Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Tele volt a Rózsavölgyi a „Diplomácia” délelőtti sajtóbemutatóján (hetven perc szünet nélkül), amelyet eleinte kicsit zavart a szomszédos építkezés zaja, de később a légkalapácsolás jótékonyan egybeolvadt a bejátszott hangfelvételekkel (golyózápor, géppuskaropogás), majd nagyjából húsz perc után már el is feledkeztem a külvilágról, csak az előadás számított. (Este már nincs építkezés, ez a szerencse.)

Bár nem mondhatom, hogy éppen most egy világháborús történetre vágytam, de a színészek játéka így is beszippantott, így azt ajánlom azoknak, akik a szereplőket kedvelik, hogy iratkozzanak fel a minden bizonnyal már létező várólistára, és hátha még egy januári időpontot meg tudnak csípni.

E L5990Sztarenki Pál és Alföldi Róbert

Bár tényleg nem voltam színházra hangolva ezen a délelőttön, de ez a kezdő állapot mégsem vált az előadás befogadásának kárára, jók voltak a színészek, és hamar elkezdtem drukkolni, hogy Raoul Nordling svéd diplomata győzze meg Dietrich von Choltitz tábornokot arról, hogy ne robbantsa fel Párizst, hanem Hitler határozott utasításával szembeszállva adja meg magát a szövetségeseknek.

A szerző helyzetét nyilván nehezítette, hogy valós és közismert történelmi eseményt dolgozott fel, de most az előzetes tudásunk mégsem vesz el az előadás értékéből. Nem azon lesz a hangsúly, hogy mi lett e két ember valóban lezajlott beszélgetésének a végkimenetele, hanem az válik számunkra érdekessé, hogy HOGYAN történik ez, illetve a színészi játék, amellyel ezt a helyzetet – Párizsban vagyunk 1944 augusztusában – el akarják velünk hitetni. (Annyira nem jó nézni a horogkeresztes zászlót még díszletelemként sem, és persze Böhm Katalin német egyenruhái is túl valódiaknak tűnnek, de jól esik a borítékolható happy end.)

A szerző, Cyril Gely színházilag feldolgozható határhelyzetet lát abban, hogy hogyan nem robbantották fel Párizst, és a darabja elsősorban a német tábornokot állítja reflektorfénybe, leginkább róla szól a történet, aki a parancs megtagadása által családja életét IS kockáztatja. Mit ér meg Párizs, illetve kétmillió ember élete, érdemes-e valakinek a saját kárára dönteni mások megmaradása érdekében?

Az előadás - rövid előkészítés után - egyetlen beszélgetés, amely elég érdekes ahhoz, hogy lekösse a nézőt. Ez volt Az utolsó óra receptje is, csak abban tényleg mindössze két színészünk volt, most viszont ennél azért összetettebb a helyzet. A két főszereplőnk mellett látunk még három fiatal katonatisztet. Sütő András már több darabban is játszott itt, Varga Ádámnak (Az ismeretlen után) ez a második kalandja a Rózsavölgyiben. Játékával leginkább ő erősíti Sztarenki Pál tábornokának karakterét.

45023220 1822449237865139 7961071514948730880 oSztarenki Pál és Varga Ádám

Ennek a Helmut Mayernek hisszük el először, hogy ez a főnök szerethető, az ő tekintete által látunk a felszín alá. Parancsnokára istenként néz fel, és a szeretet jogán ennek ellenére kritizálni is meri, összetett személyiséget mutat néhány mondatában is. (Varga Ádám óriásit játszik a Madárkában, amely hátha még nem fejezte be pályafutását a B32-es Galériában, miatta nézendő. Épp ezért nagyon megörültem ennek az újabb találkozásnak.)

Nála is fiatalabb és tapasztalatlanabb katona Bárdi Gergő, akinek a pályája eddig a Kolibrihez kötődött, neki is megjegyezhetően erős a színpadi jelenléte és egy-két megjegyzésében is képes egy személyiséget megmutatni. Nagyon fontos szereplő, láthatjuk, hogy húsz ilyen katonával nemigen fog sikerülni Párizs megtartása, és ennek a jelzésére egyedül is elég.

Még egy párhuzam Az utolsó órával: akkor Alföldi és Jordán játszott nekünk, akik mindketten rendezők IS, de az előadást Alföldi Róbert jegyezte. Most Sztarenki Pál a partner, aki tavaly meggyőzhetett sokakat színészként itt a Rózsavölgyiben is a Pokemon go-ban, most ő ő vállalta a rendező nagyobb felelősségét is, és neki jutott a több szöveg is, de a két főszínész viszonya most is kiegyenlített.

