Már betöltötte a 90. évét is Eisemann Mihály és Szilágyi László operett-bohózata az Én és a kisöcsém, és ha az OSZMI színházi adattárának hihetünk, ez volt a 36. magyar nyelvű bemutatója. A darabból tévéfilm is készült (1989-ben), sőt az Operettszínház 2015-ös előadását az M5 négy évben is leadta (2018-21), így a tatabányai közönség soraiban várhatóan sokan lesznek, akik nemcsak a címadó dal első két sorát tudnák idézni. De olyan nézők talán még többen, akiknek a történet egészen új, és nem fogják észre sem venni, hogy mely dalok kerültek be ebbe az előadásba kiegészítésképpen a dramaturg Guelmino Sándor és a rendező Király Attila döntése által. (Ez nem a Hamlet, amelyet legutóbb Tatabányán láttam, ez esetben nekem sem volt előélményem, nem viszonyíthatok más előadásokhoz – ezt muszáj még itt a bejegyzés elején leszögeznem.)
Mikola Gergő és a tánckar
Röviden: az előadás operett-bohózat, azt adja, amit ígér, kellemes szórakozást két részben, pontosan három órában. Az előadás elsősorban a színészekre épít és a rendező mindenkit jó helyzetbe hoz. Aki szereti a tatabányai társulatot, annak akkor is ajánlom a megtekintést, ha nem rajong sem az operettért, sem a bohózatokért.
Ennél hosszabban:
Rokonszenves Király Attila hozzáállása, aki láthatóan úgy módosít az eredetin, hogy megjegyezhetővé válhassanak azok a szereplők is, akiknek esetleg csak két mondat jutott volna eredetileg. Ennek köszönhetően utólag is vissza tudunk gondolni a karakteres Tóth Marcellre (inas és pincér), Urbán-Szabó Fannira (idegenvezető), Mihály Csabára (végrehajtó) és a Mosolygó házaspárra, akik 50 év csúszással indultak el nászútra. (Megyeri Zoltán és Tóth Rita kettőse előrevetíti, hogy mi várható, ha megvan végre a „nagy Ő” – finom kontraszt.) Énekelni és táncolni is láthatjuk Egri Mártát, aki továbbra is üde – már ez megéri, hogy a cselekmény a beavatkozások hatására kevésbé pörög. (Aki beül egy operettre az remélhetőleg nem szeretne 90 perc alatt letudni mindent, ha mégis igen, akkor mást kell választani.)
Egri Márta és a "jajdejóahabos" sütemény
Bátonyi György semleges hatású díszlete csupán háttér, amely előtt a Papp Janó által felöltöztetett színészek üde színfoltként még inkább érvényesülnek.
Nagyon jó, hogy van egy öttagú élőben játszó zenekar (zenekarvezető: Gulyás Levente), és kiemelt szerepet kap a tánc is, amelyet a rendező koreografált. A Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói szinte minden második jelenethez kellenek, közben pedig begyakorolhatják a gyorsöltözést is. A férjhez menés problematikájával foglalkozó darabhoz hét lányt és mindössze egy fiút szerződtettek – ez önmagában is kifejezi, hogy túl sokan is várják azt az egy királyfit, aki potenciálisan szóba jöhetne.
Ez a hét lány jut egyszerre az előadás bonvivánjára, aki nagyon rugalmas és hajlékony, jól mozog és szerencsére könnyűnek is találtatik – lazán a levegőbe emelik többször is. (Ld. legelső fotó fent) Mikola Gergő már nem egyszer bizonyított, hogy milyen sokféle szerepre alkalmas (ld. link korábbi előadásairól), alkata miatt (is) szerencsés módon nem skatulyázták be egy szerepkörbe sem, nem ez az n+1. sármos/könyörtelen szívtipró szerep, amit játszik – sőt ez sem egészen alakul a papírforma szerint. Első megjelenése alapján olyan meggyőzően hozza az arrogáns üzletembert, aki nem is veszi észre az általa leszidott lány szépségét, hogy ezek után Széles Flórának (Kelemen Kató) nincs túl könnyű helyzete, hogy elhiggyük, hogy mindeközben visszavonhatatlanul beleszeretett ebbe a férfiba, és meg akarja férjnek szerezni. (Nagyon jól énekel – nem meglepő, hogy leginkább az Operettszínházban vannak előadása, Tatabányán vendégként játszik.)
Kelemen Kató: Széles Flóra (pillanatkép az első találkozásról)
Ezt a döntését csak azzal magyarázhatnánk, hogy ilyen az operett – egy olyan mesét nézünk, amely szükségszerűen összehoz több párt is, ne várjunk valószerűséget, az úgysem derül ki, hogy mire mennek később ezek a párok. (A „Házasság első látásra” típusú realityk ötletadója lehet, hogy éppen egy operett volt?) A lényeg: az erősen felturbózott happy endet mindenféle ironikus felhang nélkül kapjuk meg, tisztán.
Párok a záróképben
A szubrett hálás szerepét Szvetnyik Kata játssza, akit egy kaposvári vendégjátéknak köszönhetően már láttam néhány éve szintén a férjhez menés kérdésén gondolkodni (Barta Lajos „Szerelem” c. darabjában). A néző sok mindenben hasonlít az ujjszülött csibékre, akik azt követik, akit elsőként megláttak: mivel mi Frici kisasszony magányosságáról értesülünk először, így neki kezdünk el drukkolni. Nemcsak egy kellően sármos vőlegényt szerez be Dévai Balázs személyében, hanem az előadás legfülbemászóbb dalát is („Holdvilágos éjszakán…”) ő énekli, mégpedig Kardos Róberttel, aki a főnökét játssza. Mivel fogalmam sem volt, hogy miként alakulhat a történet, a dal hatására össze is kombináltam már őket – tévesen, hiszen a férjnek majd a cselekmény későbbi pontján, a velencei társasutazás keretében kell felbukkannia.
A végkifejlet jelenetében Szvetnyik Kata, Dévai Balázs, Figeczky Bence és Kardos Róbert
Kardos Róbert apaként eléri, hogy az ő (illetve a válságban lévő cég) helyzetét is átgondoljuk – bár neki nem jut feleség, a darab végkimenetele számára is kedvezően alakul.
Bohózatot nézünk, amelyhez nagy adag álcázás, bujkálás és félreértés is kell – a bonyolításokon nevetünk is eleget. A legviccesebb részek a Röntgenszem nyomozóiroda három munkatársának köszönhető. A két nyomozó, Dr. Sas és Dr. Vas ezúttal nem lesz összekeverhető, de Dévai Balázs és Figeczky Bence mégis jól illik egymáshoz. Zolestyákot, krimi-imádó alkalmazottjukat (és egyben hitelezőjüket) játszó Honti György még náluk is jobb poénokat és dalt kapott („Bőg a tehén…”), igazi ziccer-szerepet. Ismét megmutatta, hogy mennyire jól áll neki a XX. század első fele – lassan már 30 éve, hogy mint csapos közbeszólt a Delilá-ban.
Zolestyák: Honti György
Szép este volt, derűt sugárzó előadás, amely elvitt minket Velencébe, és kicsit elfeledkezhettünk arról, hogy "küszködés az ember élete", és örülhettünk annak, hogy Tatabányán már tíz éve ilyen jól megvan ez a társulat, érdemes miattuk akár messzebbről is útnak indulni.
Ps. Fotó: Prokl Violetta (a színház FB-oldala) és a plakát:
