Januárban számomra is váratlanul ténylegesen képes voltam arra, hogy a megtekintett előadások számát lecsökkentsem heti 3-4-re, szinte azt éreztem, hogy nem is járok el otthonról. Így alakult, a műsor is tehet róla, de persze a félévzárás is.
A Mozsár Műhely és a Manna friss bemutatóját mégis megnéztem, mivel szeretem nagyon Bercsényi Péter színészetét, illetve voltak halvány emlékképeim a darabról, amelyet 2003. február 20-án a Thália Stúiójában láttam Eszenyi Enikővel.
Dodo Gombar darabjából tényleg csak foszlányok maradtak meg bennem, de jó emlékeket hagyott, annak idején egészen lekötött a jelenetsor a férfi-nő viszonyról. Apró mozzanatokből áll össze a kép, a szerző egyértelműen arra törekedett, hogy minél sokszínűbbnek mutassa be ezt a kapcsolatot. Ehhez jelen esetben is sok öltözés kapcsolódik, Tóth Hajnalkának módja van sokféleképpen átformálni szereplőit, és igazolja, hogy a ruha teszi az embert.
A jelenetek között felvételről Blasek Gyöngyi hangját lehet felismerni, aki Bercsényi Péter bábszínházi kollégája, és az átkötő szöveg az ő tolmácsolásában távlatot kap, és így már nem egy férfit és egy nőt, hanem "A" férfit és "A" nőt látjuk.
Kakasy Dóra és Bercsényi Péter láthatóan egészen beveti magát, amely a Pesti Broadwayhez illeszkedő módon úgy kezdődik, mintha egy kabaré-est megnyitása lenne, de egy idő után túlságosan is kiszámíthatóvá - és helyenként hosszadalmassá - válik Fodor Annamária rendezése. Ahogy haladunk előre, már nem köt le igazán.
Az előadás megtekintését azoknak ajánlom, akik a szereplőkre kíváncsiak, ezt a két színészt akarják látni egy korábbitól eltérő darabban. Hiába, a színháznak mindig a színész a legérdekesebb tartozéka, és ha már bevonzott minket valaki, akkor szeretjük még akár kevésbé tökéletes produkcióban is látni. Épp most vagyok túl egy hasonló kalandon, amikor előre tudtam, hogy nem lehet kifogástalan az az előadás, amelyikre még utaztam is. Néha erre is szükség van, hogy az igazán remekbe szabott estéknek legyen honnan kiemelkedniük.
PS. A jegy.hu képét használtam fel.
