Szeretek az előadások szövegéből vett idézetet kiemelni címnek, és ezúttal is ez történik. A Miért? – nagyon hangsúlyos helyen elhangzó kérdés, és többféleképpen is folytatódik Benedek Albert hetven perces színdarabjában, amelyet Inoka Péter, Szabó Sára, Gulyás Ádám, Kelemen Tímea, Bodó Edit és Kocsis Fülöp Soma játszik Kalácska Gábor könnyen szállítható díszletében, a Szputnyik Shop ruháiban.
A 2015-ös bemutató – fogalmam sincs, hogy hány előadás után – eljutott tegnap a 6Színbe is, ahol sikert is aratott. Aki szintén látta már, akár csatlakozhat is ehhez a nyomhagyáshoz kommentekkel.
Kelemen Tímea, Gulyás Ádám, Szabó Sára és Bodó Edit
Ezeket a színészeket, pontosabban közülük ötöt, 2019 novemberében, nem sokkal Marci halála után néztem meg a Gellérthegyi álmokban a Karinthy Színház stúdiójában. A Hököm Projektről azonnal ő jut eszembe, illetve a Karinthy átalakulása, és persze a függetlenek nyavalyás helyzete.
Egy független előadást a minőségétől függetlenül nagyon keveset lehet játszani, minden a pályázati pénzek csordogálásától függ, önmagában a jegybevétel nem lehetne elég a csapat fennmaradásához, így már önmagában az is fegyvertény, hogy létrejöhetett ez az este.
Ebből a nézőpontból szemléltem Kovács Henrietta rendezését.
A színlap elárulja, hogy a 20-as, 30-as éveikben járók bizonytalanságáról, párkapcsolati problémáiról szól az előadás. Az eltelt hét év alatt – a covidnak és a szomszédos háborúnak köszönhetően – mindez kitágult, és egyes elhangzó mondatokat biztosan magára vehet más idősebb néző is.
„Te egyébként azt csinálod, amit szeretsz?” – ennek a mondatnak is sokan örülnének, ha így élesben megkapnák…
Az előadás egy lakásba összesodródó hat emberről szól, akik többé-kevésbé ismerik egymást, és láthatóan nem úgy élnek, ahogy az jó lenne nekik, illetve jó lenne azt nekünk nézni, de ettől még sikerül az este folyamán a káoszt tovább növelni. „Ha nem kavarod össze, nem is élsz?”- jön ez a mondat is egy idő után, és ez is jellemző. Igen, feltehetően az unalmas egyformaság nem elég jó senkinek, még akkor sem, ha anyagi biztonsággal társul.(De lassan már ez is illúzió - ki érzi magát manapság biztonságban?)
Az elénk táruló viszonyok tanulmányozása a nézőt garantáltan megajándékozza azzal a hittel, hogy az ő – az előadás kezdéséig esetleg kevéssé kellemesnek tűnő – élete ehhez képest azért izgalmasabb, kiegyensúlyozottabb, elviselhetőbb (további jelzők ide behelyettesíthetőek) – amit itt látunk, az valóban próbára tesz minket.
Az előttünk kallódó emberek többsége nem tűnik különösebben se érdekesnek, se szerethetőnek, se különlegesnek, viszont találhatunk bennük hétköznapi vonásokat bőven. A rendező egyiküket-másikukat átmenetileg ki tudja vonni a forgalomból úgy is, hogy bent hagyja őket a színpadon: ilyenkor a telefonjukba merülnek. Ez meglehetősen átlagos és természetes jelenség, egy színházi nézőtéren az átdíszítések ideje alatt is pont ez szokott történni (öröm látni az Operaház harmadik emeletéről a három percnyi szünetekben felgyulladó kis lámpásokat, mintha szentjánosbogarakkal lenne tele a nézőtér - nagyjából a közönség harmada érzi a facebook/messenger, stb. leküzdhetetlen varázsát), de most ez a megoldás dramaturgiai eszköznek is tűnt.
Gulyás Ádám és Inoka Péter
Ami még ugyancsak nem szokatlan: rengeteget káromkodnak az előadásban (lehet, hogy alapvetően emiatt van rajta a 16-os karika), ahogy sokan a hétköznapi életben is. Mindig meglepődöm, hogy ez a stílus miért számít még mindig poénnak (vagy bátor megoldásnak?), de annak számít. A közönség láthatóan szerette ezt a nyelvezetet, és a szereplőket, akik természetesen nyilvánultak meg ilyen lazán és közvetlenül.
A hat szereplő problémái is meglehetősen hétköznapiak voltak, szó van kicsit fogyókúráról, a mindennapi edzés szükségességéről is (nekem is inkább futnom kellene blogírás helyett - jövök rá), de mégis a párkapcsolatok működtetése van a központban. Látunk férfiakat, akik szintén vágynak egy működőképes párkapcsolatra, de leginkább úgy szeretnék, hogy ebbe ne nagyon kelljen energiát fektetni mégse. Ezért is jó megoldás a távkapcsolat, amikor nem kell minden nap találkozni, sőt egyáltalán nem…- ezt is megtudjuk.
Az a néző, aki hasonló időt-energiát spóroló partnerrel rendelkezik, lehet, hogy nem fog túl felhőtlenül szórakozni a látottakon, de egy beszélgetéshez az előadás megnézése jó kiindulópont, és így lehetnek néhányan, akik épp ennek segítségével ki tudnak majd mászni a saját káoszukból, ha az előadás szereplői esetén ebben azért nem lehetünk nagyon biztosak.
Ps. A fotók a Hököm Projekt Fb-oldaláról származnak, illetve a harmadik az index.hu-ról (Nagy Rita képe) - Ha felbukkannak jobb képek, majd pótlólag lecserélem ezeket a bejegyzésben.
