Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

„Sírásás két részben Dürrenmatt „A nagy Romolus” című történelmietlen történelmi komédiáját figyelembe véve” – szerepel alcímként már 2015 április közepe óta a Stúdió K előadásának színlapján.

Közel három éve készültem erre a megtekintésre, EZ folyamatosan szerepelt a "feltétlenül megnézendők" listáján, mivel a darabot is szeretem, és mindkét "K színházat" is, de csak most jutottam el rá épp ezen a héten, amikor a már megtekintett három előadás (Don Quijote, Anyajegy, Hitted volna?) kivétel nélkül ugyanígy a régi restancia behozásáról szólt.

bakfitty-011

Fábián Péter és Benkó Bence, a K2 vezetői jegyzik az előadást, akik szeretnek átírni darabokat (most volt még erre külön emberük is, dramaturgként Kautzky-Dallos Máté), feldúsítják őket idézetekkel, hogy a művelt néző, aki az érettségire rendesen felkészült, így utólag – egyszer az életben! - élvezze az évekkel korábban befektetett energia gyümölcsét. A Stúdió K közönségét ezen az estén többségében alkotó gimnazisták talán észre is vették a túlságosan ismerősen csengő gyanús betoldásokat, de a másik erőteljes dramaturgiai beavatkozást ennél is biztosabban igen: Dürrenmatt nyelvezete a mai élőbeszédhez lett közelítve, szlenges kifejezéseket és káromkodások özönét hallgatjuk. Nem mintha nem lenne ez reális, „kultúremberek” is „kötőszavaznak”, és néha azt érezni, hogy e szavak használatának a célja nem indulakifejezés, hanem elsősorban az, hogy közvetlenséget fejezzenek ki a kommunikáló felek. Az alkotók maguk is önironikusan reflektálnak erre, majd a második részben ezek után észrevétlenül ritkulni kezdenek a káromkodások, és a figyelmünket teljes egészében a történet végkicsengésére irányítják.

Dürrenmatt saját korának írta át az utolsó római császár történetét, és ennek az estének a fókuszába talán még erőteljesebben „a NA DE ITT MI LESZ?” kerül, azaz egy áthallásos előadásról van megint szó.

A két rendező, Fábián Péter és Benkó Bence előadott szombaton a Marczibányi téren, a drámapedagógiai napon is, ahol ki is fejtették, hogy nagyon is szándékos a törekvésük arra, hogy jelenleg is fontos témákra keresnek darabot, illetve a darabokat úgy alakítják át, hogy a máról szóljanak. (Erről a beszélgetésről nemsokára lesz külön bejegyzés, ha sikerül pár órán belül azt is befejezni.)

A nagy Romolus engem először 1986-ban kezdett érdekelni, amikor történelemtanárom emlegetni kezdte, és nemcsak Róma kapcsán. Előttem van még mindig, amikor a tyúktenyésztő Romolusról beszélt, aki szándékosan akarta megbuktatni a velejéig rohadt birodalmat. Első hallásra ez roppant meglepő persze, de ahogy Romolust látjuk, majd végül meghalljuk a magyarázatát, el lehet fogadni a logikáját, nagyon is. Persze, alapvető kérdés, hogy mennyire képes bárki is igazán alakítani a korát, vagy inkább csak arról van szó, hogy azok a személyiségek érvényesülnek, akik a megfelelő időben a megfelelő helyen vannak.

Nagypál Gáborral kapcsolatban közhelyszerű megállapítás már az, hogy egészen azonosnak érezzük a szereppel, olyan, mintha pont ráírták volna. Eleinte egészen elhiteti velünk, hogy egy ösztönös semmittevő, és csak aztán jön a meglepetés, amikor kiderül számunkra, hogy koncepció van mögötte. Jó nézni azt a természetességet, ahogy tőlünk nézőktől 2 méterre létezik, és most is, ahogy minden előadásban, központtá válik. Most is nagyon jó társa – ezúttal nem anyaként, mint a Peer Gyntben, hanem feleségként – Nyakó Júlia. Nincs túl sok jelenetük együtt, de abból a kevésből is elénk tárul egy sokat megélt házaspár kapcsolata, akik már az elhidegülésen is túl vannak, és akármeddig elélhetnének egymás mellett, ha a germánok nem szólnának közbe.

bakfitty-019

De az előadás nem velük kezdődik, hanem a mellékszereplőkkel. (Dürrenmatt elég jól ismerte a drámairodalmat, van Shakespeare-átirata is, így ezen nincs mit csodálkozni, a Romolus "jól meg van csinálva", működik.)

Aki nem ismeri előzőleg a darabot, és gyanútlanul beül a Stúdió K-ba, azt feltétlenül meglepi már az elmosódott mozaik-imitációra leszórt szalmaréteg is, háttérben a raktári fémpolcokkal, amelyeken nyomtatványok, papírhalmok hevernek rendezetlenül. A Pignitzky Ádám által tervezett látvány kiegészítője még néhány sámli, egy koszos kanapé is. A ruhák leginkább színházi jelmeznek tűnnek, amelyek szándékosan ügyetlenek, azaz olyan kiegészítőkből is állnak, amelyek egyértelműen nem származhatnak a római birodalom korából, azt a benyomást keltik, mint amikor egy amatőr társulat pénzhiány miatt kénytelen szükség-megoldásokhoz folyamodni. Jelen esetben a megoldás célja, hogy egyszerre jelezzék azt, hogy NEM MOST játszódik a történet, és azt is, hogy DE MÉGIS.

A látvány poénként is hat, különösen az első benyomás, amint Domokos Zsolt és Borsányi Dániel, Romolus őreiként megjelennek IKEA-ágytakaróra emlékeztető szövetből készült tóga-utánzatban, és a helyzet csak fokozódik amint már a szájukat is szóra nyitják. Kis szereplők, de végig jelen vannak, így jóval markánsabbnak hat a jelenlétük, mint amire következtetnénk az elmondott mondataik száma alapján.

Az előadáson belül a színházcsinálásra külön hatásos utalások vannak (más K2-es előadásokból ez a gesztus bőven ismerős, lsd a Züfecet pl.), és egy-egy mondat nagyon üt, például az, amit Domokos Zsolt megjegyez: „na végre van egy mondatom” (vagy majdnem ez). Van egy másik kis szerepe is: egy színészt játszik, aki a császár lányának, Reának (Pallagi Melitta) tanít be egy monológot, mégpedig Antigoné sírbeszédét. Ezekben a jelenetekben, illetve Borsányi Dániel szövegeiben, amelyek egy bizonyos rendezőnőről, Anikóról szólnak, hallhatjuk direktebben is színházról beszélni, nem kevés öniróniával. De hát ez egészen helyén is van, a nyolc éve együtt dolgozó csoport alkotóit mi más is érdekelhetné, mint a színház.

Amit összességében kapunk, megfelel a szerző műfaji megjelölésének: történelmietlen komédia valóban élt emberek neveit használva. Ha netán akad egy gimnazista, aki legalább wikipédia - szinten utána ás, akkor talán még több apró utalás poénként fog számára hatni, mint például a Horváth Szabolcs által játszott Zénó, keletrómai császár megjelenése is, aki a valóságban nemhogy nem ment menedéket kérni a konkurenciához, de sosem ismerte el Romolus Augustus hatalmának törvényességét. Odoakerről is hallhattak valamit a diákok, akit Rózsa Krisztián játszik. Nagyon lehet szeretni párbeszédét Romolussal, szerencsés módon erősre sikerül az előadás lezárása.

Anakronisztikus erősen Apollónia műtárgykereskedő felléptetése, akit Piti Emőke játszik. Határozott személyisége van ebben a szerepében is, de Theoderichként szintén, mindkettőben emlékezetes.

bakfitty-035Tárgyalás a nadrággyárossal a birodalom fennmaradásáról

Nincs olyan szereplő, akinek a mondataiban, gesztusaiban ne lenne valami anakronisztikus, de Caesar Rupf nagyiparos, nadrággyáros viszi a prímet ezek között is. Spilák Lajos ajánlata logikusnak tűnik, és mivel Dürrenmatt „a rothadó kapitalizmus” koráról írta a darabot, nem is meglepő, hogy a „pénzzel minden megvásárolható” elv dominál. A világ folyása sok pénzzel más mederbe terelhető, változtathatóak a dolgok, jobb és rosszabb irányba is tolhatóak, mi pedig eldönthetjük, hogy jó képet vágunk hozzá, vagy sem.

Lovas Dániel – a nevéhez illően –„ a lovasság prefektusa”, az összeomlásról szóló hír kissé türelmetlen hírnöke, Sipos György és Homonnai Katalin miniszterek, akik próbálnak az idők szavához igazodni, és állandóan újratervezni a császári udvar programját. Viktor Balázs személyében látunk egy igazi áldozatot is, aki hosszabb idő után germán fogságból visszatér, és aki szerint egészen mást követel meg a haza, így nem tud azonosulni a császár politikájával, és képes a legnagyobb áldozatokra. (Érdemes "a nagyobb jó" érdekében lemondani személyes boldogságunkról? - erre a kérdésre többféle választ is kapunk az előadásból.)

A darabban hálás karakterek jutottak minden Stúdió K-s és K-2-es színésznek is, akik most már heteken belül újabb koprodukciós előadást mutatnak be, mégpedig febr. 28-án Brecht Rettegés és ínség a Harmadik birodalomban c. darabját. Ezt igyekszem gyorsan nézni, és nem éveket késni a megtekintéssel.

Most pedig péntekről átlépek szombatra, és írom is a bejegyzésemet az említett készülő előadás nyílt próbájáról…

ps. A fotók a Stúdió K honlapjáról származnak, és még továbbiak is nézhetőek itt.

Címkék: Nagypál Gábor Stúdió K Nyakó Júlia Rózsa Krisztián Viktor Balázs Fábián Péter Piti Emőke Spilák Lajos Homonnai Katalin Lovas Dániel Sipos György Domokos Zsolt Borsányi Dániel Horváth Szabolcs Kautzky-Dallos Máté Benkó Bence k2 színház Pallagi Melitta Bakfitty Pignitzky Ádám

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr9013657396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása