Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A címben idézett Fodor Ákos vers jutott eszembe (címe: A rajongóhoz) a csütörtöki színházi est konklúziójaként, amint lement a függöny. Talán mindenki jobban járna, ha a művészek és a rajongók megmaradnának a színház két markánsan elválasztott térfelén, nem mászkálnának és nem vágyakoznának át, nem ártanának egymásnak - jutott eszembe. A darab egyértelműen a művészek oldaláról nézi a kérdést, árnyalatokkal. Az előadás vitaindítónak is alkalmas lehet, nagyon jól sörözhetne egy baráti társáság utána...Én viszont csak blogbejegyzést írok néhány benyomásomról, ajánlót - feltétlenül azt. Már csak a téma és a kiváló színészek miatt is.

plakat web

A bejegyzést nem akartam elsietni, tekintve, hogy reményeim szerint ezt évekig be fogom tudni tenni majd a napi ajánlókba is, így végül hat napot csúszik a befejezése - viszont így most már a távlat is megvan. Érdemes megnézni - ez a lényeg.

Az előadás összefoglalóan szól rengeteg problémáról, amely színházcsinálás közben felmerülhet, ahogy azt a főpróbát megelőző pedagógusoknak szervezett beszélgetésen is elmondta a rendező, Valló Péter. Igen, ez az előadás alapvetően a színházról szól, bár nem olyan nehéz tágítani az értelmezési kört, és szól ez a férfi-nő viszonyról is, a két nem eltérő helyzetéről, amely annyira sokat Osztrovszkij kora óta sem változott.

A darab fordítója és dramaturgja Morcsányi Géza, aki most is élvezetes, jól mondható és mainak tűnő szöveget készített. (Kétszer is használja az egyik szereplő magára vonatkoztatva a mezei néző kifejezést - azt hiszem, hogy színpadról még ezt nem hallottam, de akár tévedhetek is.)

Míg a fordítóval nincs problémám és megértem azt is, hogy nagyon nehéz valakinek a saját szövegéből húzni, mégis azt hiszem (én a "blog-túlíró"), hogy mégis tömöríteni kellett volna. (Lehet persze, hogy dramaturgként már így is rengeteget húzott, de még több jelenetre ráfért volna a feszesítés, bár a játék tempója később nyilván beáll, és nem lepne meg, ha pörgősebbé válna idővel további rövidítések nélkül is.

Az előadás szereposztása igazán nagyszerű, és egyet lehet érteni abban, hogy inkább vártak egy évet azzal, hogy ezek a színészek kaphassák meg a testhez álló és hálás feladatokat. Talán egy ajánlóhoz sokkal több nem is kell, mint annak a kinyilvánítása, hogy minden színész valóban átlelkesíti az általa játszott karaktert, a nevek maguktól beviszik a közönséget a színházba.

Osztrovszkijnak sikerült a főhősnőjét határhelyzetbe hozni, ahogy végignézünk a környezetén, muszáj elhinnünk, hogy - hacsak nem akar nyomorogni - nincs jobb megoldás, mint amit választ, de ez is rossz. Persze, ha a művésznő "csak" színházzal akarna foglalkozni és nem zavarná közben a szegénység, akkor még egy keskeny mezsgye maradhatna számára, de így, hogy anyagi jólétet is szeretne a színészet mellé, nincs esély igazi jó végre, kénytelen eladnia magát.

A szerző könyörtelen, és ugyan hagyja, hogy a fiatal színésznő "jól járjon", de ami történik, az mégsem lesz igazi happy end, felhőtlenül nem fogja magát jól érezni még ebben a legtűrhetőbbnek tűnő helyzetben sem. Mert tényleg nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret - mondhatjuk egy másik költővel.

unnamed-4Lovas Rozi - Porogi Ádám

Lovas Rozi alakítása már most a főpróbán is nagyon ígéretes, és most is nagyon szerethető, akárcsak tavaly az Üvegfigurákban. Akár saját tapasztalatait is használhatja, hiszen egy fiatal tehetséges színésznő játszik egy fiatal tehetséges színésznőt, és nyilván átélhette a kezdés összes nehézségét, a művészieket és az anyagiakat is. Remélhetőleg a darabban vázolt képnél kevésbé látja sötéten a saját helyzetét.

Szerencsés, hogy szerepformálásánál érzékelhetően kijönnek a karakter gyenge pontjai is, és ez a színésznő - bár még nagymértékben idealista, vágyik az igazi szerelemre és művészetet akar csinálni -, de hasonlóképpen vágyik a szép ruhákra, autóra és kényelemre. Emiatt érezzük igazi emberi lénynek.

Vőlegényét Porogi Ádám játssza, akinek alkatilag is testhezálló szerep a fiatal bölcsészé, aki nem ismer kompromisszumokat, így az életet sokkal egyszerűbb számára, számára az anyagi világ kísértései nem érzékelhetőek. A művésznő többi rajongójánál szimpatikusabb, de az általa képviselt ideálok így is veszélyesnek tűnnek - ezek megismerése teszi elviselhetetlenné később a bevállalt megalkuvást. Jó döntés, hogy ez a bölcsész a legvonzóbb és nem puhány, legalább egyedül is elég erős ellenpontot képvisel Porogi Ádám az agresszív rajongókkal szemben.

Ha a művésznő három további udvarlójára nézünk, akkor egyértelmű, hogy a szerény és visszahúzódó viselkedésű, ámde kőgazdag Velikatov a legjobb választás - Rusznák András nem formálja taszítónak. Nem lehetne kizárni, hogy ebbe a férfiba bele lehetne szeretni csak önmagáért is, ha nem lenne annyira előtérben a pénze. Jó ez a figura is, a férfi taktikázását csak lassan lehet észlelni, eredetileg úgy tűnik, hogy tényleg naiv és tapasztalatlan a női dolgokban.

7-2Kelemen József, Pál András és Konfár Erik

A másik két rajongótól viszont kinyílik a zsebünkben a bicska, nehéz lenne eldönteni, hogy melyikük az ellenszenvesebb. Mind a Kelemen József által játszott herceg, mind  Pál András magasrangú tisztviselője gátlástalan, megszerzendő tárgyként tekint a nőre, és a visszautasításért könyörtelenül bosszút áll. Ebből a típusból kettő egy darabban szinte sok is, még így is, hogy jelentősen eltérőek, de hangsúlyozott jelenlétük nyilván a szerző tapasztalatain alapszik.

Őket látva sokkal jobb szívvel nézzük a város elitjének kiszolgáltatott megalkuvó színigazgatót, aki Konfár Erik - ebben a csapatban neki van a legkisebb súlya, és ez a darab szempontjából szerencsés. Legalább nyíltan beismeri kiszolgáltatottságát, és miután zsarolják, meg tudjuk érteni, hogy gyáva döntést hoz.

Schneider Zoltán alkoholista színésze és Bálint András ügyelője a felsoroltakhoz képest szeretettel idealizált figura, akik a színlapon fel nem tüntetett két statiszta-lánnyal együtt a színház világát mégis vonzóbbnak tüntetik fel, mint a civilekét. Még ide számítható természetesen a másik fiatal színésznő, főszereplőnk riválisa is, akiben nincs eredendő rosszindulat, pedig a klisék alapján azt várhatnánk - és ez jobb így. Martinovics Dorina színésznője úgy tűnik, hogy különösebb lelki válság nélkül használ ki minden lehetőséget és rajongót, ha egyszer más megélhetési forrása nem kínálkozik.

16-3Lovas Rozi és Börcsök Enikő

A teljes képből nem hiányozhat a művésznő anyja sem, akinek szintén nincsenek illúziói, neki is a megélhetés az első. Börcsök Enikő vendégként szerepel, övé ez a szerep egészen, vannak árnyalatai is, érezzük a színház iránti vágyódását is (hiszen ő civil), a lánya féltését, de a jólét utáni sóvárgását is. Jó kettőst alkotnak Lovas Rozival, már a főpróbán is erős volt a köztük lévő összhang.

A Horváth Jenny egyszerű díszlete nagyon alkalmas játékteret biztosított az előadás lejátszásához a Radnóti most még inkább leszűkített színpadán, a színház működését megzavaró építkezésre néhány mondat is utalt - Schneider Zoltán megjegyzését ("úgy emlékszem, itt át lehetett menni") élénk nevetés fogadja. Ebben az apró térben, amelyben egy függöny dominál, és alig néhány bútordarab van, a művésznő - Benedek Mari által tervezett - ruhái jelentik a legmarkánsabb látványt. Szegény színházat úgy látszik, hogy nem is olyan nehéz színpadra vinni.

A darab kétségkívül tanmese jellegű, és elég direkt mondanivalóját előre lehet sejteni, de ettől még akár el is gondolkodhatunk a színészek kiszolgáltatottságán, az anyagi megszorítás esetleges következményein éppen most, a TAO-törvény szabályozása idején. Mennyire igaz ez ma? Ment-e a világ Osztrovszkij kora óta elébb? Mi van, ha nem sokat? - Az, hogy Valló Péterék ezt mégis elővették, sok jót nem jelent.

Egyetlen kapaszkodónk maradt: gyönyörködhetünk a színészi alakításokban, élvezhetjük ezt a három órát, amelyet mindennek dacára a Radnótiban tudtunk tölteni.

PS. A bejegyzésben a szinhaz.org képeit használtam fel.

Címkék: Valló Péter Radnóti Színház Börcsök Enikő Bálint András Morcsányi Géza Schneider Zoltán Porogi Ádám Martinovics Dorina Pál András Lovas Rozi Kelemen József Rusznák András Benedek Mari Horváth Jenny Konfár Erik A művésznő és rajongói

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr3914311363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása