bemutatóról tudunk (2003-ban játszotta Sárközy Zoltán) és egyéb próbálkozásokról nem. Jelentem: én nagyon szerettem ezt az új előadást is, zavartalanul élveztem azt a hatvan percet, amelyet a Jurányiban töltöttem a múlt szombaton, azaz immár négy napja. Erről következik néhány igazán rövid gondolat, egyértelműen AJÁNLÓ célzattal.

Az idei színházi évad számomra egyik kiemelt attrakciója Dinyés Dániel és Göttinger Pál közös vállalkozása. Havi egy-egy alkalommal (néha, így most novemberben egy ismétlést is beiktatva) kiemelnek egy-egy részt a Cosí fan tutté-ból és júniusra előállítják a kész előadást. Milyen volt ez a mai operabeavató?