Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Bohéméletet néztem – és azonnal kétszer. Három napon belül. Aki tényleg ismer, az most minimum hátrahőköl, hogy most meg mi van. 32 év után MOST valóban megszerettem Nádasy Kálmán rendezését, amelyet korábban a szereplők miatt azért rendszeresen megnéztem, de nem szívesen.

Van az a szereposztás, amelyikre nem lehet nemet mondani, még akkor sem, ha mindenféle egyéb dolgokat át kellett miatta szervezni. NEKEM ez volt a lehetséges legjobb  összetételű csapat, egyetlen énekessel sem volt problémám, mindenkire illett a szerep, és úgy sem csalódtam, hogy magas elvárásokkal mentem. Már a 2.0-ás verziónál is inogtam Bohémélet-ügyben, hátha mégsem olyan rossz ez a mű, annak ellenére, hogy mindenki ezt akarja hallani, de most adtam meg magamat egészen.

Dőlt ránk az energia a színpadról, azonnal a legelső pillanattól kezdve, ahogy Fekete Attila és Molnár Levente megjelent, és aztán megjött a másik két barát is – Cser Krisztián és Sándor Csaba. Négy főszereplő alkatú ember együtt, akik egyenként is el szoktak vinni a hátukon egy előadást, akik nekem önállóan is elég jók ahhoz MIND, hogy csak miattuk megnézzek egy operát, és erre aki a róluk szóló bejegyzéseket megnézi, találni is fog példákat. "Odateszik magukat" egészen, ha színpadra lépnek, és nem lehet a hatásuk alól szabadulni.

VAL 1979 resize

Négy, magát felnőttnek álcázó férfi ökörködik előttünk, kéziratot égetnek, kedélyesen eszegetnek, ugratják egymást (ez első és a negyedik felvonásban is van egy-egy erre kihegyezett rész), olyanok mint a gimnazista fiúk, akik a lányok előtt próbálnak jópofák lenni, és mi pedig "olyan helyesek ezek" gondolattal csak nézzük őket, és nevetgélünk, hagyjuk magunkat befolyásolni. Különösen emlékezetes, amikor Fekete Attila udvarló énekét a másik három nem-tenor karikírozza a Momus kávéház előtt, vagy Marcello és Musette kettősét Schaunard és Colline. Ez az áradó jókedv kell a tragédia ellenpontozásához, meg azért, hogy ne fulladjunk bele a szentimentalizmusba. A darabnak ezt az oldalát is nagyon lehet szeretni.

Persze a színpadon annyi minden történik, és vakítanak a sugárzó egyéniségek, nehéz eldönteni, hogy éppen kire is nézzünk, mind érdekesek egyszerre, mindenki a maga módján. Az elvont költő, a szenvedélyes festő, a praktikus zenész és a saját világába merülő filozófus.  A „megfelelő hangok” (próbálom kerülni a szuperlatívuszokat – a darab eleve érzelgősségre csábít) intenzív színpadi jelenléttel kombinálva – egészen képesek kitölteni a Nádasdy-rendezés kereteit ezúttal. Ennek a négy énekesnek így együtt még ebben a darabban is a hatása alá kerültem, muszáj elismerni. És aztán még jött Mimi is, akivel nem lehet nem együtt érezni - a közönség a halálra ítélt áldozattal szimpatizál leginkább.

Szintén a hatás részei a dallamos, könnyen hallgatható zene (vezényel: Kovács János – ez a tény is önmagáért beszél, része a sikernek), és az igazán szép díszlet, amely a harmadik felvonásban nyíltszíni tapsot kapott pénteken (vasárnap egy jól hallható "ahh!" szólt a nézőtérről), nem először. IGEN, vegyük tudomásul, hogy a nézőnek nem mindegy, hogy mit néz két és fél órán át! – a legtöbb díszletből a mondanivaló lejön azonnal, de rossz ránézni, és még sokszor nem is változik – ez pedig alapvető hiba, nem is kicsi. (A Jancsi és Juliskának ez a problémája - a "randa díszletet" nehezen bocsátja meg a közönség.)

A történet maga is rengeteget számít, és a szerelmi szálon kívül én a négy férfi barátságában, abban, hogy egy lazán, de mégis összetartó közösséget mutatnak meg, szintén vonzerőt látok. A Bohémélet 2.0 verzióban én ugyan kidolgozottabbnak és a mi világunkhoz közelebbinek éreztem mindezt, de van ereje a korhű jelmezeknek is– kicsit így az egész mégis olyan, mintha egy mesét néznénk, nem feltétlenül hajlamos a néző a felvetett problémákat lefordítani, és a saját életére vonatkoztatni.

Nem minden színházcsináló mániája, hogy a közönségnek tükröt tartson, van, aki belemegy abba is, hogy elvarázsolja - elandalítsa. Jelen esetben erről az utóbbiról van szó inkább, de aki nagyon akarja, az persze a párkapcsolati problémák megoldhatatlanságát is megláthatja benne. Az persze túl szép lenne, ha egy Bohémélet akár csak egy nézőjét is arra ösztönözné, hogy ne hagyja szétesni a dolgait, ne várja meg, amíg eljön az utolsó pillanat, és már nem menthető meg semmi.

Két éve hasonlóképpen ezt emeltem ki, a szerelmesek kapcsolata nem a tüdőbetegség miatt ment tönkre – vegyük észre, hogy a tragédia éppen azt jelentette, hogy egy utolsó találkozás még éppen létrejöhetett, enélkül teljesen elvált volna a sorsuk. Nagyon felületesen értelmezi valaki a darabot, aki pusztán annyival elintézi, hogy a szegénység és a betegség minden baj oka. A szerző azért megmutatja négy férfi felnőtté válásának pillanatát, amikor egy tragédiával szembesülve kell felelősségteljesen viselkedni, illetve a lehetőséget erre. Racionalitásra korábban mintha csak egyikük hajlott volna, Schaunard. Marcello és kedvese egymáshoz menekülnek, felismerik, hogy komolyan kellene venni az életet, nem elbaltázni a szerelmüket, a költő a veszteségét még nem tudja felmérni azonnal, ahogy Colline is még csak a döbbenet fázisánál tart, eddig mintha csak az anyagi nehézségek felhősítették volna be látóterét, a halál lehetősége most merül fel benne először.

Minden más helyett térjünk vissza az énekesekre, akik legtöbbet számítanak. A kisebb szerepekben fellépők is nagyon a helyükön vannak – észrevehetővé teszi magát Beöthy-Kiss László is villanásnyi megjelenésével Parpignolként, és körülötte nagyon aranyosak is a gyermekkórus tagjai (betanította őket: Hajzer Nikolett), és ebben a második felvonásban. Rajtuk kívül még valószínűtlenül sok ember tömörül a színpadon, statiszták és az énekkar tagjai (a vezetőjükről, Strausz Kálmánról pláne el szoktam feledkezni, de egyben volt a csapat, most megjegyzem ezt is). Az énekkarban észrevettem Töreky Katalint, aki eddig háromszor varázsolt el, kétszer főszerepben, így ő már NEKEM többet nem tud észrevétlen lenni akkor sem, ha még kétszázan vannak körülötte. (Az énekkari művészek nyár eleji fesztiválja például erre is jó, rádöbben a néző, hogy micsoda források rejlenek a háttérben is.)

Eddig is a kedvenc jelenetem volt, amikor a háziúr kéri a lakbért és megcsúfolják. Ez változatlan. A már felsorolt négy nagyágyúhoz belép Hábetler András, és még dob a színpad energiaszintjén, most már öten komédiáznak, egészen gátlástalanul. Rövid a jelent, Puccini nem akarta a főcselekménytől elvenni az időt, takarékos szerző – Wagner lehet, hogy jó hosszan színezte volna ezt a figurát is, és visszahozza. Hozzá hasonlóan kevés, sőt kevesebb figyelem esik Alcindoróra, aki Musette kihasznált, gazdag szeretője – neki a második felvonás végén a számlafizetés jut csak. Geiger Lajos alázatosan eljátssza ezt a kis szerepet, a nevetségessé váló férfit, miközben elismerten a Ház egyik legvonzóbb külsejű férfiénekese. (Az Operaház saját blogja jó ötletnek tartotta, hogy kiemelje a legvonzóbbnak tartott férfiakat, még szavazgatni is lehetett – benne volt ő is ebben a kiemelt kategóriában.) Nemrég még Gróf volt a Figaro 2.0-ban, most pedig mellékszereplőként erősíti ezt az előadást. Általa is világos, hogy a szerelem nem (nem kizárólag) a külső tulajdonságokon múlik, Musette nem pusztán egy gazdag, de egy gazdag ÉS a smink ellenére is még mindig jóképű embert hagy ott Marcellóért, és emiatt még jobban átérezzük, hogy mégis a festőt szereti. Ha a darabot így nézzük, akkor Geiger Lajos szerepeltetése inkább előnyös is, még inkább hasonlít a történet egy mesére. Ha a második felvonás végén állna le a cselekmény, akkor feltétlenül lenne egy klassz happy endünk. De persze nem itt áll, teljes négy felvonáson át eszméletlen pörgést és intenzitást érzünk a zenében és játékban egyaránt, a fiatalság lendülete és féktelen életöröme árad felénk.

Musette szerepében sokadszor látom a temperamentumos Váradi Zitát, akire mintha ráírták volna, nagyon jó benne most is, Létay Kiss Gabriella pedig az a Mimi, amilyennek a legtöbb operalátogató eleve elképzeli a szereplőt – elég hamisnak tűnik minden rászórt vád, ami a kacérságára vonatkozna.  Neki is, Fekete Attilának is nagyszerűen sikerült az egy-egy bemutatkozó „sláger-ária”, és most az előadás egyik csúcspontja számomra éppen a III. felvonás búcsúzó kettőse volt, amikor közös megegyezéssel tavaszra tolják ki a szakítás időpontját. Ez az "Addio, senza rancor." - nagyon megérintett, és jó lett volna kicsit ott csendben ülni, ahogy elmennek, de ez mégis egy legnépszerűbb opera előadása, és a taps csak kitör, mintha némi is hezitálás után, de ki. Az énekeseket nyilván az zavarta volna meg, ha nem.

VAL 2099 resize

Musette áriáját most is, mint mindig "szétmozogják" a Momus kávéház asztalánál ülő fiúk, szándékosan persze. Sokkal érdekesebb Schaunard papagájos beszámolójánál is az, ahogy a barátai NEM figyelnek, csak esznek - a rendezés szándékosan elvonja ezekről az egyébként jól elénekelt szólókról a figyelmünk, a történet elmondása az érdekes. (De ad is a szereplőnek esélyt, hogy büntesse a rá nem figyelő barátait. Ezek a kis pontok mutatják, hogy át volt ez a rendezés gondolva annak idején...)

Ha már a zárt számoknál tartunk, Puccini még egy ilyen nagy dobást a mű végére, a negyedik felvonás közepére hagyott: Cser Krisztián fájdalma igazi, amellyel a a kabát-áriát énekli, és előtte látjuk benne megszületni a gondolatot. Megrendítő, különösen így, hogy néhány perccel korábban láttuk piszkavasakra/szeneslapátra emlékeztető tárggyal vívni, földön fetrengeni. A kontraszt még inkább megemeli ezt a két és fél percet, erről a rendező sem igyekezett elterelni a figyelmünk, bár talán nem is tudta volna semmiféle trükkökkel.

VAL 2166 resize

A szerző nem Mozart, neki nem volt szempont, hogy minden egyes énekes kapjon valami hasonló igazi nagy lehetőséget (nem húzza az időt, bár a tanítványaim a 2.0-verziót látva így is hosszúnak érezték a haldoklási jelenetet), így Schaunard szerepében Sándor Csabának van ugyan szólója, de ilyen áriája mésincs, ennek ellenére ő is sokat tesz hozzá, hogy valaki indokoltnak lássa, hogy az estéjét egy tüdőbeteg varrólány szomorú tragédiájának szentelje. Remek színész, ezt a szerepet mással még sose vettem észre, egyenrangúvá teszi ezt a kevesebbet énekeltetett negyedik barátot. Molnár Levente pedig „ezerrel tolta végig” az előadást, ahogy már két éve is észrevételeztem – a helyzet változatlan, dramaturgiailag fontos szerepét még inkább kiemeli. Igaza van, ahogy a szövegben is ott szerepel: nagyon könnyű megszeretni.

Ami azt illeti, ezek után el is kezdhetném részletezni, hogy az említett szereplőket mennyire keveset fogom idén hallani, mert valóban csak elszórtan van egy-egy fellépésük, a többség csak áprilisban nézhető újra - például az Álarcosbálban. Most eltekintek ettől, csak arra tudok mindenkit buzdítani, hogy pillantson rá az opera.hu-ra, írja be a keresőbe az őt valóban érdeklő nevet, és akkor megláthatja, sajnos egyik szereplő esetén sem fog a bőség zavarával találkozni. ÉS akkor megérti, hogy miért vettem rá magam, hogy mégis kettőt nézzek ebből a Bohéméletből, amelyiket sosem kedveltem korábban. Mindenkit akkor és abban kell megnézni, amiben lehet, nem később keseregni az elmulasztott alkalmak miatt. MÉG egy lehetőség van erre a szereposztásra, mégpedig 27-én délelőtt 11-kor. Nézzétek meg helyettem is, arra az időpontra bőven vannak helyek, valószínűleg aznap is lesz akció a maesteszinhaz.hu-n.

ps.1. - Az előadások előtt művészek árultak az Erkel előtt - forralt bort és teát. Pénteken Sáfár Orsolya és Kálmándy Mihály. Az alkalmat kihasználtam, és megkérdeztem a baritont, hogy voltaképp y vagy sima i van a nevében. Kálmándy Mihály a helyes forma, most már tudom. Milyen jó, hogy én következetesen i-vel írtam - biztosan kétszáznál többször. ÉS most hozzáfogtam a javításhoz...a fele ha készen lett mostanáig az átírásnak.

ps.2. Vasárnap Kincses Veronika, aki nagyon emlékezetes Mimi volt, megtekintette az előadást. Egészen messziről láttam, de mintha még így is áradt volna a derű belőle, az emeleti páholy első sorából.

ps.3. Vasárnap jött velem Vilma, akivel utoljára 2 éve, Molnár Levente megtekintése céljából néztük a darabot, és most nem tudott a névsornak ellenállni, bár egy ideje mindig fizika dolgozat van, ha operába hívom. Most viszont ezerrel nosztalgiáztunk, megint intenzíven hatott mindkettőnkre a darab, mintha a kritikusi hajlamait ő is levetkezte volna erre az estére, és ismét lelkesen "elszúrtunk" vagy ötven percet azért, hogy legyenek aláírások. "Vissza nem foly az időnek árja" - azt hiszem, hogy az aláírásgyűjtősdi már végleg a múlté, de ma tényleg annyira elkapott minket az előadás, hogy ez így volt jó. Valamit csak tudott ez a Nádasdy, és az is, aki ezt a csapatot összeállította hozzá 2017 karácsonyára, ajándéknak.

VAL 1887 resize

Berecz Valter fotóiért köszönet az Operaháznak!

Címkék: Opera Molnár Levente Bohémélet Erkel Színház Fekete Attila Cser Krisztián Létay Kiss Gabriella Geiger Lajos Hábetler András Váradi Zita Strausz Kálmán Beöthy-Kiss László Sándor Csaba Hajzer Nikolett Töreky Katalin

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5513499365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása