Nekem neccesnek ígérkezik az évadkezdés, nem lesz egyszerű megoldanom, hogy egy-egy előadást megnézzek, de próbálkozni fogok. Alaposan végigrágtam a műsort.
Ha minden ideális lenne, akkor húsz-huszonöt előadást néznék, de nem kizárt, hogy végül csak a fele jön össze.
A hónap eseménye a Thália Vidéki Fesztivál lesz, ahogy mindig – szept. 3-9 között. Ezúttal a színházban még mindig zajló felújítási munkák miatt a Pesti Magyar Színház lesz a helyszín. Minden évben ott vagyok néhány előadáson, ezért született eddig éppen 77 cikk a Tháliáról (ezek többsége ezeket a vendégjátékokat érinti, bár elvétve olvas bárki épp ezekről, hiszen úgysincs később esély megnézni). ost először készülök arra, hogy a teljes programot faltól falig megnézzem, mivel a közönség képviseletében zsűritag leszek. Még sose láttam ilyen mennyiségben egymás után valaki más által kiválasztott előadásokat, így kétségtelenül kihívásként tekintek a hét elé – és nemcsak azért, mert pont most nem lesz egyszerű a megtekintéshez szükséges időt biztosítani.
Mivel a fesztivál műsora évek óta változatos, jó a színvonal, a jegyek pedig az átlagos budapesti színházjegyekének nagyjából a harmadába-felébe kerülnek, tele szokott mindig lenni. Aki nem nézett bele a műsorba, az még próbálkozhat, egy-két jegy előadás előtt is szokott maradni. Örülnék, ha minél több ismerősömet láthatnám viszont így azonnal az évad elején.
Mindig az Opera műsorával kezdem – most erről csak annyit, hogy vidéki és külföldi turnék vannak december 1-ig jellemzően, aki megfontolja az utazást, az utána is nézhet a színház honlapjáról.
Kevés színház használja ki a teljes hónapot a játékra – ilyen az Átrium. A lemaradásokat lehet pótolni – egyszer van pl. a II. Edward is Fekete Ernővel, aki nem látta, a hónap közepén pótolhatja.
A Belvárosi Színházba az Orlai Produkció most beviszi a nyári bemutatóját szokás szerint, már aug. 31-től nézhető a Nóra II., van még néhány jegy. Kováts Adél az Kováts Adél…
A Budaörsi Színház műsorán csak négy előadást láttam, de a Liliomfi és A sötétség hatalma egyaránt azok közé tartozik, amelyeket kifejezetten szívesen ajánlok – csodás színészek játszanak jó rendezésben.
A Budapest Bábszínház új bemutatót tart, A vihart Szikszai Rémusz rendezi, szerepel benne Fodor Tamás – ez talán elég ahhoz, hogy valaki tudja, hogy néznie kell-e vagy sem. Kell.
A Centrál is elkezdi az évadot a hónap második hetében. Ránézve a műsorra megállapítottam, hogy három kivétellel mindent láttam – tavaly itt pótolni tudtam a lemaradásaimat nagyrészben. Új bemutatójuk is lesz, amelyik izgalmas vállalkozás – a Büszkeség és balítélet MINDEN szerepét két színésszel játszatják el. Schmied Zoltán és Balsai Móni és maga a merész vállalás is vonzó, sikert ígér. (Magas ugyan a léc, remélhetőleg ismeritek a hatrészes BBC-sorozatot Colin Firth-szel, talán emiatt a színház törzsközönsége egyszer mindenképp meg akarja nézni az előadást, én is beterveztem, mindent csak nem hagyhatok ki.)
Ugyancsak sikert ígér a Hatszín Teátrumban az Orlai Produkció másik friss előadása, a Varsói melódia. Tompos Kátya és Adorjáni Bálint jó kombinációnak ígérkezik. Akit ez érdekel, szedje össze magát, mert előadásonként nem túl sok jegy maradt.
A hónap közepén elkezdődnek az előadások a Jurányiban is – szintén van egy új Orlai-előadás, a Mi és ők, illetve a Gólem Színház kabaréja, a Kiválasztottak.
A Karinthy is azonnal két bemutatóval indít. Balázs Andrea a színház egyik legnagyobb húzónevévé vált, és nem kérdéses, hogy rá lehet építeni egy előadást. Mintha ez lenne az első monodráma, amelyikben fellépne. Psota Irén legendás szerepét fogja játszani, ő lesz Margarida asszony. Emlékképeim szerint ez egy kemény darab, nem felhőtlen kikapcsolódást fog ezúttal nyújtani a színház.
A Bunbury is csak a felszínen vígjáték. Oscar Wilde darabját a színház tulajdonos-igazgatója rendezi, és olyan művészeket is hívott, akik még sosem dolgoztak nála. (Makranczi Zalán, Oszvald Marika – pl.) Ahhoz képest, hogy húsz éve kirázott a hideg a műtől, most nagyon várom – közben megtanultam élvezni a szerző stílusát és bízom a szereposztásban.
A Katona a hónap első napjától teljes erőbevetéssel üzemel mindhárom helyszínén, bár a teljes repertoárját még nem újítja fel, a szokásos módon fokozatosan történik ez. (A mezei nézők valószínűleg nem gondolnak arra, hogy egy nagy repertoárhoz sok felújító próba kell…igényes helyeken mindenképp.)
Mivel itt is jól állok, azaz két előadást leszámítva az utóbbi öt év minden bemutatójáról írtam ajánlót, most az egyik hiányzót szeretném bepótolni, a Miskin herceget nézném meg a Sufniban, ha sikerül.
A Müpa is sok előadást tart, amelyek közül a Fesztiválzenekar Barokk Együttesének fellépésére tervezek menni szept. 26-án. Nagyon szerettem a júniusi turnét, örültem, hogy ugyanazt a műsort háromszor is láthattam, és mivel a Thália Vidéki Fesztivál lehetetlenné teszi, hogy a szeptemberi közösségi hét akár egyetlen koncertjére elmenjek, az azért meglepne, ha legalább a Müpában nem hallgatnám meg őket. Aki ráér, azoknak pedig javaslom, hogy szept. 7-9 között menjenek kantátákat hallgatni Szécsénybe, Szombathelyre, illetve az utolsó nap Piliscsabára. Utóbbi helyszínről semmi problémát nem okoz a visszajutás, a koncert 18.30-20 között van a templomban, ingyenes.
A Nemzetiben Szász János megrendezi a Caligula helytartóját Trill Zsolt és Horváth Lajos Ottó főszereplésével. Jó lenne összevetni a Vidéki Fesztiválra felhozott Sztarenki Pál rendezéssel – szeretném ezt is látni.
Az Örkényben egy különleges előadás készül a hónap végén, a Secondhand, amelyben úgy tűnik, hogy szinte a teljes társulat előfordul. Minden jel arra utal, hogy idén a Kert nem lesz, nem ezzel indítjuk az évet.
A Pinceszínházban Börcsök Enikő rendez – ez önmagában is figyelemreméltó. A Gézagyerek sikere után most jöhet a folytatás, Háy János másik régebbi darabja, a Herner Ferike faterja. A Szkénében szintén lesz Háy-bemutató, mégpedig A lány, aki hozott lélekből dolgozott. A Szkéné másik bemutatója a Woyzeck, Hegymegi Máté rendezésében, nagyon jó szereposztásban, amely erősen csábít, bár jelenleg annyira nem hiányzik nekem pont ez a darab.
A Radnóti – a szomszédos építkezés miatt – kevés előadást játszhat az anyaszínházban, fel fognak lépni pl. a Pesti Magyarban is, viszont aki még az Egy piaci napot nem látta, az már szeptemberben két esélyt kap rá. (Én is el vagyok ezzel csúszva, erre számítok.)
A Rózsavölgyi idei öt bemutatója közül az első a hónap közepén várható, a Táncórák – erről is igyekszem majd szinte azonnal beszámolni, hátha sikerül.
A Spinoza a várakozásoknak megfelelően újból kinyitott, és a régi repertoár több darabja is nézhető, a napi ajánlóimba bele tudom őket tenni majd.
A Stúdió K úgy látszik, hogy megint a mitológiához nyúl, A rettentő görög vitéz osztatlan szakmai és közönség sikere után – jön az Odüsszeusz bolyongásai. Aki eddig a Peer Gyntről lemaradt, próbálkozhat – csak ősszel és tavasszal játszható az előadás.
Pintér Béláék is teljes gőzzel működnek mindhárom helyszínükön. Lenne egy-két pótolnivalóm, bár ezzel azért sem sietek, mert mindent repertoáron tartanak, másrészt pont nekik aztán tényleg nem kell ajánló. A Trafóban például lesz két Gyévuska, amely évek óta kimaradt nekem.
A Vígszínház mindhárom nézőhelyén szintén beindul az élet, itt bőven lenne pótolnivalóm, talán sikerül majd többet nézniidén.
Nagyjából ennyi jutott eszembe, ahogy a Fideliót átlapoztam. Jó lenne a felsorolt előadásokat mind megnézni, de nyilván nem fog ez most menni. Leírtam, és remélem, hogy lesz, aki kedvet kap és elmegy helyettem…
