Ezen a szombaton két nősüléssel kapcsolatos vígopera (Farsangi lakodalom, Az eladott menyasszony) közé gondoltam beilleszteni ezt az előadást, amely teljesen másként nézett ki, mint ahogy a leírás alapján elképzeltem.
Ez volt már a NEGYEDIK alkalom, és nem biztos, hogy lesz belőle több, de hátha. Még az is lehet, hogy ez a leírás még AJÁNLÓ funkciót is betölthet később. Én legalábbis remélem. Ha tisztában vagyok, hogy pontosan mit is takar a leírása, biztosan ott lettem volna minden alkalommal. Ha valaki továbbjön velem, azonnal megérti majd, hogy miért mondom, hogy ez volt hosszú ideje a legfelvillanyozóbb program számomra.
A produkció színlapjáról kiderül, hogy a Blaskó Borbála által menedzselt sorozat célja, hogy alkalmanként a tánc más és más műfajaival ismertessen meg. (Blaskó Borbála még frissnek számító "GRANE" c. előadását is ajánlom mellékszálon.)
Ez az alkalom a társastáncról szólt, de a korábbiakban sorra került már a néptánc, a modern tánc egyes vállfajai is sorra kerültek.
Arra számítottam, hogy majd ülünk a nézőtéren, ahogy mindig, és meghallgatjuk az egyes táncokról szóló tudnivalókat, majd megnézünk hozzá valamiféle bemutatót és kész.
De ennyivel nem úsztuk meg.
Kósa Roland és Kerekes Ábel
Kósa Roland művésztanár, koreográfus (többek között a Magyar Táncművészeti Egyetem oktatója) megtanította néhány tánc (szamba, salsa, keringő) alaplépéseit. Minden tánctípus előtt láthattuk tanítványait, ahogy bemutattak egy rövid koreográfiát, és láthattuk, hogy 12 év tánctanulásnak milyen eredménye lehet, ha valaki komolyan veszi.
Szabó Ádám (aki már harmadéves végzős az egyetemen és maga is tanít táncot már) és partnere Csofcsics Csenge négy éve dolgozik együtt, és voltak már a Latin-amerikai táncok magyar bajnokai is.
Az, hogy a bemutatójuk után ŐK IS BEÁLLTAK közénk (általános iskolás gyerekekről és néhány szülőről beszélünk), és együtt táncolhattunk velük, számomra nem hétköznapi élmény volt.
Aki netán olvasta az Operaház éjszakai vetélkedőiről szóló beszámolóimat, esetleg emlékezhet rá, hogy számomra a tánc egy vágyott, de sosem gyakorolt tevékenységi forma. Miután a program közepe táján szükség lett még egy beállóra, csatlakoztam. Most már elmondhatom, hogy két olyan emberrel is táncoltam párban, akik a világranglistán (U21-es korosztályban) kilencedik helyre voltak besorolva.
Nem rossz időről időre személyesen is kipróbálni nemcsak azt, hogy milyen jó is a tánc, de átérezhetjük, milyen őrült sok gyakorlás kell ahhoz, hogy akár a legegyszerűbb lépések is laza természetességgel történjenek meg a színpadon és igazán hassanak ránk, nézőkre. (Ugyan nem voltam túl ügyes, de ettől még beszélgettem tánc közben mindkét versenytáncossal, és elmondták: négy-öt órát minden nap gyakorolnak. Azt, hogy szeretik-e, nem kellett megkérdezni.)
Ez után a személyes élmény után a tőlem telhető legjobb állapotban és hangulatban érkeztem meg a Müpába, az esti Eladott menyasszonyra, amelyben nagyon sok volt a koreografált mozgás.
Nem tudom, hogy a 6Szín szervez-e tánctanulós délutánt még, vagy sem. Ha igen, én biztos menni szeretnék, és mindenkinek javaslom – akinek van általános iskolás korú gyereke, azoknak különösen.
Ps. A fotókat Kerekes-Katz Petra készítette