Sztarenki Pál a nézők többsége által ismeretlen német tábornok megsezmélyesítője -  nyilván csak a második világháború iránt kifejezetten érdeklődők tudják, hogy ki volt Dietrich von Choltitz. Emiatt ez a produkció kissé ismeretterjesztő jelleget is ölt, de mégsem ez a lényeges. Elhihető, hogy katonatiszt, és minden egyenruha igazítása, ahogy az érmét felköti gondosan a gallérja alá, önmagában is arra utal, hogy ez az élete, vérbeli katona. Ezért eleinte egészen extrém gondolatnak tűnik, hogy éppen őt parancsmegtagadásra vegye rá valaki. (A lehetetlentől a muszájig jutunk el - jut eszembe tavalyi, még zalaegerszegi Caligula-rendezése. Szép ez az ív, ahogy ez megtörténik.)

Sütő András szakszerű előadásában végignézzük Párizs felrobbantásának és teljes megsemmisítésének a tervét, de nagyon sterilen hangzik az egész, jelzi, hogy ő maga sem képes VALÓBAN elképzelni kétmillió ember halálát - csak így tudja megcsinálni, hogy kívül marad egészen - a színész érzékelteti velünk a figura távolságtartását. (A K2 Hűség című előadása jutott erről eszembe, amikor valaki precíz munkával, maximalista módon megszervezi, hogyan lehet tömegeket hatékonyan megsemmisíteni.) Enyvvári Péter díszletének fontos része a hátsó falon elhelyezett párizsi térkép, amely által mi is átlátjuk a terv lényegét.

Aki a háború statisztikáit és lebonyolódását hozzávetőlegesen ismeri, de pont Párizs helyzetéről nem hallott és egészen felkészületlenül jött a Szalonba, még akár azt is elképzelheti egy ideig, hogy a tervet végrehajtották, a várost felrobbantották, hiszen az egész világháború azt bizonyította, hogy akármi megeshet, és főszereplőnk eltökélt, nem kérdőjelezi meg Hitler parancsának szükségességét.

Ekkor jön a deus ex machina - az életben is és a darabban is - Raoul Nordling közbelép, aki ebben a munkájára koncentráló és kissé szemellenzős tisztben meglátta az emberségét még el nem vesztett embert - a lehetőséget arra, hogy észérvekkel hasson. Úgy látszik, hogy ezúttal is bevált az a trükk, hogyha valakiből többet néznek ki, az valóban képes fel is emelkedni az elvárásokhoz. A beszélgetés vége felé már mi is képesek vagyunk a svéd diplomatához hasonlóan elképzelni a tábornokot békeidőben, évekkel a háború vége után, amikor már kifejezetten jó döntésnek fog tűnni, hogy a Notre Dame-ot nem rombolta le.

Sztarenki Pál tábornoka sok várost lerombolt, ezt meg is tudjuk, mégis megszeretjük a rövid előadás során - éppen úgy, mint a svéd diplomatát.

Alföldi Róbert alkatától nem esik távol az élet/a város szépségeiben gyönyörködni tudó világpolgár, aki svéd, de vérbeli párizsi, aki az életét is kockáztatja, amikor az általa felületesen ismert német tábornokot titokban felkeresi, de mintha mégsem venné egészen komolyan a helyzetet – hajlamos a játékra, maradt benne még mindig valami kisfiús báj. Vonzó, szépen őszült meg. (Óriási, amikor valaki vállalja magát, és bár érthető lenne az is, ha festetné a haját, de nem teszi. Jól áll neki még ez is…)

Aki netán csak Alföldi miatt megy el az előadásra az nem is csalódhat, őt kapjuk, ismerős gesztusokat és hanglejtéseket, de megunhatatlanul. A felvázolt tragikus helyzetben, amikor egy hajszálon múlhat kétmillió ember halála, meg is tud nevettetni minket. (Ha nem is sokszor – ez nem vígjáték, ne várjon senki laza szórakozást. Fél órája ment az előadás, amikor először volt alkalmunk kicsit nevetni, de az nagyon jól esett.)

A két színészt együtt és külön is lehet kedvelni, erős összhangot éreztem közöttük már most, beszélgetésük ezen az első nyilvános megmérettetésen is már elég feszes tempójú volt, „nem lógtak ki a fércek” az előadásból, bár - ahogy kiderült - hiába tapsoltunk, mert tapsrend még nem volt. Mostanára, a második előadás végére már biztosan rendben van az is.

Ps. A fotók Gordon Eszter munkái

Címkék: Alföldi Sütő András Rózsavölgyi Szalon Sztarenki Pál Diplomácia Bárdi Gergő Varga Ádám Enyvvári Péter Böhm Katalin

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr2514335169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása