Ma kipróbáltam, hogy milyen távol van az Eiffel-központ gyalog az otthonomtól (80 perc), és megtudtam néhány hasznos információt is az Operaház nagy projektjének helyzetéről. Egy oldalnyi összefoglaló:
Még van emlékképem a beruházás első sajtótájékoztatójáról, kedélyes esemény volt. Azóta már az építkezésen a munka felénél többet elvégezték, így régi hagyományokat felelevenítve ún. bokrétaünnepet tartottak beszédekkel (a Főigazgató mellett az építkezést irányító főmérnök és a tervező is megszólalt, nevüket a hivatalos sajtó nyilván említi – én nem jegyzeteltem, ahhoz túl hideg volt), sőt énekszóval.
László Boldizsár egy darun énekelte a Nessun dormát. Pont ráért, hiszen kar, sőt lábtörése miatt nem vehet részt a holnapi „A Nyugat lánya” premieren, vendég tenor ugrik helyette – majd májusban nézhetjük meg, hogy milyen bandita lesz belőle.
Az ünnepségre eljött az Operaház néhány művésze is, akik közül hármat le is fotóztam, miközben egy profi fotósnak álltak modellt. Közülük csak Gál Erika vállalkozott az eszméletlen hidegben az épület bejárására, amelyhez sisakot kellett húznunk, bár épp itt és most nem folytak munkálatok.
Létay Kiss Gabriella - Gál Erika - Rálik Szilvia
(Ahogy látszik, nekik még ez a cucc is jól állt.) Rajtuk kívül Komlósi Ildikó is hősiesen végig állta az ünnepséget, a ház zenei vezetőjével, Kocsár Balázzsal és az újonnan kinevezett művészeti vezetővel, Almási-Tóth Andrással.
Aki eljött, azt megkínálták üdítőkkel, meleg teával, sőt még ebéddel is, és a bejáráson megláthattuk, hogy az épület mely részeiben lesz a színházterem, illetve a művészeket kiszolgáló öltözők, smink szoba, stb is. Most még hatalmas terek láthatóak csak, de a jelenlegi tervek szerint áprilisban megnyit a ház, mégpedig „előlről hátrafelé”, azaz a 2019-es év folyamán darabokban készülnek el a csarnok részei és fokozatosan kerülnek használatba. (A területen helyet kap a Közlekedési Múzeum, sőt a Levéltár is, ha az Opera részeit már átadták.)
Ókovács Szilveszter privát kérdésemre kijelentette, hogy napokon belül készen lesz az idei évad módosított műsora, azaz a honlapon azok az előadások fognak szerepelni, amelyeket meg is tudnak tartani. (Az Eiffel-csarnok és az Operaház előadásaira a művészek már készülnek, tanulják a szerepeket, van amire már próbák is voltak, de a jegyárusítás nem kezdődött el.)
A Főigazgató még egy bejelentéssel élt, és kérte a sajtó jelenlévő képviselőit, hogy terjesszék az új kezdeményezés hírét.
A Ház művészeti vezetői tisztában vannak azzal, hogy a közönség egy része számára problémát okoz a modernizált előadások befogadása, éppen ezért tervezik, hogy az ilyen előadásokat valamiféle jellel meg fogják a műsorban különböztetni, hogy mindenki egyértelműen tisztában legyen, hogy hagyományos rendezésre ül be, vagy nem, illetve 15 perces fejtágító lesz a kortárs előadások előtt azoknak, akik ezt igénylik. (Rövidített hangolók – mondhatjuk ezt is.)
Szóba került az új premier, A Nyugat lánya is, amellyel kapcsolatban teljes elégedettségének adott hangot az intézmény vezetője. Hát igen, a tegnapi főpróba alapján mondott szavai megalapozottak, én a pálya széléről pontosan ugyanígy látom az előadást, nagyon jó este elé néz az, aki az Erkel Színházat választja holnap esti programja helyszínéül. (Ajánló következik róla, amely ugyan lényegében kész, de a dec. 6-i előadás megnézése után átírva fogom kitenni.)
