Sokan kérdezik, miként lehet ennyi előadást befogadni rövid időn belül. Erre a válaszom az: sok az átlagosan jó, egy-egy izgalmas villanással, de olyan mégis kevés akad, amikor egyetlen előadásban annyi gondolat ÉS érzelem sűrűsödik, hogy valóban hosszabb ideig foglalkoztat, és nem sikerül gyorsan átlátni. Kevés az ennyire komplex előadás. Ha van egy-egy ilyen mégis, mint pl. augusztusban a Don Giovanni, akkor napokig írom, és esetenként még a posztolás után is kiegészítem az írásomat, ha valami miatt az első verzióval sietni kellett. A múlt héten is belefutottam egy olyan előadásba (Trafó – A Menedék), amely után inkább három másikat kihagytam, hogy még azon az egyen tudjak gondolkodni.
Szerdán este szintén a Trafóban olyan nagyszerű volt Pető Kata Jelinek-előadása (Árnyék), hogy ezek után átláttam, hogy még egy hasonló „leállás” is kevés lett volna, de a műsor farkastörvényei ráadásul úgy hozták, hogy nem ítéltem kihagyhatónak a csütörtöki eseményeket sem - Stork Natasával és Grisnik Petrával.
Stork Natasa - Grisnik Petra - Pető Kata
A karantén egyik fontos tanulsága: amit ma megnézhetsz, ha fontos, ne halaszd holnapra, ha meg nem annyira, akkor nehogy egy számodra érdektelen előadásra ülj be, ráadásul kötelezően maszkban, teszem hozzá én.
A műsor véletlenének köszönhetően három nőalak egymás mellé került, akiknek a bennem hagyott lenyomata ebben a pillanatban mind egyszerre várja a megírást. Szimultán dolgozom a három bejegyzésemen, és ugyan legjobb lenne őket egy bejegyzésben frappánsan „elintézni”, miközben tudom, hogy ez azért is lehetetlen, mert ajánló blogot írok, a két színházi produkciónak még több előadást remélek, ráadásul ezek mindenki más számára külön fognak létezni – és csak a szerencsésebbek fognak mindre eljutni külön-külön is.
Grisnik Petra Verája és Stork Natasa Vizy Mártája (ezúttal filmről – „Felkészülés meghatározatlan idejű együttlétre”) a másik két nőalak, és valóban érdekes, bár számomra kissé felkavaró helyzet, hogy most ők hárman felváltva jutnak eszembe, mind felhoztak bennem személyes élményeket is, és most valóban azt érzem, mint aki az íróasztalán akart csak rendet rakni, de a szoba, majd a teljes lakás átalakításába fogott bele. Nagy a „széjjelvalóság” bennem, és remélem, hogy a nagy nyomhagyási igyekezetben épp a lényeg nem fog a készülő három bejegyzésből kimaradni – további két előadásról (Kolibri Pince -Tipli, Átrium-Isteni végjáték) már be tudtam fejezni a posztjaimat, mert azok az élmények ettől a három „összecsúszótól” jól elkülönültek. Soraim rendezését mindenesetre elkezdtem…
A szuperlatívuszok használatát annyira nem kedvelem, nagyon unalmas mindig azt olvasni egy előadásról, hogy milyen fantasztikus, de ezzel a bevezetővel külön nyomatékot szeretnék annak adni, hogy számomra ez a három esemény – együtt és külön is – mennyire szívmelengető élmény volt, érződött bennük, hogy a színésznőknek mennyire átadták magukat ezeknek a karaktereknek – a két színházi vállalkozáson egyértelműen látszott a szokásosnál nagyobb mértékű bevonódottság is.
Ja igen: a maszk kényelmetlenségéért kárpótoltak, sikerült ezen túllépnem a megtekintés idejére, és aki ismer, vagy olvasta a fb-posztjaimat eddig is, az tudhatja, ez nem kevés.
Szerdáig mindhárom bejegyzésemet szeretném befejezni, erre a célra már négy estét szabaddá is tettem – ma még egy előadást megnézek addig. Várhatóan a hasonló esetekben számomra egyedül lehetséges módon felváltva és párhuzamosan folytatom ennek a három, számomra fontos bejegyzésnek a kidolgozását, és majd elválik, hogy milyen sorrendben teszem őket ki. Sajnos, vagy nem, de közben mellékesen a Vera elolvasásába is belefogtam…
Addig is: Árnyék lesz december 2-án a Trafóban, a Vera pedig a Magvető Caféban már talán októberben újra- feltétlenül érdemes nézni ezeket, ahogy a filmet is, amelynek például ma is van előadása Szegeden.
PS, A fotó-montázshoz az origo.hu (SN)- a jegy.hu (GP) és a mafab.hu (PK) képeit használtam.
