Sok vonzó program kínálkozott arra a péntek estére, de nagyon kíváncsi voltam Szaszák Zsolt új sorozatára, így őt választottam. Ha van, aki nem ismerné, de mégis olvassa ezt az AJÁNLÓt: a Madách Színház egyik ifjú színésze ő, mindössze 25 éves, de csak főszerepeket (vagy inkább címszerepeket) játszik. Lehet már saját műsora is, ahova kedve szerint vendégeket hív, hogy megbeszéljék közös dolgaikat, közben pedig még dalra is fakadnak. Először Szabó P. Szilveszter jött el hozzá.
Ez volt az első alkalom. Megtudtuk, hogy alakult ki a műsor ötlete: a vidéki turnékra utazás közben hallgatta kollégái anekdotázását és felmerült benne, hogy megmutassa, kivel milyen viszonyban van. Az esték sorsa ezen fog múlni: mennyire sikerül a nézők számára is érdekes vendéget hívnia.
Eddig egyből egy – jelentem: az első alkalom csodásan sikerült, Szabó P. Szilveszter a legjobb választás volt az indításhoz.
Az előadáson a színészek rajongói voltak és lesznek jelen, így a színlapon leírtaknál hosszabb ajánlás nem nagyon kellhet a programhoz, de mivel várakozáson felül szép estém volt, néhány benyomást megosztok.
Szaszák Zsolt idén, a 300. József-előadáson került a látókörömbe – soha nem hallottam korábban a nevét, de egy nézésre is sikerült kíváncsivá tennie maga iránt. Egy üde, ártatlan Józsefet láttunk, hatott egész megjelenésével is, nemcsak a hangjával.
Nem csodálkozom, hogy már eljutott az „önálló est” szintig – ezt a beszélgetős műsort többször is annak nevezte. Ha reálisan nézzük, akkor ez azért mégsem az: a fiatal, a kollégáira is kíváncsi művésznek bőven szüksége van a pályatársak támogatására – a majdnem tele nézőtéren (ahogy az a reakciókból egyértelmű volt) többen lehettek azok, akik Szabó P. Szilveszter miatt jöttek, és az ő rajongói bázisát erősítik. De ez azért természetes, ebben a műfajban ez a legnagyobb dolog: valaki harminc éven át képes arra, hogy megtartsa a személye iránti érdeklődést. (Mondhatnám újra: Szabó P. Szilveszter olyannyira erős kisugárzású művész, hogy miatta még én is többször elmentem az Operettszínházba, és láttam emblematikus szerepeiben, miközben pont a musical műfaja nem vonzott be eléggé.)
Az Operettszínház legendás énekese éppen kétszer annyi idős, mint Szaszák Zsolt, de hasonlóképpen gyorsan berobbant a köztudatba - már 22 évesen közismert volt. A pályán töltött közel harminc év tapasztalatai súlyt adnak a mondatainak, neki tényleg vannak igazi önálló estjei (a Covid időszak közepén egy kőbányai alkalomról én is írhattam, felhőtlen szép emlékként maradt meg bennem), és persze a két énekes közötti alkati különbség sem mellékes.
Míg Szabó P. Szilveszter mondhatni „teljes fegyverzetben” lépett színpadra, első jelentős szerepében sem nevezte volna senki zsenge ifjúnak (a Halált játszotta az Elisabeth-ben). Ebben a beszélgetésben, amelyet eredetileg másfél órányinak hirdettek, de épp egy teljes órával lett hosszabb (!), minden érdekessé vált, amit mondott, és valóban elhallgattuk volna akár éjfélig is, ahogy az életről és a színházi tapasztalatairól beszélt. Láthatóan képes arra, hogy az egész terepet átlássa, ne csak a saját művészi pályájának alakulását. (Az egész este nem lenne érdektelen – némileg megvágva – podcastként sem…)
Az est kapcsán az is felmerülhet bennünk, hogy mennyire meghatározó egy színész alkata: amíg Szabó P. Szilveszter harminc éve sem látszott soha reményteljes naiv ifjúnak, könnyen elképzelhető, hogy Szaszák Zsoltnak még a negyvenes éveiben is jól fognak állni a most sikerrel játszott szerepei, feltehetően meg fogja tudni tartani jelenlegi kisugárzását és ezzel együtt szerethetőségét is, amennyiben nem száll el…
Ez a sorozata is sikeres lesz, ha a pályatársak iránti kíváncsiság erősebb lesz benne, mint az a szándék, hogy saját magát mutassa meg.
