Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ugyan állítólag kézirat nem ég el, de egy blogbejegyzés vázlata simán eltűnhet, így most több nap után emlékezetből futok neki még egyszer a múlt vasárnapi spinozás élményemnek.

Cserna Antal monodrámája kifejezetten jó élmény volt – mi más lehetett volna -, mindig szeretem nézni, és végre most hosszan lehet, nincs egy kisebb szerepbe beszorítva. Rá voltam kíváncsi – ennél nem bonyolultabb a helyzet.

De milyen az előadás?

cserna3

A Spinoza összes produkciójára jellemző egy mondat, amelyet most Lackó Gábor szövegéből kiemelek: MIT JELENT ZSIDÓNAK LENNI? – ezt járja körbe minden egyes előadás, elgondolkodtatva ÉS ismeretterjesztő jelleggel. Működik a szisztéma, van értelme ezt csinálni ezen a kis színpadon, és ami még fontosabb: van is erre közönségigény.

Jelen esetben egy megközelítőleg hetven perces előadásról beszélünk, amelyet Sándor Anna producer és Fabacsovics Lili dramaturg közreműködésével hoztak létre, Surányi András rendezésében.

Az előadás színlapja most is alkalmas arra, hogy érdeklődést keltsen, főbb vonalakban előre kiderül, hogy az „Írd újra, Shakespeare!” miről fog szólni.

cserma5

A színpadon elvileg egy párbeszédet látunk, de az egyik fél – Shakespeare - megjegyzései nem hangzanak el, csak a szerző válaszai, amelyeket ezekre ad. Kicsit olyan, mint amikor a villamoson fültanúi vagyunk egy hosszú beszélgetésnek…

Egy ilyen helyzet nem kis kihívás, mert Cserna Antalnak nemcsak a drámaírót kérdőre vonó szerzőt kell eljátszania, de el kell hitetnie azt is, hogy tényleg van ott valaki, akihez szól.

Nyilván ez így érdekesebb, mintha kiállna elénk, és előadást tartana arról, hogy miként viszonyultak a zsidókhoz a Shakespeare korabeli Európában, illetve Angliában (I. Erzsébet zsidó orvosáról szó is esik, aki elvileg az egyetlen zsidó volt, aki - egy ideig - zavartalanul élhetett, amíg összeesküvés vádjával ki nem végeztették).

A központi téma, mint annyiszor, szükségszerűen „A velencei kalmár” című darab, amely a szerző érvelése alapján nagyban felelős azért a képért, amely a zsidóságról kialakult. (Shakespeare-nek túl sok személyes élménye nem lehetett, ha egyszer egyáltalán nem telepedhettek le zsidók Angliában, ő meg nem utazott el sehova – legalábbis erre nincs nyom.)

cserna

(Mivel ez egy ajánló blog, a téma iránt érdeklődők megnézhetik „Az utolsó Velencei kalmár”-t is a Gólem Színházban, nem fogják megbánni.)

Cserna Antal beszélget, de minduntalan átvált ismeretterjesztésbe, azaz Shakespeare-t szeretné felvilágosítani művének következményeiről, a holocaustról. A darab stílusáról EP jutott eszembe („Atyánk. mint jól tudod. gabonakereskedő volt.”) Kilóg a lóláb, de lógjon – nem állítom, hogy Cserna Antal azt is el tudta hitetni, hogy Shakespeare ténylegesen megjelent köztünk, viszont végig le tudott minket kötni a témával. Mentünk vele, és nem tehettünk mást, újra átéltük azokat a szörnyűségeket, amelyekről szó volt. Mivel én még fél órával a kezdés előtt a szomszédos RS9-ben a „Budapest fölött az ég”-et néztem, amelyben szintén van egy jelenet a Dunába lőtt pesti zsidókról, a két élmény összekapcsolódott.

Jelen esetben a lehető legegyszerűbb módon, melodramatikus felhangok nélkül volt erről szó, nem nélkülözve a humort sem, és ez így hatásosabb is. Engem Cserna Antal sikeresen meggyőzött, hogy tényleg jobb lenne, ha az általa elemzett Velencei kalmárt is át lehetne írni, és esetleg százötven év alatt majd túllépni ezen a problémán, és nem lenne már kulcskérdés, hogy ki zsidó és ki nem.

cserna4

Ps. Láttam nem egy Velencei kalmárt, alaposan átgondoltam a témát már Alföldi Róbert 1998-as rendezése alapján, amely számomra azóta is a legfontosabb. Sokak számára akkor meglepetés volt, hogy nagy hangsúlyt kapott nemcsak az, hogy Shylock uzsorás, de a keresztények különösen ellenszenvesek voltak mind. Láttunk egy kettészakadt világot, amelyben egymás ellen acsarkodnak az emberek. Akkor még bennem nem merült fel, hogy a színházi világban is ilyen markáns oldalak fognak kialakulni, ellenérdekelt félként kell majd Rátóti Zoltánra és Alföldi Róbertre tekintenem… - Sajnos sokkal rosszabb a helyzet, mint volt a kilencvenes években, amikor úgy igazán belevetettem magam a színháznézésbe. Ennyit a reménykedésről.

Ps. A képek a Spinoza Fb-oldaláról származnak, Fábián Évi készítette őket.

Címkék: Alföldi Spinoza Rátóti Zoltán Cserna Antal Sándor Anna Fabacsovics Lili Lackó Gábor Surányi András

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5417933651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása