Nem várta ki a szeptember hármat, az idei tanévnyitó központilag meghirdetett napját Karinthy Márton, hanem már augusztus 31-én megtartotta gálaműsorra és iskolai évnyitóra egyszerre emlékeztető eseményét, és erre nemcsak társulatának tagjait, hanem a törzsnézőket is meghívta.
A színház földszintje tele volt az említett nézőkkel, akiknek az elkapott mondataiból az is kitűnt, hogy ami történt, az tradíció, nem most, a 37. évad beindulásakor jutott a direktor eszébe nyilvános társulatit tartani.
Jó volt ez a 70 perc, sem túl hosszú, sem túl rövid, és a mezei nézők számára nyilván - az ingyenesség mellett - az is növelte az esemény vonzerejét, hogy a nézőtéren és az előcsarnokban is láthattak élőben művészeket. Jelen volt például Horváth Zsuzsa, akit én még miskolci korszakában jegyeztem meg, vagy például Pataki Szilvia, akit viszont épp a Karinthyban, sőt akivel egy együtt átélt Tortúra emléke is összeköt.
A tanévnyitónak álcázott műsor záró eleme volt Karinthy Márton beszéde, aki az iskolaigazgatóktól eltérően nem papírról olvasott, hanem szabadon beszélt.
Az egész műsorból ugyanaz áradt, mint amit összegzett: csodálatos színésznőket láttunk, akik a „nők évada” programot harangozták be nekünk.
Színházba nagyon sokan azért is járnak, hogy jó színészeket lássanak, élvezzék a játékukat. Ebben a műsorban voltak szinte-pályakezdők (Koltai Vivien, Kuna Kata) és olyanok, akik évtizedek óta elismertek (Bozó Andrea, Egri Kati, Vándor Éva) és jó volt átérezni a kisugárzásukat. Kis időre el tudtuk felejteni a saját bajainkat, ahogy őket néztük, és erre IS alkalmas a színház. (És milyen sok nagy művész van köztünk – Karinthy Márton visszaemlékezett azokra is, akik már nincsenek, de egykor játszottak neki is. Említődött Balikó Tamás, Margitai Ági és Bajor Imre, sőt a nemrég elhunyt Székhelyi József is.)
Scherer Péter videóüzenetben köszöntötte a társulatot, Hajdu Steve rappelt, Ágoston Péter több műsorszámban is nélkülözhetetlen volt, Kerekes Józsika pedig társ-műsorvezetőként jeleskedett, énekelt saját számot, illetve felejthetetlenül tudta bámulni Egri Katit, amíg az szerelmével ostromolta…- említem meg a férfiszínészeket is, akik emelték az este fényét.
A „Nők évada” jön, de lesznek az előadásokban férfiak továbbra is – nyugtatott meg minket Karinthy Márton, akinek a kedvét 37 év igazgatói működés sem vette el a színészektől, sőt ahogy látszott, ő maga is hasonlóképpen el van ragadtatva egy-egy teljesítménytől, ahogy én vagy akármely más mezei néző, aki jelen volt.
Az évad műsorának ismertetése után az igazgató átadta a tavalyi évad közönségdíjait: a legjobb színésznő Balázs Andrea, a legjobb színész Peller Károly, a legjobb előadás a Tanár úr kérem lett, és egy csokor virággal külön megköszönte a színház zenei vezetőjének, Fekete Marinak a munkáját is, aki a műsorszámok nagyobb részét élményszerűen lekísérte.
Örültem, hogy ott lehettem, még szeptemberben lesz két bemutató, amelyekre visszatérek – jön a Margarida asszony ( a tanévnyitót is felkonferáló Balázs Andreával, aki szintén fellépett saját műsorszámmal), illetve a Bunbury, amelyben látható többek között Oszvald Marika is, aki ezúttal „spontán” a Csárdáskirálynőből énekelt. (Ennek olvasópróbájáról hírt adtam, emiatt kiemelten várom az előadást.)
Oszvald Marika - smink nélkül - "lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér"
ps. Köszönet a képekért a színháznak!
