Tegnap délelőtt volt Sztankay Orsolya „harmadik fellépése” a saját maga által kidolgozott séta-program vezetőjeként, amely a Sétaműhely szervezésében valósulhatott meg.
A Sétaműhely fotója Sztankay Orsolyáról
A „Várnegyed” című kerületi újság júliusi számában olvasott riporttól inspirálva bejelentkeztem a „Fürdőköpeny és Hamlet”-re, amely a II. kerületi Fő utcai helyszíntől indult és két és fél óra elteltével a Várban, az Országos Levéltár mellett ért véget.
Elmondható, hogy hatalmas szerencsénk volt, mert a tervezett kezdési időpontra épp leállt a felhőszakadás, és a séta teljes ideje alatt már inkább arra kellett gondolni a vezetőnknek, hogy árnyékos helyeket találjon a megállásokhoz. Talált. Amikor valaki hirtelen felvetette, hogy mosdóra lenne szüksége, azt is megoldotta. (Nem olyan egyszerű egy ilyen kis séta, mint ahogy elsőre gondolnánk, de ha valaki évek óta professzionális idegenvezetőként dolgozott, van bőven tapasztalata.)
Egyszerre összesen húsz fő vehet részt a sétán, és most is közel ennyien voltunk. Jöttek Békéscsabáról, ketten Miskolcról is, és volt, aki ezt a programot születésnapi ajándéknak szánta. Valóban jó ajándék a közösen töltött minőségi idő. A résztvevők többsége már „rutinos sétáló” volt, de jöttek egészen kezdők is, ahogy ez is kiderült menet közben.
Néhány résztvevő szavai alátámasztották, hogy a covid ezeket a szabadtéri, biztonságosabbnak tűnő programokat nagyon erősen megtámogatta – népszerűbbek, mint korábban. Van választék és van is igény rájuk, tényleg célszerű előre tervezni. Mivel van „fülbesúgó” készülék mindenkinél, egyáltalán nem kell az idegenvezető körül tömörülni, és sokan ezt ki is használták, kis távolságot azért tartottak a csoporttól, és csak akkor jöttek közelebb, amikor a Sztankay Istvánhoz kapcsolható fotókat nézhettük meg.
Ha valaki a Sétaműhely oldalára rákattint, és elolvassa a kínált programok leírását, feltehetően akár négy-ötöt is talál azonnal, amelyikre még aznap délután szívesen elmenne. Így voltam ezzel én is. A város legkülönfélébb szegleteibe el lehet látogatni sokféle apropóból, több vagy kevesebb gyaloglással, másokkal közösen vagy privát túrát megrendelve. (Augusztusra már vannak betelt túrák is, érdemes időben foglalni.)
Éppen ezt a sétát azok választják, akik Sztankay István színészetét kedvelték, és lenne kedvük többet megtudni róla. Mivel a vele készült felvételek számosak, velünk maradtak, és lényegében biztosítják a halhatatlanságát, még mindig élő kapcsolatban lehetünk vele. (A youtube-on sok a hozzáférhető anyag.) Ez a séta nyilván megerősíti a hozzá fűződő kapcsolatunkat, előhozza a saját emlékek sokaságát (annyi minden eszünkbe juthat róla, elsőre akár a királyfi a Süsüből), és akár utólag is rácsodálkozhatunk.
A közel két és fél óra folyamán nagyon nyugodtan haladva, és nem nagy távolságot bejárva valóban sokat megtudhatunk róla és a családról a színész nagyszüleinek megismerkedésétől kezdve. Érintődnek közben a XX. század nagy eseményei, amelyek egyértelműen kihatottak a család életére. Az anekdoták elmeséléséhez a színész lánya nagyon célszerű helyszíneket választott, amelyek valóban jól kapcsolhatóak „a Papa” életútjához. Úgy beszél a születése előtt történt sorsfordító eseményekről, mintha részese lett volna, így mi is oda tudjuk képzelni magunkat például a pincébe, ahol az ostromot átvészelték, vagy végignézzük Sztankay Istvánnal együtt a Margit-híd felrobbanását.
Előadásán átjött a személyes kapcsolat, ugyanakkor elsősorban azokról a tényezőkről értesültünk, amelyek a művészi pályát alakították. Sztankay Istvánnak legalább családi ellenállást nem kellett leküzdenie, ha már származása (apja pap volt) az ötvenes években akadályt jelentett önmagában is. Az általa elért eredményekhez jó alap volt ez a nagyon szeretetteljes családi háttér.
A sétálók között most is akadt, akinek volt valamiféle személyes kapcsolódása a művészhez, és mások is említették, hogy miben látták először/utoljára/legszívesebben. Nekem is bevillant, hogy nekem Sztankay István 1982 óta „van meg”, amikor a hatrészes „78-as körzet” című tévésorozatban főszerepelt, Schütz Ilával együtt. (Nagyon könnyen szerethető színészek voltak mindketten, és később láttam is őket többször a József Attila Színházban, ahol pályájukat befejezték.) Erős emlékképem, hogy mennyire vártuk a szüleimmel együtt a sorozat újabb részeit, és akkor még el se tudtam volna képzelni, hogy hat évvel később végleg felhagyok a tévénézéssel, és ezeket a nagy színészeket élőben tudom majd követni.
A Femina fotója
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annak ellenére, hogy én is mindig nagyon élveztem Sztankay István játékát, akire még most is rá lehet csodálkozni (pl. ebben az említett szocreál tanmese-ízű sorozatban igazán természetesen tudott jelen lenni, és kimondani a legmesterkéltebb mondatokat is), én elsősorban magára a túravezetőre voltam kíváncsi. Nem „a nagy színész lányára”, hanem Sztankay Orsolyára saját maga miatt, aki a nemrég bemutatott, és általam egy hosszú és egy rövid ajánlóval is megbecsült „Figaro3” c. (főleg opera) előadásban centrális prózai szerepet játszott, ráadásul szinte beugrással (3 héttel a vége előtt belépve a produkcióba). A bemutatott családállítás folyamatát igazi szakértőként irányította, így helyzete annyira nem állt távol az idegenvezetői pozíciótól. (Ahogy kiderült számomra, valóban foglalkozott családállítással, így nem is csoda, hogy hitelesen tudott ebben a szerepben megnyilvánulni.)
Nagyon jó és feltöltő élmény volt azt látni, ahogy közvetlenül, de mégis a szükséges távolságot (tőlünk és a témájától is) megtartva beszélt, és feltehetően mind azzal mentünk haza, hogy érdemes volt ezt a vasárnap délelőttöt vele tölteni – biztosan eszembe fog jutni ez az élmény, ha valamikor később ezekre a helyszínekre visszatérek majd.
A Figaro3 előadásai pedig jövő májusban folytatódnak, addig aki szeretne, be tudna férni az egyik séta-időpontra biztosan. Erősen remélem, hogy addig további felkérések miatt más blogbejegyzésekben is fel fog majd tűnni a színésznő neve.
PS. Velünk együtt jött a Népszava újságírója is, aki a következő szombati hétvégi mellékletben fotókkal ellátott cikket ír ugyanerről a témáról, érdemes rákeresni majd arra is.
