Rendkívüli alkalom az, amikor egy színház megmutatja hátországát is, azt a területet, ahova a nézők sosem mehetnek be. A Bábszínház havonta 1-2 alkalommal felkínál egy ilyen lehetőséget, amikor a színház vezető munkatársai maximum 20 érdeklődőt vezetnek körbe. Nekem is egy nézőtárs ajánlotta, így ezen a héten negyedszer mentem el a Bábszínházba (a Babaróka, Frankenstein, Pettson megtekintése után).
A vezetés elvileg másfél órás, de mivel minden kérdésre is válaszolnak vezetőink – Végvári Viktória, Hoffer Károly és Palya Gábor – jellemzően inkább két és fél órányi időt érdemes erre szabaddá tenni. Aki néhány bábot is a kezébe szeretne kaparintani, azoknak különösen ajánlható.
Néhány benyomást leírok, ha valakinek ennyi ajánló nem lenne elég.
A séta az előcsarnokból indul, ahol nagyvonalakban a Bábszínház épületének történetét is megismerhetjük, illetve a séta három vezetőjét, akik közül színpadról csak Hoffer Károly lehet ismerős (mostanában a Kuflik-ban zenél a Varázsgomba zenekar tagjaként), míg Végvári Viktória a mozgató program résztvevőinek, hiszen ő a színház vezető drámapedagógusa. (A Frankenstein előtti felkészítő foglalkozást is ketten együtt tartják.)
Az előcsarnok után eljutottunk a nagyszínpad hátsó terébe, az ügyelői pulthoz, és először innen, majd később a nézőtérről láthattuk „munka világításban” a Boribon és Annipanni díszletét, amely már a másnapi közönségre várt (erről jön majd a következő bejegyzés, én is visszatértem).
Az épület nyolc emeletes, de mi egészen a tetejéig nem jutottunk el, viszont az asztalosműhelybe és a bábkészítő műhelybe igen, ahol a tavaszi bemutatók előkészületei már folynak, már megnézhettünk egy szarvast is, amelyik a Peer Gynt-ben fog játszani. Már a bábkészítő műhelyben voltak fogható (már kiszolgált) bábok, de a séta utolsó előtti állomásán, az Ország Lili Stúdióban még több bábot ki lehetett próbálni. Itt a Gengszter nagyi díszletét láthattuk, amelyet másnap A szomjas troll-ra cseréltek. (Mindkét előadást szintén idén láttam, nagyon szerettem őket, így melegen ajánlom.)
A séta a közönség által nem látogatott másik lépcsőházat is érinti, megpillanthattuk az öltözőket, majd végül a bábraktár érintésével az előcsarnokban ért véget utunk.
A színház kezelésében több, mint 20 ezer báb van, a vezetők magyarázatait meghallgatva tényleg szükséges lehetne egy bábmúzeum létesítése – eddig a sétáig ennek a múzeumnak a hiánya fel sem tűnt, lehet, hogy másoknak sem.
A felsorolt helyszíneken a teljes program során nagyon sok anekdotát hallottunk a színház előadásai kapcsán, és minél érdeklődőbb nézők gyűlnek össze, annál többet beszélnek a vezetők, akiknek érezhető módon a báb valóban életük egyik központi eleme. Ez a séta a résztvevő általános iskolás korú gyermekeket is lekötötte – jó ajándék lehet bárkinek, akit kicsit is érdekel az előadások létrejöttének körülményei.
PS. Fotók: Piti Marcell (a színház hivatalos honlapja)
