Mezei néző

Három színész, egy szociológus és 32 néző - ennyi kell ehhez a rendhagyó színházi estéhez és majdnem három óra, szünet nélkül. Közösségi élményt kapunk, közben talán szociális érzékenységünk is nő, de ami biztos: olyan problémákkal szembesülünk egész este, amelyek nem a mieink, hiszen akinek az a gondja, hogy  "gyógyszer vagy cipő" legyen a segélyből és hogy vergődik el a hónap végéig anélkül, hogy uzsoráshoz fordulna, az nyilvánvalóan nem szokott színházba járni. Mi mindannyian, akik ezt az előadást ma néztük a boldog kevesek közé tartozunk. Ennek a felismerése lehet, hogy nem minden mezei nézőnek könnyű, nem biztos, hogy a kiválasztottság érzetét egy átlagos előadás meg tudja adni, így nagyon jól jár, aki a Mentőcsónak egység és a Gyerekesély egyesület közös előadására beül a Jurányiba, vagy netán (ami szintén egy lehetőség), megrendeli egy iskolába. Csak ajánlani tudom a megtekintését.

15 előadás, valamire csak menjetek el:

Erős nap lesz - 14 előadást tudok javasolni:

Tíz előadás péntekre:

Tíz előadás:

Hét lehetőség erre a szerdára:

Úgy döntöttem, hogy mostantól ismét írok napi ajánlókat is, amíg belefér. Ahogy eddig, a teljes műsorból az általam már egykor bevállalt előadások címet írom ki és mivel szinte mindről írtam, a linkekre kattintva elvileg így hozzá lehet jutni a benyomásaimhoz, ha valaki támpontot keres, mielőtt jegyet vesz esetleg a maesteszinhaz.hu oldalon. A mai nap kivételével minden ajánló előző este 19h-kor fog aktiválódni terveim szerint, de előre még ma megírok egy nagyobb adagot a hónapra. Tehát a mai választék:

A K2 mindig máshogy közelít a színházhoz, ha követjük előadásaikat, láthatjuk, hogy jelentősen eltérő színházi nyelvet használnak, mindössze a leleményesség a közös kapocs - azt kell hinnünk, hogy Benkó Bence és Fábián Péter akármikor tud írni egy új darabot valami olyan kérdést is feszegetve, ami ránk tartozik. A jelenlegi előadás kevésbé volt zsákbamacska, mint a korábbiak, mert talán erről lehetett előzetesen a közreműködőkkel készült riportokból, magáról a szórólapról a legtöbbet megtudni, ha nem is az előadás részleteiről, de az alkotói szándékokról.

A múlt hétvégén elszalasztottam az Operaház által felkínált nagy lehetőséget, azaz a két Pomádé szereposztás megtekintését egymást követő napokon, amely eredményeként mód nyílt volna egy bejegyzésben minden új beállóról egyszerre nyilatkozni. Tegnap megnéztem viszont az első szereposztás utolsó (negyedik) előadását és néhány gondolat következik ennek kapcsán. Akár kivárhatnám persze a következő vasárnapot, amikor a másik szereposztásé lesz a terep, de a december 11-i Pomádé zártkörű, a január 22-i utolsó alkalom pedig annyira messze van (már arra is nagyon kevés a jegy, főleg az erkélyre lehetne ülni!), hogy komolytalan lenne hét hétre lejegelni a tegnap látottakat.

Kortárs magyar regényből írt színdarabot előadatni merészségre vall, illetve azt is mutatja, hogy az adott színház ez esetben nem kifejezetten bevétel-centrikusan gondolkodik. Mivel az Orlai Produkció magánszínházi vállalkozás, a saját forrásaira támaszkodik csupán, sejthetjük, hogy az előadás létrehozóinak szívügye volt a regény, és hittek abban, hogy a témája sokakat érdekelni fog.