Főpróbát látva ajánlót lehet írni vagy semmit, és én ezúttal az előbbit választom. Nem érzem vitathatónak a helyzetet: a színházat legalább hetven százalékosan megtöltő meghívott közönség egyérteleműen nagyon élvezte a látottakat, sokat nevettünk. Aki két és fél órát arra szeretne szánni, hogy kikapcsolódjon egy angol bohózattal, annak a „Komédia egy bankrablásról” nagyon jó választás. Nem csoda, hogy jó sok előadást előre eladtak teljesen. Ezek a nézők szerencsések lesznek, mert az előadás megfelel az előzetes várakozásoknak, betölti a neki szánt szerepet a repertoárban. Ahogy hallottam, a Thália nem fogja a fűtését sem visszavenni a téli időszakban, így minden szempontból adott lesz a kellemes szórakozás. Ha nem így gondolnám, egyszerűen elhallgatnám az egészet, de mivel ráadásul egyértelmű, hogy a színészektől nagyon intenzív jelenlétet követel meg a rendezés, úgy érzem, hogy így is jár nekik a nyomhagyás, hiába nem „rendes” előadást néztem, csak főpróbát. Eléggé készen voltak már mostanára is.
Kelemen József egy replika rendezést vezényelt le Hamvai Kornél fordítását használva, az angol írókat, alkotókat a színlapon lehet megnézni (Mischief Productions által jegyzett előadás), őket nem sorolom fel, bár az érdem egy része azért az övék. Ahogy néhány interjúból is leszűrtem, komoly kihívás volt a szereplők számára egy olyan produkciót színpadra tenni, amelyik nem rájuk készült. Ez most reprodukció, nem a próbafolyamat során született meg közös munkával, de nyilván ebből is sokat tanulhattak a szereplők, koncentrációt biztosan.
Ha valaki megnézi, majd látni fogja, hogy ebben az előadásban rengeteg múlik a jó időzítésen, jó tempóban és pontosan kell mindent csinálni, a színpad átdíszítése és egyetlen szereplő mozgása sem térhet el a begyakorolttól, mert akkor minden szétesne.
Az előadás tele van vizuális ötlettel is, vannak rendkívül gyönyörű képek, ezen túl pedig olyan megoldások, amelyek a színészektől ügyességet, fizikai erőnlétet kívánnak meg. Ők pedig nagyszerűen veszik az akadályokat és nagyon remélem, hogy szeretik is ezt a játékot.
Jámbor Nándor és Sóvári-Fehér Anna között Ember Márk
Ez az előadás egy újabb bizonyság arra, hogy a könnyű műfajt nem szabad lebecsülni, mert rengeteg munka van amögött, hogy minden olyan nagyon pontosan működik, és ezáltal a vizuális poénok is ülnek.
Az nyilvánvaló, hogy ezúttal nem az élet legnagyobb dilemmáira keresi az előadás a választ, hanem úgy működik, mint egy fájdalomcsillapító. Elhangzik ugyan, hogy „Bank az egész világ”, vagy valami hasonló, sőt az is, hogy tele van bűnözővel, de nem erre, hanem a szórakoztatásra kerül a hangsúly. Vannak kiemelten vicces jelenetek, amelyek ráadásul csak egy-két kellék (pl. telefon, műbajusz) használatára épülnek, és ugyanannak a gesztusnak a sokszoros ismétlődése is elég a komikus hatás kiváltására, és van olyan, amikor egy színész – Zayzon Zsolt – egyetlen jelenet mindhárom szereplőjét eljátssza, és percekig ki-be ugrál ezekbe a szerepekbe, önmagával párbeszédezik.
Vida Péter és Zayzon Zsolt
Minden szereplő több karaktert is játszik, így ehhez sokszor kell öltözni, pillanatokon belül más figurát hozni úgy, hogy ez számunkra világos legyen. Kelemen József és stábja (Német Tibor, Veréb Dia, Furák Péter) csak dicsérhető, hogy ezt ilyen pontosan meg tudják valósítani.
Jó feladathoz jut Jámbor Nándor és Sóvári-Fehér Anna e.h., akik ugyan szintén gyanúsak, de elsősorban nekik drukkolunk (ők a fiatal szerelmesek). Majdnem-párt alkot a Tamási Zoltán – Udvarias Anna kettős is. Utóbbi énekével is emlékezetessé válik, bár nem csak róla, de Sóvári-Fehér Annáról is kiderült, hogy nagyon szép hangja van, kíséret nélkül is magabiztosan énekel. Ez szerintem sokaknak fel fog tűnni, ráadásul nem is átlagos naiva, most látom először, de fiatal koránál kiforrottabbnak éreztem így elsőre már a játékát.
Az nem kérdés, hogy ebben a társulatban a sármos bűnöző Ember Márk, aki láthatóan most is mindent belead, és nem lesznek azok sem csalódottak, akik csak miatta mennek a helyszínre, sok jelenetben benne van, jelentős szerepe van a sikerben.
Legalább ennyire jó helyzetbe került Hevesi László is, akinek jól áll az ügyetlenség és a lelkesedés keveréke, de nem hagyható említés nélkül Domokos László, Ikotics Milán, Pajzs Nóra és Kálmán János sem, akik szintén sokszor, sokféle alakban színre lépnek.
Az előadásban mégis a Vida Péter által játszott Warren dobogtatta meg a szívünket leginkább, aki negyven éve próbaidőn lévő alulfizetett alkalmazott. Ráadásul szerelmes az igazgató ifjú lányába is, aki ezt némiképp kihasználja… Ízig-vérig igazi komikus színész, akinek a sorsán egyszerre tudnánk sírni és nevetni, akit nézve nem jut eszünkbe, hogy ő most egy idegen gépezetbe illeszkedik bele, olyan ez, mintha rá találták volna ki a szerepet. (Nagyon megnézném Vida Pétert a Luxemburg grófjában is, ez jutott menet közben eszembe. Ha a Tháliának praktikus lenne, jöhetne megint egy jó kis operett. Jobban járnának, mintha netán a szemközti szomszéd akarná elhappolni tőlük ezt a jollyjoker színészt.)
Jó este volt, lekötött a történet, tetszettek a színészek, két és fél óráig úgy tűnt, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Már ezért megérte.
Vida Péter és Hevesi László
Ps. A képeket (az elsőt leszámítva) a Művészfotóth FB-oldaláról használtam fel, érdemes rákeresni, mert nagyon sok jó kép adja vissza a díszletet és a többi színészt, csak ennyi szöveg többet már nem tűrt el.