Ezen az estén úgy érezhettük, mintha mi is abban a bizonyos turnéra menő autóban ülnénk, beavatottként figyelhettük két művész anekdotázással is teljes évődését, szarkasztikus megjegyzések röpködését. Szaszák Zsolt házigazdaként nagyon oldottan viselkedett, Szabó P. Szilveszter pedig magabiztosan hárított és viszonzott minden szúrást, ami érte. Nagyon ritkán találkozom olyan emberrel, aki mesterien tud riposztozni – most úgy tűnt, mintha Szaszák Zsolt ezt gyakorolná. Feltétlenül érdekesebbnek találhatta ezt a piszkálódós stílust, mintha leborul a nagynevű, népszerű kolléga előtt. (Néha nekem azért túl soknak tűnt.) Az, hogy vele tényleg mindig ilyen, nem tudhatjuk, de biztosra vehető, hogy Janza Katával majd másmilyen lesz, nemcsak a dalok lesznek mások. (Időpont: november 8-án, jegyek még bőven vannak…)
Azt nem tudom, hogy Szabó P. Szilveszternek mennyire volt kellemes ennek az estének a stílusa, nekünk nézőknek érdekes volt a beszélgetés.
Miután első alkalom volt, nagyon remélem, hogy a házigazda levon néhány következtetést. Így most szokásomtól eltérően két kritikai megjegyzés: tökéletes időpocsékolás volt, hogy a közönség tagjai húzták ki, hogy épp melyik szám következzen. Nem volt szükségük időhúzásra, hiszen jó partnert hívott, még sokkal több mindenről is szó lehetett volna, ha nem fűz felesleges körítést a dalokhoz. Szerencsés lett volna az is, ha kevesebbszer szakítja meg a vendéget, és kevesebb töltelékszöveget dob be – a legtöbb műsorvezető elköveti azt a hibát, hogy túlteng akkor is, ha a partnernek láthatóan van mondanivalója és kellően érdekesen tudja elmondani.
A másik dolog: miután felvett zenei alapra énekelnek, érdemes lett volna a hangerőt is jól beállítani, kipróbálni – lehet persze, hogy megtették, csak nem működött igazán. Ugyanez a műsor egy élő zongoristával, szintlépést is jelenthetett volna (jelenethetne majd a jövőben), de így se volt rossz ezt a két jó hangú énekest hallgatni.
A közönség hozzáértése is sok ponton kiderült, a rajongók nagyjából három szó alapján kitaláltak egy musical címet, igazán látszott, hogy olyan emberek gyűltek össze, akik számára örömforrás volt, hogy ezeket az énekeseket láthatták-hallhatták.
Hozzáteszem, hogy az volt még nekem is, aki magamtól a számok többségéről nem tudtam volna megmondani, hogy melyik musicalből voltak. Eltettem magamban ezt a jó estét, az elhangzott észrevételeket – Szabó P. Szilveszter szavai a színházi helyzetünkről a saját észleletemet erősítették meg. Ez annyira nem megnyugtató, de úgy tűnik, hogy a válság hasonlóan érződik bent is és kint is.
Aminek mindenképp kell örülni: még mindig vannak új kezdeményezések, és van is hely, amelyik be tudja ezeket fogadni.
Ennek kapcsán külön ajánlót is írtam a 6Szín aktuális programjáról, amely a következő bejegyzésben olvasható.
Ps. A fotók Szaszák Zsolt hivatalos Facebook-oldaláról származnak.
