Aki eddig tudatosan követte ezt az énekes-sorozatot, az tudhatta, hogy már csak Ducza Nóra maradhatott utolsó előttinek. (A rendezőt szándékosan a végére tettem, és így összességében négyszer avatkoztam bele a számítógép által kijelölt sorrendbe – hamarosan az utolsó bejegyzés is következik.)
Ducza Nóra véletlenül lett 33. "blogtéma", de egyébként is az egyik legutolsó énekes,"akit felszedtem”, és amíg a sorra vett harminc énekes közül sokakat 2006 vagy 2008 óta figyelgetek, őt még nem egészen két éve. Azok közé tartozik, akikhez elég volt egy nézés, hogy megjegyezzem őket és minden további alkalommal kivétel nélkül beigazolták, hogy érdemesek is a kiemelt figyelemre.
2015 november végén láttam az Élet a Holdon c. Haydn-operát Gödöllőn, mégpedig kifejezetten azért, mert a Figaro 2.0-ban szintén szereplő Zavaros Eszter és Kiss András ígéretes szerepet kapott benne és rájuk voltam kíváncsi. Jók is voltak, sőt mi több, az EGÉSZ is rendben volt, tetszett az előadás, és ekkor bóniuszként még feltűnt az általam korábban sose látott Ducza Nóra, akit ráadásul az Operaházban pár nappal később a Farnacéban is viszontláttam, és abban is megfogott az alakítása. A következő pozitív élményhez is csak pár hónap kellett: jött a Tündérkirálynő koncertszerűen a Shakespeare –fesztivál nyitányaként és aztán Almási-Tóth András rendezésében, amelyben a fiatal énekes ismét lenyűgözött – immár egy harmadik típusú szerepben. Ezek után a tavalyi évadban egy kortárs opera főszerepében mutatkozott meg, amelyben mind énekesként, mind színészként igazán brillírozhatott (A ravatallal szemben), egyértelmű volt, hogy ennek az alakításnak az évad legjobbjai között van a helye - az évadértékelőmben ezért is emeltem ki erőteljesen, mert ez kimagasló teljesítmény volt.
Azóta olvastam impozáns életrajzát is az Opera honlapján, így pláne nem aggódom, hogy ugyan fog-e boldogulni Barbarinával,l illetve a rendezés elvárásaival és menni fog-e neki a szexi szobalány-féleség. (Ezzel a szereppel debütált a Házban 2007-ben.) Biztos vagyok benne, hogy ő is emlékezetes lesz a harmadik szereposztásban – úgy néz ki, hogy nagyon jól van a produkció Barbarinákkal (is) eleresztve. Kíváncsian várom ezt a harmadik szereposztást is, csak ezt tudom ismét leírni.
Ducza Nórát az Operaház erre az évadra más előadásra nem kérte fel, sajnálom, hogy A ravatallal szemben-t nem újítják fel, se a Farnacét vagy A tündérkirálynőt. Nincs mese, tudomásul kell venni, hogy hiába lett óriási a repertoár, nincs hely és mód, hogy mindent láthassunk, eddig túl nagy volt a bőség, szinte követhetetlenül sok a bemutató, most pedig jön a hét szűk esztendő. Azért remélem, hogy nem – csak másfél lesz belőle tényleg.
A Figaro után november 12-én a Zeneakadámián lesz premierje, mégpedig a Kamaraopera Aci, Galatea e Polifemo című előadásában, amely később több vidéki helyszínen is látható lesz.
Ducza Nóráról már nem is feltételeztem, hogy majd tonnaszám fogja feltenni a saját felvételeit a youtube-ra. A Tündérkirálynő-részlet, amit meg tudok osztani, az is egy kollégának köszönhető, aki a részlet központi szereplője, de a második perctől – Szemere Zitával együtt – Ducza Nóra is kicsit hallható….
Nincs más hátra: Erkel Színház, Figaro 2.0 – élőben.
