A kelleténél kevesebbet vendégszerepel Pesten a kecskeméti Ciróka Bábszínház, viszont amikor csak tehetem, igyekszem őket nézni, mert minden hozzájuk kapcsolódó élményem pozitív. Most a Lúdas Matyit játszották, mégpedig Tasnádi István átiratában, Vidovszky György rendezésében.
Az Ódry Színpad nézőtere erre a szerdai délutánra csak nagyjából félig telt meg és ráadásul a produkció célközönsége (7 éven felüli gyerekek) alig mutatkozott, viszont szép számmal voltak jelen nemcsak kritikusok, de bábszínész kollégák illetve egyetemi hallgatók, akik szintén érezhetően reagáltak a színpadi történésekre.
Az előadás keretes szerkezetű, mégpedig a veréshez használt rászámolós mondóka az, amelyikre a színészek kezdenek, és erre is fejezik be a játékot. Egy - megérett a meggy, ha még tudjátok - a további szöveg tizenötig viszont menet közben is variálódik. A történet alapjaiban is változik, sőt ki is egészül. Az egyik lényeges mozzanat, hogy a liba szemszöge is fontossá válik. (Nem feltétlenül gondolunk bele, hogy ha a szegény libát eladják, valószínűleg ezzel a sorsa véglegesen megpecsételődik.) Ebben az előadásban Matyi barátjaként van jelen végig.
lMivel az életem első színházi élménye engem éppen Schwajda György Lúdas Matyijához fűz még 1978-ból, amelyik még ennél a mostani verziónál is zenésebb volt, sőt több libát is felvonultatott (Máhr Ági, Somló István akikre élesen emlékszem - hiába "nincs szebb állat, mint a lúd"), ez a fordulat nem ért váratlanul. A másik két különbség viszont számomra más előadásokból nem volt ismerős. Az egyik a szerelmi szál belefűzése a történetbe. Matyi, aki eleinte cél nélkül ődöngő szemtelen naplopó kamasz, Döbrögi menyasszonyát meglátva azonnal szerelembe esik. Klári figurája, aki erősen irtózik a kellően hájasra kitömött Döbrögitől kétségtelenül új motivációt is ad a fiúnak, hogy tervét ne évek kihagyásával, hanem azonnal hajtsa végre, libája életét is megmentve - nem mellékesen.
Talán a fent említett dramaturgiai fordulatoknál fontosabb az a szemléleti változtatás, hogy Matyi - hiába írta meg határozottan Fazekas Mihály a háromszori verést - mégsem ragaszkodik a bosszú végigviteléhez, hiszen látja, hogy az uraság már belátta a tévedését. A megbocsájtás fontosabb - ez az alkotók üzenete.
Az előadás egyik központi látványeleme szintén a libatollakra asszociáló sok-sok párna (tervező: Mátravölgyi Ákos), sőt maga a liba (Szörényi Júlia) is kellően ki van párnázva. Érdemes ránézni a honlapon látható képsorozatra, sokat elárul az előadásról.(Többet mint az én szövegem, amelynek célja most is kifejezetten az, hogy felhívja a figyelmet legalább a produkció létezésére - aki teheti, nézze meg, jó élmény az a kb hetven perc.)
Ami számomra mindig nehézséget okoz egy színház honlapján, az most is probléma: a szereplőket ábécé rendben sorolják fel, még véletlenül sem említve, hogy ki kicsoda. Ez nyilván mutatja, hogy nem is tételezik fel, hogy a nézőben lenne törekvés arra, hogy bábszínészeket beazonosítson. A Cirókának fontosabb a csapatmunka, mint az egyéni teljesítmények. Az arcképcsarnok azért némileg segít, azaz a színház állandó tagjainak fotóit látva így egyértelmű, hogy az anyát Krucsó Júlia Rita, Ivanics Tamás Döbrögi mindenesét, Klárit pedig Nyirkó Kriszina személyesíti meg. Lúdas Matyi valószínűleg Horváth Márk egyetemi hallgató és Döbrögi pedig Lendváczky Zoltán (aki vendég). Remélem, hogy ez valóban így is van, elég jók ezek a művészek ahhoz, hogy legalább hibás adat ne keringjen róluk, ha most idő hiányában személyenkénti több soros méltatás nem is telt ki tőlem.