Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (629) opera (21) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

október
23.

Erkel Színház - "Éljen a király!!!" - A Hunyadi-kaland és közönsége

10/8 - zenei programok - V. - okt.9. - 20. |  MakkZs  |  komment

Az elmúlt időszak zenei programjairól immár az ötödik bejegyzés következik, mégpedig az Erkel Színházban lebonyolított Operakaland-előadásokról. Idén immár másodszor a Hunyadi László volt a kiválasztott mű, és a megtekintés céljából négyszer is eljutottam az Erkelbe, és nem mellékesen: vittem magammal összesen 81 embert, akiknek a benyomásait szintén részben tükrözni fogja ez a szokásosnál kissé hosszabb, de remélhetőleg jól áttekinthető írás.

hunyadi

Október 9. 16h – az Operakaland „fekete délutánja” volt, traumatikus élmény számomra és az opera műfajával életükben legelőször találkozó 46 diákomnak. Mélypont a hetedik éve futó sorozatban is. Azóta eltelt két hét, és még azóta se hevertük ki egészen, bár vannak hatan-heten, akik nem bánták meg így sem, hogy eljöttek. Igazán heroikus teljesítménynek érzem, hogy képes voltam öt nap múlva ugyanerre a szereposztásra még egy másik csapat diákot elkísérni, de csak azért, mert már megvoltak az egyébként mindkétszer nagyszerű helyre szóló jegyek, ahonnan a papírforma szerint igazán bevonódhattak volna a gyerekek az előadásba. Az esélyek megvoltak…

A második alkalom már átlagosan sikerült, és így ezek után még a másik két szereposztás előadására is beültem, bár tartottam tőle, hogy megismétlődhet ugyanaz, mint legelőször.

Ez a szerda – még mielőtt valaki azt hiszi, hogy az énekesek lendületes szidalmazásának bevezetőjét olvassa – a közönség miatt volt olyan pusztító, hogy nemcsak az operától, de a színháztól, sőt így kicsit az élettől is elvette a kedvem.

Ilyen szinten még a korábbi Hunyadi-kalandon (2013-ban) sem éltem át, hogy a néző nemcsak a műsornak, de a körülötte (sőt ezúttal a távolabb ülő) nézőtársaknak is ki van szolgáltatva, továbbá ez esetben azoknak a pedagógus kollégáknak, akik a 300 Ft-os ár bűvöletében alapos előkészítés nélkül képesek voltak egy háromórás operára bevonszolni beavatatlan diákokat, akiknek nyilvánvalóan fogalmuk sem volt arról, hogy kellene egy operát jól nézni, és a délután folyamán még biztonsági őrök bevetésére is sor került, sőt a harmadik felvonásra a teljes földszint baloldat ki kellett üríteni.

Pechünk volt, mert ezzel a mélyponttal indult a kaland, bár a további előadásokon ezek után a rendbontás szerényebb méreteket öltött, bár valószínűleg erre a programra a nézőtéri apparátust a sokszoros igénybevétel miatt bőven megilletné a dupla díjazás.

(Ez a szerdám eleve nyavalyásan indult és folytatódott, ami rosszul tudott kijönni, az úgy is jött ki, leszámítva azt az apró tényt, hogy a Kertész utcán át kellett mennem, így az Örkény új bemutatója kapcsán hirtelen elhatározásból megtekintettem az autómosót, és megállapítottam, hogy a díszlet tényleg ennek a másolata. Ez azért kevés volt ahhoz, hogy a napomon változtasson, viszont még csak fél három volt, és ezek után jött még két előadás, amelyek esélyt kaptak a szépítésre. A másodikra – az „…és Echó”-ra egészen leamortizálódva ültem be ez után az egészen kimerítő Hunyadi után, de erről már beszámoltam.)

1B8A8409p.rakossy resizeAz előadás legnépszerűbb jelenete a diákjaim számára

I.A közönségről és az Operakalandról

Sokszor elhangzó alapállítás, hogy a közönségen sok múlik, nagyon számít miként sikerül a színpad és a nézőtér közötti energiaáramlást megteremteni. Nemcsak a színész hat a nézőre, de a közönség soraiból érkező visszajelzések is hatnak az előadókra.

A teljes előadás alatt azt reméltem, hogy ez nincs így, és az énekesek nem észlelik teljes mértékben a nézőtéren folyó szakadatlan és hangos beszélgetést, amely miatt még a földszint legelső soraiban sem volt mód arra, hogy kicsit is élvezzük az előadást, bevonódjunk a történetbe.

Persze, erősen nézőfüggő, kinek hol a határ, mennyire tudja magát függetleníteni a körülötte zajló eseményektől. Egy viszont biztos, az operabeavatásnak ez a tömeges formája csak akkor működhetne, ha minden csoportnál részletes felkészítés tudna történni, és ez kiterjedne arra is, hogy mikor kell tapsolni, mikor nem szabadna (pl. zene közben NEM!), és ezen túl is az általános illemszabályokra. Ezek a problémák, hogy miként kellene kulturáltan viselkedni a gyerekek mindennapi életében is jelentkezik, aki órán nem tud nyugodtan maradni 45 percig, az egy operaelőadás nézőjeként nyilván csak szenvedő alany ÉS egyben a többiek számára zavaró tényező lehet. Az Operakaland akár egy tesztnek is felfogható, amelyik a magyar társadalom minden rétegében élő diákokat eléri alacsony ára miatt, mert megmutatja, hogy mennyire sikerült az adott csoport iskolájának ezt a „civilizáló tevékenységet” elvégeznie. Ahogy a kollégám fogalmazott: azt érezhettük, hogy bennszülöttek vagyunk, akikre rátörtek a barbárok. Valahogy így.

Nagyon remélem, hogy a rendbontók nem azért zajongtak, mert kötelező volt egy délutáni programon részt venni, és a plusz terhelés ellen lázadoztak, bár ez valószínűsíthető. Persze számomra is többször kiderült, hogy van, akire hat egy előadás úgy is, ha eredetileg nem akarta megnézni, de a többség esetén a kötelezőség az adott művészeti alkotás (irodalmi mű vagy színházi előadás) befogadását erősen megnehezíti, és mindenkinek a lázadó énjét hívja elő, nem az alkalmazkodót.

Annak idején (elsős gimnazista koromban) nekem is a Hunyadi volt az első operai élményem, és nagyon nem hatott rám. Piszkosul untam. A sevillai borbély kellett hozzá, hogy ráérezzek, hogy miért is jó az opera műfaja, és másokat én is azzal próbáltam beszoktatni. Első élménynek a TÖBBSÉG számára mindenképp egy viszonylag rövid vígopera tűnik célszerű választásnak, de még azzal sem gondolom megúszhatónak az előzetes felkészítő programot.

Emlékszem, a korábbi években Hábetler András több operakaland előtt tartott bevezetőt, amikor a viselkedési szabályokat is ismertette. Ugyan sok visszatérő gyerek van, de ezekre az előadásokra mindenképp szükség lenne, hasonlóan kedélyes stílusban. Sokat segíthetne egy minden felvonás előtt felbukkanó műsorvezető, aki talán a kedvetlenül érkezők figyelmét is fel tudná csigázni.

A másik észrevételem: amennyire hallom, a vidéki csoportokkal délelőtt sokkal kevesebb a probléma, és a Figaro 2.0 tizenhat operakalandos megtekintése során a gyerekek tömegeivel beszélgetve egyértelmű volt, hogy ők azok, akik igazán értékelni tudják a lehetőséget.

Sokkal célszerűbbnek látnám, ha csak délelőtti operakaland előadásokat szerveznének és célzottan vidéki csoportoknak, a pesti iskoláknak pedig felajánlanák, hogy bizonyos esti előadások jegyeit megvehetik 300 Ft-ért, hiszen a pestiek számára az este nem probléma, és ez esetben a gyerekek egy szokványos közönség soraiba ülnének meg, nem túl nagy tömegben, és lehetne előadás előtt nekik külön tartani egy hangoló foglalkozást. Lehet, hogy a statisztikában jobban mutatnak a nagy számok, de amilyen ez a bizonyos Hunyadi-közönség volt, az én tanítványaim többségét ez az élmény elrettentette a műfajtól.

Az előadás közben végig bezavartak a nézőtársak, és helyenként azt éreztem volna a helyzethez illő megoldásnak, ha a karmester, Medveczky Ádám leáll a vezényléssel, és közli, hogy menjen mindenki el, akit nem érdekel. Önmagában nagy teljesítménynek tűnt, hogy ennyire nagy alapzajban egyik szereplő sem állt le, mindenki teljes erőbedobással volt jelen, és hősiesen végigénekelte a szerepét. (De tényleg hasonló heroikus tetteket akarunk látni? Ezért járunk operába?) „Mint a tenger úgy viharzik, úgy ver szívem…” – ritkán tudtam ennél jobban azonosulni ezzel az állítással, és még számos egyéb mondattal a darabból.

1B8A7823p.rakossy resizePataki Potyók Dániel és a nagyszerű férfikar, akiket nagyon szívesen hallgattak a diákok is

Az említett három javaslaton túl a kaland szervezésével kapcsolatban még lenne további négy felvetésem:

1.Nyilvánvaló, hogy sosem lehet kiszűrni, hogy kiknek kötelező a program. Amennyiben lenne megint műsorvezető, az felajánlhatná, hogy aki nem érzi képesnek magát arra, hogy csendben üljön a helyén, azoknak a büfében kikészített székekről lehetősége van kivetítőn nézni az előadást. Ez esetben aki a teremben marad, az önként teszi, számon kérhető rajta, hogy miért maradt benn, ha nem volt muszáj, másrészt a „mozizók” a filmnézéshez jobban vannak szokva, lehet, hogy a lazább előadásnézés során még több élmény eljut hozzájuk, ha a barátaikkal úgy nézhetik, hogy senki nem szól rájuk.

2.El tudnám azt is képzelni, hogy a Nagyköveti program célzottan irányuljon azokra az iskolákra, akik a következő félév Operakalandjára bejelentkeznek, még akár elvárás is lehetne, hogy az iskolák előre tervezzenek, és a résztvevők kötelezően fogadjanak egy nagykövetet. Sok a nagykövet, és ez nem lenne lehetetlen, és a személyes kapcsolat talán közelebb hozhatná a műfajt, és kicsit elfogadóbbá tehetné a diákokat.

3.„Opera-kommandó” létrehozása. A felújítás miatt van sok alulfoglalkoztatott énekes, van az Operának egy Aczél András nevű rendezője, aki igen kreatív, össze tudna állítani maximum 45 perces programokat, az éppen résztvevő énekesek hangfajától függően, amely egy zongoristával is megoldható, és ezeket kivihetnék az iskoláknak. Ez lehetne az Operakalandban résztvevő iskolák számára az első élmény. (A korábbi években én is több énekeset elhívtam beszélgetni, akiknek az előadását már megnézték a tanítványaim, és a gyerekekben a személyes találkozás hagyott is nyomot, van, akiket később is hosszan emlegettek. Lehet, hogy most is jó lett volna egy ilyen közönségtalálkozó, csak persze nem biztos, hogy a vendégénekes számára egyértelműen pozitív élmény lenne, ha neki hánytorgatják a közönség viselkedését.)

4.Ha nincs mód/forrás az énekesek-nagykövetek kiküldésére, a legtakarékosabb, de még mindig viszonylag hatékony módszer az lehetne, ha az Operaház a Kalandban résztvenni szándékozó tanároknak ingyenes beavató foglalkozást tartana. Jelenleg van fizetős továbbképzés, de ez nyilván a tanárok töredéke számára elérhető csak. Amennyiben a résztvevő tanárok beavatása megtörténne, jobban bevonódnának ők maguk is, és többet látnának egy ilyen Operakaland-előadásban, mint egy olcsó programot, talán nagyobb energiákkal történhetne meg a helyi felkészítés. A korábbi Figaro 2.0 alapján elmondható, hogy a diákok viszonya az előadáshoz nagyban múlt azon, hogy előtte az adott osztályban mennyire sikerült jól a felkészítés. Akkor mi a teljes iskolát vittük, és mind a 17 osztályban tartottam előtte beavató drámafoglalkozást, utána pedig névtelenül felmértem 455 tanuló benyomásait. (A teljes sikerre így sincs garancia, de arra már igen, hogy az illető felfogja a műfaj alapvető jellemzőit, és mások megzavarása nélkül nézze végig az előadást.)

Összességében: nem lenne rossz, ha most már kezdenének a minőségi szempontok érvényesülni ezen a területen is. (Ókovács Szilveszter egy tavalyi sajtótájékoztatón elmondta, hogy most már a bemutató-dömping után az előadások minél jobb minősége lesz a cél. Ezt a saját maga által kitűzött alapelvet kiterjeszthetné a jövendő közönségének a beavatására. Ha nem lesz értő közönség, akkor nemsokára a műfaj vissza fog szorulni a kamaratermekbe, létkérdés, hogy a mindenkori fiatalok közül legyenek sokan, akik elég érdekesnek találják.)

Ezek után viszont legyen szó magukról az előadásokról, a szólistákról is.

II.Az énekesekről – okt.9. és 14. 16h:

Az október kilencedikei délutánon debütált Sümegi Eszter Szilágyi Erzsébetként, akinek több hosszú, koloratúrákkal nehezített áriája volt, amelyeket precízen megtanult és tolmácsolt, továbbá a korábbi László királyból Hunyadi Lászlóvá előlépett Pataki Potyók Dániel, aki egy kissé bizonytalan, ámde kedves fiatalembernek ábrázolta Hunyadi János tragikus sorsú fiát, és ránézve szinte azonnal tudni lehetett, hogy ki fogják végezni. Nagyon jól állt neki a hosszú haj, amelyet lehet, hogy még Fekete Attilától örökölt. Sajnáltam, hogy utóbbi egyik szereposztásba se juthatott be, hiányzott.

1B8A8063p.rakossy resizeAz előtérben: Haja Zsolt, a háttérben: Kriszta Kinga és Szappanos Tibor

Ugyancsak debütált Haja Zsolt is Gara nádor szerepében, aki minden zavarás ellenére kitűnő formában volt, több tanítványom is szóvá tette még napokkal a program után is, hogy milyen szép a hangja és mekkora erővel szólal meg. Az október 14-i „kontrollcsoportban”, akik normál körülmények között nézhették az előadást, szintén nagyon jó visszhangot váltott ki a szerepformálása.

(Szomorú, vagy sem, de bele kell törődni, hogy az operához nem szokott nézők többségét, így az én nyolcvan diákomat is, a magas hangok idegesítették, és a legbravúrosabb koloratúráriák inkább elrettentő hatással voltak rájuk, így nem csoda, hogy pont a mélyebb hangú férfiakat tudták elfogadni, még akkor is, ha negatív szerepeket játszottak. Ha már baritonok: sokakban nyomot hagyott Bátki Fazekas Zoltán is, Rozgonyi szerepében, őt is felemlegették, ahogy a nagyszerűen teljesítő férfikart is. A férfiak további előnye: az ő éneküket értették, de a valószínűtlenül magas női szólamoknál a felirat olvasására szorultak. )

Az, hogy a közönség mennyire nem volt még színházhoz szoktatva, lemérhető volt Haja Zsolt fogadtatásán is ezen a bizonyos „fekete szerdán”. Sokan beazonosították Hunyadi elpusztítójával, és az előadás végén sok füttyögést is kapott, és kevesebb tapsot, mint a pozitív szereplők. Valamivel kedvezőbb helyzetben volt e tekintetben Szappanos Tibor, akit valóban rengetegszer láttam királyként, és a legutóbbi alkalom óta is többször énekelte V. Lászlót a tavalyi határontúli előadásokban. Látszik, hogy az évekkel ezelőtti naiv és jóindulatú királya már megkeseredett, jelenleg már biztosra vehetjük, hogy a kezdetektől nincs esélye annak, hogy a Hunyadi családdal összhangban létezzen. Nagyon szép és kidolgozott alakítás volt ez a mostoha körülmények között is, az apró mozzanatokat is láthattuk a nézőtér első soraiból.

1B8A8045p.rakossy resizeSümegi Eszter - Haja Zsolt - Szappanos Tibor

Hasonlóan kitűnő formában volt Kriszta Kinga, továbbra is nagyon szerethető Gara Mária, éppen olyan lelkes és ártatlan lélek, mint néhány éve, meg tudta magában ezt a fiatal lányt sértetlenül őrizni. A másik két szereposztásban Miklósa Erika és Rácz Rita volt megnézhető

Heiter Melindának továbbra se előnyös, hogy van mellette egy gyerek is, és a nézőknek is NAGYON zavaró az, hogy Mátyás két alakban látható. Ha van valami, ami minden diákot zavart, az éppen ez a kettőzés. (Eleve nehéz lett volna a „nő énekel fiút” helyzet elfogadása, de ez így még rontott rajta.) A további előadásokban Kun Ágnes Anna és Megyesi Schwarz Lúcia volt kitéve a méltatlan helyzetnek.

Ezen a szerdán, a premier után 7 évvel, miután számos alkalommal már láttam a darabot, a közönség elég sikeresen elterelt attól, hogy megint a rendezés egyes megoldásain-megoldatlanságain problémázzak, mint amilyen ez a kettőzés, illetve pl. a művér használata. Ha egyszer a kivégzés megtörténhet így, ahogy (kivetítéssel és illusztrációként), ha van valami, ami teljesen felesleges, az az, hogy Cser Krisztiánnak bele kelljen feküdnie a művérbe, miközben világos, hogy a nézőtér távolabbi pontjairól ez úgysem észlelhető. Ezen az estén feküdt bele éppen 31. alkalommal, és még hátra volt ebben a sorozatban is további 4. Ahányszor láttam a jelenetet, még egyszer sem fogadtam el, és a színpadi gyilkosság annyira nem hiteles, hogy ez a mozzanat csak ront rajta azzal, hogy nyilván másoknak is civil gondolatai támadnak, lásd: ugyan sikerül-e a következő előadásra kitisztítani a ruhát, jól le lehet-e mosni a vért, hogy érzi magát közben az arcával a vérben fekvő énekes, stb. Amíg ez engem nagyon zavar, több diákom volt, akinek a vér mégis tetszett, hiszen jó közelről látták, míg Mátyás kettőzése mindenkiben egyöntetűen ellenszenvet váltott ki. (Ezt csak azért teszem hozzá, mert tényleg ritka, amikor egy előadás kapcsán bármilyen tekintetben egységes a közönség véleménye.)

Sajnos ezen a szerdán nemigen jutottam el oda, hogy kicsit is bevonódjak a történetbe, ahogy régebben, de a korábbi alkalmakról nagyon sok nyom maradt, visszakereshetőek gond nélkül. Ez a 12. írás erről a rendezésről még ennél is több megtekintés alapján.

Az előadásnak így is voltak csúcspontjai, és most is igazán jól működött a kedvenc jelenetem, amelyet Szappanos Tibor és Cser Krisztián a nézőtéren énekel. Ezt a tanítványaim erős többsége is szerette, a jelenet mindig nyílt színi tapsot is kapott, és csak kevesen mondták, hogy zavaró a gyűrűvel való trükközés, mert látszik, hogy „nem dobják el igazán”. Az, hogy két énekes kimegy a nézőtérre, a közönség renitenskedő tagjait is meglephette, akik közül néhányan erre is durva káromkodással reagáltak, de a többség erre a 4 percre mégis visszavett a hangerőből. (Sajnos utána felocsúdtak, és minden visszatért az eredeti kerékvágásba.) Ebben a négy percben nekem se jutott eszembe, hogy épp most bárhol máshol lenni volna jó.

Cser-HunyadiEnnyire lehet egy gyűrűnek örülni...

A második osztályom október 14-én délután nézte az előadást, ugyanezzel a szereposztással. Miután azóta mindkét osztállyal sikerült egy-egy órán keresztül az előadást részletesen megbeszélni, nagyon jól lemérhető, hogy mennyire eltérő hatást váltottak ki a látottak. Közülük nem a 15% mondta azt, hogy inkább jó élmény volt, mint nem, hanem ez elérte a 90%-ot.

Pontosan ebből következik, hogy amennyiben az Operakaland igazi célja valóban az, hogy a gyerekek megszeressék a műfajt, és esetleg később legyen esély arra, hogy más előadásra is bejöjjenek, MUSZÁJ alaposabb előkészületeket tenni, nem elég, ha az intézmény levélben anyagot küld a felkészítéshez.

III.Operakaland határon túli magyaroknak:

Úgy éreztem, hogy akármennyire is „gödörbe lökött” ez az első Hunyadi, de muszáj lenne a többi szereplőt is megnézni, hogy teljes képet kapjak az idei előadásokról. Miután az órarendem ebben nem volt partner, annyit tehettem, hogy a második szereposztást részben néztem meg, míg a harmadikat – nagyon szerencsésen – a határon túliakkal – vasárnap délután. Ennek köszönhetően valóban megvolt az ellenpróba, hiszen ez esetben tényleg hálás közönség fogadta az előadást, volt a végén még állótaps is, és csak annyit kellett lenyelni, hogy épp az előttünk ülő két néni minden lehető alkalmat kihasznált a beszélgetésre, amikor „csak” zenekari részek voltak. Ha tetszik, ha nem, még az igényesen felöltöző és érdeklődő közönség sem képes egy 12 perces nyitányt csendben elviselni, ha van hozzá vetítés vagy néma színpadi akció, ha nincs. (Lehet, hogy övön alulinak tűnik a hasonlítás, de a bécsi Staatsoper múlt heti előadása alatt a környékemen egyáltalán senki nem beszélgetett, és mindössze egyetlen cukorkát bontottak ki. Ez volt a legnagyobb rendbontás. Nem is emlékszem, hogy előtte az Erkelben volt-e rá eset, hogy átélhettem, hogy a nyitány alatt teljes csend volt a nézőtéren bármilyen előadáson.)

A részben megnézett előadás és a vasárnapi is szintén azt támasztotta alá, hogy idén mintha ezek a Hunyadi előadások a közönség viselkedésén túl, amelytől sajnos tényleg nem lehet elvonatkoztatni, MINDHÁROM szereposztásban az előadás hangsúlya mintha a király személye felé tolódott volna el. Horváth István mintha kicsit félősebb-bizonytalanabb V. Lászlót formált volna, mint Megyesi Zoltán. Utóbbi szerepformálásában mintha nem lett volna előre borítékolva „a lúzerség”, mintha valóban megpróbált volna maga dönteni minden helyzetben, és ennek ellenére lett az ügyes manipulátorok áldozata. Az ő esetében biztosnak éreztem, hogy valóban árulónak érzi Hunyadi Lászlót, és így jogosnak az ítéletet.

hunyadi4 foto berecz valterMegyesi Zoltán esküje - Berecz Valter fotója

Ha magát a címszereplőt nézzük, akkor ezzel a leghatározottabb királlyal ugyancsak a legkarakteresebb Hunyadit párosították: László Boldizsárról szintén elhihető volt, hogy „államférfi”, és egész életében arra készítették fel, hogy vezető legyen. Pataki P. Dánielben és Boncsér Gergelyben is inkább érzékeltem elejétől fogva az áldozatot, inkább láttam őket kellemes fiatalembereknek, akik megszokták az apjuk irányítását, és ugyanúgy el vannak veszve az intrikusok között, ahogy a király.

Lehet, hogy annak idején a szerzőnek valóban ez is volt a célja, hogy mindkét oldal vezetőit eredendően jónak mutassa be, és a gyilkosságért a cselszövőkre tolja a felelősséget. Ebben a mostani sorozatban az jött át, hogy ez a manipulációról szóló történet igazán érinthet minket. Akármilyen jószándékú ember beeshet a hataloméhesek csapdájába, könnyű kihasználni és félretolni bárkit. Modern kosztümök nélkül is érezhető ez az üzenet. (A gyerekek többségét taszította a mai és a régi ruhák keverése a rendezésben, jut eszembe. Lehet, hogy a modernizálás kevésbé vonzó számukra, mint ahogy az alkotók feltételezik...)

Ami a cselszövőket illeti: a gyerekek számára így is világos volt, hogy az első felvonás legdominánsabb alakja a szálakat mozgató Cillei, míg a harmadikban többen Gara nádort ugyanolyan fontosnak ítélték, mint az anyát és a címszereplőt.

hunyadi foto csibi szilviaCsibi Szilvia  fotója Sándor Csabáról

Ami biztos, egyetlen alkalommal sem múlhatott az előadás a Cilleiken, nekem mindhárman tetszettek, más-más okból. Szvétek László és Cser Krisztián is még a premier idején lépett e szerepekbe (2012. szeptemberében), Sándor Csaba alakítása volt az egyetlen újdonság, aki több házon kívüli alkalommal már így is nem egyszer élhette át a király nagybátyjának és tanácsadójának szerepét. Jelentősen fiatalabb és annak is érződik, mint partnerei, és ez persze a szerepet némileg átértelmezi. Látunk egy ambiciózus világfit, akinek a külföldisége erősen érvényesül, és ezzel taszítja a magyarokat elsősorban. Hasonló az eleganciája, mint Cser Krisztiáné. Szvétek Lászlónak el lehet hinni a nagybácsit is, és az ő esetében engem leginkább az az otthonosság fogott meg, ahogy a színpadon és a nézőtéren is létezik, egészen eggyé válva a szereppel.

Gara nádor szerepében Kelemen Zoltánt korábban többször láttam, egészen tökéletesen hozza az intrikust, a szerepről elsősorban ő jut eszembe. Kovács István esetén felmerült bennem az is, hogy netán a hatalmon túl a család távlati érdekeire gondol.

Szilágyi Erzsébet szerepe talán a legnehezebb hangilag is, és színészileg is, hiszen egy szenvedő anyát kellene bemutatni, aki nem kicsit politikus is, nagyasszony. Rőser Orsolya Hajnalkáról már írtam a korábbiakban, aki nekem inkább az anya felé tolta a figurát, és így voltam Ádám Zsuzsannával is, akinek jól jött, hogy tavaly ezt már Miskolcon beénekelte, már akkor is formátumos volt. Nekem tetszett a szenvedélyes szerepformálása, de vele ez a történet egész más fordulatot vehetett volna, és így elkalandoztam a szerző által kijelölt iránytól. Ha tetszik, ha nem, a színpadon – nem koncertszerű előadásban – hat ránk az énekesek alkata, külseje és életkora is. Ezt a Szilágyi Erzsébetet Hunyadi János második feleségének tudtam volna elképzelni, a fiúk mostohájának, és amennyiben az ő környékére téved egy eszes király, akkor eszébe se jut Gara Mária, hiszen a trónját legbiztosabban a Hunyadi-özveggyel kötött házasság szilárdíthatta volna meg. Mennyire másként alakul a magyar történelem, ha ez a felállás? – ide sikerült kilyukadnom a darab vasárnapi előadását nézve.

hunyadi3 foto berecz valterÁdám Zsuzsanna - Berecz Valter fotóján

Erre a fiamat vittem magammal, aki a mindenféle különórája miatt nem ért rá hétköznap kalandozni. Szerette ezt a jó körülmények között zajló előadást, különösen a kedvenc tenoristáját, Megyesi Zoltánt értékelte benne, aki sokat is szerepelt nagyon remek formáját mutatva.

Ezzel a pozitív élménnyel zártuk a Hunyadi-kalandot, és kicsit reméljük, hogy a tavaszi Szöktetés alaposabb előkészítést kap majd, nem kell majd az Operaház szólistáinak méltatlan helyzetben helytállniuk egy – ráadásul - új rendezésben.

PS. A külön nem jelölt fotókat Rákossy Péter készítette az Operaház számára.

Címkék: Opera Miklósa Erika Hunyadi László Erkel Színház Boncsér Gergely Bátki Fazekas Zoltán Szvétek László Cser Krisztián Kovács István Pataki Potyók Dániel Sümegi Eszter Hábetler András Horváth István Rácz Rita Megyesi Zoltán Szappanos Tibor Medveczky Ádám László Boldizsár Megyesi Schwartz Lúcia Heiter Melinda Kriszta Kinga Haja Zsolt Operakaland Kelemen Zoltán Kun Ágnes Anna Rőser Orsolya Hajnalka Aczél András Sándor Csaba Ádám Zsuzsanna

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr3415219494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása