Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (21) Opera (629) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ha valaki az internetre ránéz, az sem világos, hogy egybe vagy külön kell írni a címet. Amíg az Operaház honlapja különír, a mű wikipédia oldala egybe. Ez a látottak-hallottak szempontjából mindegy, sokkal inkább probléma lehet, hogyha valaki nem tudja, hogy pontosan mire jön, akkor operára is számíthat, miközben Kodály daljáték minosítése igazából népdalfüzért takar, amely talán mégis a legjobban koncertszerűen hathatna.
Mondom ezt az operaházi friss premier után.

A Székelyfonónak van ugyan Kodály által elképzelt kerek története, amely nem köthető a szöveghez, így a lengyel rendező, Michal Znaniecki a lecserélése mellett döntött. Kitalált egy univerzálisabbat, amely kevésbé kapcsolódik a zene által sugallt közeghez. Ahogy a korábbi beharangozókban is jelezték, az Operaház éppen azért kért fel külföldi alkotókat, hogy a megszokottól eltérő külső nézőpontot kaphassunk.

Tudva, hogy ez volt a cél, egy nézésre azt nyugtázhattam, hogy ugyan ez nem az én előadásom volt, nem kötött le a történet és nem vitt magával, nem keltette fel bennem az újranézés vágyát, de az eredeti cselekmény ismeretében azt hiszem, hogy egy hagyományos Székelyfonó rám még kevésbé hatott volna. (Az eredeti sztorit belinkelem, de csak az érdekesség kedvéért, azt lehet belőle megtudni, hogy miről nem fog szólni az előadás.)
A díszlettervező, Luigi Scoglio és a jelmezek megálmodója, Magdalena Dabrowska összehangoltan dolgozott és kifejezetten érezzük azt a törekvésüket, hogy a látvány modern is és hagyományos is legyen egyszerre. A virágmotívumok dominálnak, ennek bemutatására az Operaház honlapjának megtekintése az ideális, hosszas részletezésbe nem bocsátkoznék.

Maguk a dalok szerelemről és halálról szólnak, és míg az eloadás folyamán a fájdalom és a veszteség lesz a hangsúlyosabb, hiszen egy férfi haldoklásával indul a történet, addig a végén ugyanúgy kapunk egy reményteljes és boldog megoldást, ahogy az eredeti koncepció szerint is.
Ezen a ponton felmerülhetne akár az általam kihámozott történet leírása, de azt gondolom, hogy aki megnézi,  kapja meg a lehetőséget, hogy magának összerakhassa.
Az előadás kettős szereposztásban kerül az októberi műsorra (és majd év végén a szokásos májusünnep során ismét megtekinthető lesz).


Úgy érzékeltem, hogy ez az új történet leginkább a háziasszony szerepében fellépő Schöck Atalának (később majd Gál Erikának is) a legelőnyösebb. Ami a színpadon történik, az többnyire vele kapcsolatos - vagy a jelenben éli meg, de néhány esetben visszaemlékezésének tűnik. (Hangsúlyozom, hogy ez az én olvasatom, nem pedig valamiféle hivatalos értelmezés. Meglehet, hogy a rendező másként gondolta az egészet.) Schöck Atala ismét meggyőzött mélyen átélt játékával, hogy érdemes koncentráltan figyelni és a lehető legtöbbször megnézni. 


Molnár Levente januárban lépett utoljára az Operaház színpadára. Most ő a kérő, akinek a története jelentősen módosult, haldoklik a mű elején. Összesen három dalt énekel az előadásban, amelyekből egyet fekve, egy szűk térbe szorítva, a másodikat egy függöny mögött, míg a harmadikat végre elől, hangsúlyos helyzetben. A rendező számára nyilván igen jó megoldásnak tűnt a tér leszűkítése és a figyelmünk koncentrálása, csak az a bökkenő, hogy aki ebben a dobozban énekel, az nyilvánvalóan nem hallja jól a zenekart és a zenei megvalósítás színvonala így kárt szenvedhet. Molnár Levente színpadi jelenléte ezúttal is intenzív, viszont nekem összességében kevésnek tűnt az az idő, amíg látható. (Hát igen, ha ennyire keveset énekel itthon, akkor már jobban örültem volna, ha a Figaróba, vagy Anyeginnek hívják vissza. Legközelebb a téli Bohémélet sorozatban nézhető.) Helyette később majd Haja Zsolt lesz nézhető.


Ezen a csütörtökön Pataki Adorján és Rost Andrea játszották a fiatal párt erőteljesen, jó formában (váltópár: Ujvári Gergely és Rácz Rita lesz. A legény anyjaként Ulbrich Andrea lényegében egy balladát kapott, amelyet hatásosan szólaltatott meg. Ennek az előadásából némileg levont az, hogy nem voltam biztos, hogy ez a történet visszaemlékezés-e vagy független betét, ezen gondolkodtam közben. Valami miatt az volt a benyomásom, hogy ez a fiatal pár korábbi életfázisban mutatja be a háziasszonyt és a mű elején haldokló férjét. Ezt a szerepet Wiedemann Bernadett is megkapta, aki keveset látható az Operaház színpadán, kivételesen gyönyörű mezzoszopránja leginkább dalesteken és egyéb koncerteken hallható. (Tegnap este a zene világnapján Requiemet énekelt, lenyűgözően - másik bejegyzésben arról is hamarosan szó lesz.)


A fentieknél hatásosabb szerep a bolháé, Gradsach Zoltán magával ragadóan játszotta. Jelmezében egészen átalakult, a tapsrendig nem ismertem rá. (Geiger Lajossal is jó lenne megnézni.)
Az előadás a többi bemutatónál fontosabb a Háznak, amely abból is világos, hogy a főzeneigazgató, Kocsár Balázs vezényelt.


Lehet valaki, aki a művet ismerve elgondolkodik, hogy lehet ezt a viszonylag rövid darabot (hetven perc) egészestés programként eladni, azoknak jelzem, hogy Pál István Szalonna és Bandája az, aki előmelegíti a közönséget a Kodály műre. Megközelítőleg fél óra játék után következik a szünet, amely az átrendezés miatt feltétlenül szükséges.
A rendező észlelte, hogy a népdalokkal önmagában nem fogja tudni a közönséget lekötni, így táncbetéteket is tervezett Juhász Zsolt koreográfus. Ezeket kifejezetten illusztratívnak éreztem, de mivel van jópár ismerősöm, aki nagyon szereti a fiatal táncosokat szép ruhákban nézni, nem kérdőjelezem meg ennek a szükségszerűségét. A Duna Muvészegyüttes táncosai kiválóan megfeleltek a feladatra, elnézegettem őket.
Összességében az előadás mindenkinek ajánlható, aki szereti a népzenét vagy/és Kodály műveit, vagy netán (ami tipikus az operalátogatók körében) valamely fent említett művészt szívesen nézné.

 

Címkék: Opera Molnár Levente Rost Andrea Geiger Lajos Wiedemann Bernadett Schöck Atala Rácz Rita Gál Erika Gradsach Zoltán Haja Zsolt Kocsár Balázs Ulbrich Andrea Pataki Adorján Ujvári Gergely Székely fonó

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1111759665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása