Február végi bemutatót pótoltam ma az RS9-ben, amelyet eddig havonta kitűztem, de mindig akadályba ütközött. Jó, hogy most végre sikerült - egyértelműen az én előadásom volt, én pontosan az ilyen intim térben és minimális kellékekkel játszódó, színészközpontú előadásokat kedvelem. Ami azt illeti, több néző mehetett volna - emiatt is írom az ajánlót, mert ez az előadás megérdemli, hogy hosszú szériát fusson be. A színészek nagy lelkesedéssel, örömmel játsszák a nekik való szerepeket, jó élmény őket nézni hetven percen át.
Baksa Imre, Vass György és az előtérben Ficzere Béla
Ma kifejezetten nyomasztó napom volt, az évek óta folyó építkezés a házban ma hegesztéssel, és órákon át tartó áramszünettel variálódott, majd egy szomszéd riasztója működésbe lépett ennek a végén, és több mint hat órán át hallgattam ezt. Ennek a kompenzálására a tegnapi vígopera beszámolójának megírása nem volt elég, most valóban egy ütős előadásra volt szükségem. Nem tévedtem, Kiss Csaba Csehov novellákból írt darabja nagyszerű alap egy kitűnő előadáshoz, a színészek névsora alapján ebből a számomra harmadik verzióból is kinéztem, hogy úgy is le fog kötni, hogy már rég ismerem az összes történet csattanóját.
Kiss Csaba a saját darabját még 1997-ben rendezte meg a Győri Padlásszínházban, amely évekig ment Honti György, Horváth Lajos Ottó és Gyabronka József előadásában. Ezt négyszer is láttam, illetve az azóta elkészült hatféle, kizárólag határontúl megrendezett változatból is még egy vendégjátékot a Tháliában. Az eredeti előadás még az elmúlt időszakban is fel-felbukkant, legutóbb talán a Stúdió K-ban, és talán magyarországi társulat emiatt sem vállalkozott egy másik bemutatóra, pedig hálás szerepeket kínál három férfiszínésznek, és egy nagybőgőtok, egy bőrönd és egy kendő kell hozzá csak, költséghatékonynak is mondható.
Van olyan, amikor egy előadás túl jó, és ez akadályozza a darab további karrierjét, azt hiszem, hogy az elmúlt években tényleg erről volt szó. Eltelt a bemutató után húsz év, és az RS9-ben – a Vallai Kertben - Koleszár Bazil Péter rendezésében nekivágtak az első új, immár pesti bemutatónak.
A színészek névsora – Ficzere Béla, Vass György, Baksa Imre (a Neptun Brigád tagjai)– nekem vonzó, többször láttam őket korábban, de mégsem túl gyakran, így örültem ennek a lehetőségnek, ráadásul Vass Györgyöt, akit korábban nagyjából követni tudtam a pályáján, évek óta nem láttam semmiben, amióta Újszínház lett az Új Színházból.
A darab elején elhangzik a címbe átemelt mondat – „jó színészek, jól csinálják” Voltaképp ennyi a lényeg, a három színész Bikulin bankár báljára igyekezve anekdotákat – legendákat - képzelgéseket mesélget egymásnak és nekünk a ragyogó szépségről, Irina Bikulináról, akit futólag mind ismertek, mind elszalasztottak, de azt a néhány percet-órát egész életükben őrizték, ami hozzá kötötte őket. A történetek hol tanulságosak, hol viccesek, de a legtöbb a nőhöz kapcsolódik, és mi is egyre izgalmasabbnak látjuk ezt az asszonyt, aki csak képzeletünkben formálódik történetről történetre – a játékban mindössze egy kendő képviseli.
Az előadás felépítése voltaképp egyszerű: az egyik színész zökkenőmentesen vált át narrátorból szereplővé, és a másik kettő pedig hallgatóból ugyanannak a történetnek a másik két résztvevőjévé. A rendező feladata "csak" annyi, hogy minél természetesebbnek mutassa be ezt a folyamatot, ahogy ez a történet elmesélődik. Ez sikerül, sehol nem érezzük, hogy valaki mesterségesen beavatkozott volna.
A darab egyik erőssége, hogy megközelítőleg azonos fontosságú szereplési lehetőséget biztosít mindhárom színésznek, hol az egyik, hol a másik tud nagyon erősen kiragyogni.
Ahogy az eredeti szereposztásban is három jelentősen eltérő alkatú férfit választott a rendező, most is így történik. Nehéz lenne kiemelni, hogy kinek melyik karaktere a legemlékezetesebb, sőt azzal kapcsolatban is lehetne vitatkozni, hogy melyik történet válik a legizgalmasabbá és legemlékezetesebbé, és nem is teszem, mert nem akarom spoilerezni azoknak, akik az elmúlt húsz évben pont nem találkoztak ezzel a történettel. Biztosan akadnak még ilyenek, hiszen ez az előadás mindig kis stúdiókban ment, és még azok sem unnák, akik ay "eredeti" színészekkel már látták.
Az RS9 Vallai Kertjébe nagyjából 45 ember fér el, aki legmesszebb van a játszóktól az sincs 5 méternél távolabb. Kivételes élmény három jó színészt látni, ennyire közelről. Ne hagyjátok elmenni a lehetőséget.
December 1-én és 20-án van a következő két megtekintési lehetőség, a továbbiakban pedig a napi ajánlóimban is követni lehet majd.
A négy fotó az előadás FB-esemény oldaláról való
