Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A héten másodszor jártam az Ódry Színpadon (kedden láttam a Helenét), és még megyek szombaton is, A Schroffenstein családra.

„Bárki képes bármire” – mondja az egyik szereplő (a Fehér András által játszott seriffhelyettes) a Börcsök-Zsótér negyedéves színészosztály egyórás előadásának vége felé, és ez a mondat azonnal jó címnek tűnik, mert valóban nagyon igaz a darabban felvázolt cselekményre.

DSC 5081-1024x640

Nagy Katica, Koller Krisztián, Fehér András, Hajdu Tibor, Hevesi László - színészek jelenetükre várva

John Steinbeck megrázó regényének első részéből Szinnai Tivadar műfordítása nyomán Németh Virág írt színpadi változatot, és a vizsgaelőadást Kelemen József rendezte meg.

Valóban nagyon a leglényegére lett lecsupaszítva a történet, amely így tényleg vázlatszerű, de amit kapunk az leköt minket – pontosabban, mivel csak a magam nevében tudok beszélni: engem lekötött, és azt csak észleltem, hogy a nézőtér végig feszült figyelemmel követte az eseményeket.

(Ezen a pénteken egyetlen ismerőst sem láttam, és nem is volt tele a Padlás nézőtere: a hosszú hétvége miatt aki tehette, nyilván elhagyta a várost.)

DSC 4961-1024x972Koller Krisztián és Hevesi László - Adam és Charles, a két testvér

A nézőtér kétszer három sora között ki van jelölve a játéktér, amely kezdéskor üres és csak néhány bútort használnak az előadáshoz, csak a minimumot, amivel még működnek a jelenetek. A lecsavarozott pozdorjalapokat nézhetjük eleinte csak, amelyeket az egyik testér, Charles - azaz Hevesi László - épp felmos. (Kedden a Helenében láttam, és észrevettem nagyon kellemes beszédhangját már akkor is.) Látjuk a kontrasztot a két testvér között, de talán nem csak én vagyok az az egyetlen néző, akinek az a benyomása, hogy mind ő, mind az előadás egyik főszerepét (Adam) játszó Koller Krisztián jó embert játszik, akik a világról másként gondolkodnak ugyan, de mindketten rendes emberek. A vázlatos regénykeresztmetszetből nem marad ki a régi sérelem sem, a meghalt atya Adam ajándékát részesítette előnyben, és hozzájön most a nő miatti konfliktus is…

A lényeg nem vész el, sőt jobban kiemelődik, mintha egy háromórás előadást kanyarítottak volna hozzá. Látjuk a férfiakat, akiknek mind megvan a saját elképzelésük a világról, hogy akarnak élni – Charles a birtokon maradni, Adam Kaliforniában új életet kezdeni -, és fel sem merül bennük, hogy máshoz igazodjanak. Nincs mese, ez egy férfiközpontú világ, és ebben egy nő mindenképp csak tárgyként szerepel, akár dédelgetik, akár kihasználják. 

DSC 4943-785x1024Nagy Katica, Koller Krisztián

Az előadás viszont épp egy nő, a rendszer ellen lázadó köré épül – mindenki más csak vele kapcsolatban lesz érdekes. Elmondható, hogy (Koller Krisztián kivételével) az osztály többi tagja alájátszik Nagy Katicának, aki a főgonosz szerepében szinte végig színen van. Szalay Bence (Sam), Kurely László (Mr. Edwards, Doktor), Fehér András (orvos, seriffhelyettes), Hajdu Tibor (seriff, Billy Faye) Mind nagyon rokonszenvesek, és mivel a játék sem hosszú, talán nem is kellemetlen számukra egy órán át a színpad két oldalán ülni, várni és nézni a játszókat. Mindenesetre már most megszokhatják, ami az „életben”, az „igazi színházban” vár majd rájuk: nem mindenki lesz folyton főszereplő, jól kell viselni azt, ha a néző elsősorban valaki másra figyel oda, és bízni kell abban, hogy őket is megjegyzik egy-egy jelenetükben. (Egyáltalán nem esélytelen – bennem sokan nyomot hagytak már az Ingolstadti invázió-ból, amelyet ennél jóval kegyetlenebb előadásként érzékeltem, most a hatást feltétlenül tompította a darab vázlatszerűségének érzete. Idén pedig itt volt az osztálytól A vadkacsa is, aki nem látta, nehogy kihagyja.)

Nagy Katica kiemelkedik az előadásból egyetlen nőként és minden létező konfliktus forrásaként is. Ami szerencsés, nem lesz kétdimenziós a figura, mert hagynak neki saját szöveget, amelyben – némi pezsgő hatására – csak elmondja, hogy mi az, ami cselekedetei mögött van: ebben a férfiak által uralt világban ő akar másokat befolyásolni, és uralkodni felettük. Nem lesz szimpatikus, mi mégis csak a lúzer-pasasnak drukkolunk, de legalább értjük, hogy mi mozgatja, és ez sokat számít.

A regényből szinte alig marad valami, de ez a központi gondolat mégis erősen átjön – és a néző csak fájdalmasan bólogathat, hogy igen, vannak emberek, akik mindenkin átgázolnak a hatalomért/pénzért. Ez a hét folyamán az öt nap alatt megtekintett öt előadásból háromban volt fő téma (bejegyzés jön a Deliláról és a Hunyadiról is). Merőben más világ ez a három, de a törtetés és a mindenáron való érvényesülés ott volt mindben - úgy tűnik, hogy Káin és Ábel ideje óta nem megy ki a divatból.

Hát ez van, mit tehetünk.

Ha nem is leszünk feldobva a történet tanulságaitól, de látunk néhány tehetséges színészhallgatót, akinek további jó szerepeket remélünk.

ps. A fotókat az Ódry Színpad készíttette.

Címkék: Zsótér Sándor Börcsök Enikő SZFE Ódry Színpad Éden Kelemen József Németh Virág Nagy Katica Szalay Bence Hajdu Tibor Fehér András Hevesi László Kurely László Koller Krisztián

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5213744574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.