A pesti kőszínházak most már évek óta 2 hónapra előre készítik el a műsorukat, így a legtöbb helyen már a november eladása is napok óta megkezdődött. Emiatt némileg az „eső után köpönyeg”-helyzet ez az októberi ajánló írása. Aki viszont csak utolsó percben dönt, és pótszékekre, hirtelen felszabaduló helyekre számít, azoknak ez az összefoglaló még most is aktuális lehet.
A Fidelio 28 bemutatót emel ki, ez pedig rengeteg, mind önmagában is megnézhetetlen, hiszen szinte mindenki a hétvégi napokra időzít. Az megint más kérdés, hogy kit melyik fog lázba hozni, vagy legalábbis kimozdítani az otthonából. Menjünk sorban szokás szerint, a teljesség igénye nélkül.
Az Operaház bezárása miatt az Erkel az egyetlen helyszín, ahol viszont október 13-ig a Figaro 2.0 látható operakalandként, a hétvégi alkalmak megnyitásával a széles közönségnek.
Mellette először a Rigoletto, majd a Székely fonó is megy esténként, amikor nincs Figaro-duplázás, majd jön a Nabucco, majd végül a hónap utolsó napjaiban megtartják a sokat emlegetett A hugenották premiert is, két szereposztásban, remek énekesekkel, akik miatt mindkét leosztást látnom kell majd.
Próza:
Az Átriumban a hónap közepén lesz bemutató – A félelem megeszi a lelket, míg a Belvárosi Színházban már a hónap első napjaiban jön a Love Love Love, a három friss bemutató a múlt héten nem volt elég, az így is széles repertoár tovább bővül. A Centrál is épp erre a második októberi hétvégére időzít, és ők is egy új darabot választottak: Dolgok, amikért érdemes élni a cím, sőt a hónap második felében is lesz egy másik bemutató, a Hajmeresztő (ez volt már évekkel korábban hosszú sorozatban a Radnótiban, sőt nemrég Győrben is műsoron). A Centrál, sőt a Karinthy Színház több régi előadása is bemutatkozik a Hatszín Teátrumban, amely egészen új játszóhely a Jókai utcában, de itt érkezési sorrendben lehet leülni a nem emelt nézőtéren, így aki ide vesz jegyet, nagyon fontos, hogy jól helyezkedjen, mert semmi garancia, hogy hátul nem esik ki az előadás hangulatából. Már most nagyon tele van a műsor, vendégjátékok jellemzik, érdemes átnézni.
Ugyanezt mondhatom újra és újra a Jurányi Inkubátorház programjáról is, annyira sok csapat dolgozik itt, hogy óriási a választék, alaposan meg kell nézni a programot napról napra. Egy bemutató lesz: A falak titkos élete.
A Játékszínben valószínűleg évekig tartó nagy széria indul a 39 lépcsőfokkal, amelyik szórakoztató krimi, és annak idején a pécsi előadás nagyon tetszett, bár a részletek azóta kimosódtak…Kacérkodom a megtekintés gondolatával.
A Karinthyban szeptember legvégén jön A mi kis városunk az igazgató-tulajdonos Karinthy Márton rendezésében, az szinte október, így megemlítem még egyszer. Azt feltétlenül meg akarom nézni.
A Katona két premierrel rukkol ki – Gogol Háztűznézője és egy új darab: „Munkavégzés során nem biztonságos” az, ami látható. Utóbbira VAN még októberre jegy, de aki a Katonába óhajtana jegyet, az jelenleg főleg novemberre teheti meg, de már vannak betelt előadások akkor is. Muszáj időben kapcsolni, vagy az állóhely marad az opció. (Erősen úgy tűnik, hogy ismeretlen vagy keveset játszott daraboknál a közönség várakozó álláspontra helyezkedik és anélkül, hogy tájékozódna, nem vesznek sokan jegyet. Ez még az Örkény előadásainál is észlelhető tendencia, mi mezei nézők biztonsági játékosok vagyunk…)
A Nemzetiben bemutatják Az ügynök halálát, így ez a darab most az Örkény mellett még egy előadásban látható lesz. Nem emlékszem, de jó régen volt, amikor Csiszár Imre Blaskó Pétert rendezte – nekem hozzájuk kötődnek a gimnazista éveim, Csiszár miskolci korszaka alatt lettem színházi néző, így eszembe jut mindig, ha Blaskó Pétert azóta is színpadon látom. Harminc évem elszelelt azóta, hogy ennek a korszaknak vége és majdnem 3200 előadás van mögöttem, a hatás nem múlt el azóta sem.
Az Örkényben az új székek első bemutatója Shakespeare IV. Henrikjének kíséretében történik majd, mire eljön, vége lesz éppen a Figaro 2.0-kalandnak, és utána ezzel az előadással visszatérek megint a prózai előadások közegébe, és utána két hétig benne is maradok. (Alig lesz opera, a Ház bezárása vissza fog helyezni a korábbi állapotomba, amikor csak egy-egy operát iktattam be havonta, nem pedig esetenkét 12-14 alkalmat...)
A Pinceszínházban Márai Sándor újabb darabját szedik elő – a cím ezúttal Varázs. Ha minden jól megy, végre megnézem itt a Gézagyereket, amely eső miatt maradt félbe augusztus végén – most már igazán szeretném végig látni.
A Radnótiban jön az Ádám almái, amelyre jól rá vagyok készülve, láttam a pécsi előadás vendégjátékát, utána megnéztem a filmet is, és számomra ez is a hónap fontos eseményei közé fog tartozni, ahogy a Rózsavölgyi Szalonban Molnár Piroska önálló estje is, amely egészen biztosan kihagyhatatlan.
A Stúdió K-ban lesz új bemutató – Titánia – Nemzethy Konzultáció -, de én most több kihagyott előadás pótlására is gondolok, már épp elég sok a lemaradásom. Még lesz néhány Peer GYnt is, de aki nem jut el rá, azoknak marad az április, nincs mese. (A hideg miatt nem játszható az előadás mindig...Aki megy, annak NAGYON NAGYON fel kell öltöznie, de mindenképp megéri.)
A Tháliában a korábban Szigliget címmel játszott komédiát átnevezték: Csoda korban élünk az új cím. Jók a színészek, és nyilván ez is szép siker lesz.
A Vígszínház igazán nagy dobásra készül –Eszenyi Enikő az ifj. Vidnyánszky Attilával a címszerepben Hamletet rendez a nagyszínpadon, amely szintén a kihagyhatatlan kategória, nem más. Még sosem ment a darab a Vígben, szinte érthetetlen, hogy miért nem, de majd mostantól akár évekig is fog. A "Kisvidnyánszkyt" épp Zsótér Hamlet-rendezésében vettem észre, fogalmam sem volt, hogy mi a neve, de a játéka annyira magával ragadó volt, hogy akkor is megjegyzem, ha netán Kovács Istvánnak hívják...
Még mindig van egy olyan bemutató, amelyet ugyan csak a harmadik előadás táján tudok majd megnézni, de aki időben lépett, az már okt. 2-án láthatja: ez pedig a Maladype új előadása, A balkon, amelyet Zsótér Sándor rendez, így nekem ez is "kötelezően megtekintendő". Mennek az évek, és már éppen 26 éve nézem a munkáit, de még mindig ugyanúgy érdekelnek, mint eleinte, sőt most már talán többet is megértek az előadásokból, mint korábban, így talán még jobban is élvezem. Életem része Zsótér Sándor életműve, nem túlzás ezt kijelenteni.
Nekem ennyi lenne az október, nagyon bízom benne, hogy jól alakul majd és beváltja a hozzá fűzött reményeimet…
