Amikor hirtelen kitaláltam július közepe táján, hogyha egyszer a Figaro 2.0 foglalkoztat, és a nyáron úgysem nézek semmiféle előadást, akkor írhatnék mind a harminc énekesről külön ajánlót, akkor kismértékben aggódtam azon, hogy mit fogok írni néhány olyan énekesről, akiket igazán keveset láttam, ötször sem. Mit fogok írni pl. Kristofori Ferencről? Mit ér valakiről írni, akiről én sem tudok szinte semmit? És jött a másik kérdés, hogy érdekel-e az egész projekt majd valakit?
Az egyik kérdés megoldódott, többekről a keresgélés közben sok minden kiderült, NEKEM jól jött, jó felkészülés ez az előadásokra, másfelől idő közben az is beigazolódott, hogy nemcsak nem egyforma súlyú szerepeket kapnak az énekesek, és még annál is egyenlőtlenebb az, ahogy az érdeklődés irántuk megoszlik. De - és ez van, el kell fogadni - nincs összefüggés a szerep nagysága és a szólisták népszerűsége között, az elmúlt közel 2 hónap olvasási adatai nekem ezt is beigazolták. Ha tetszik, ha nem - a kisebb szerepek alakítóira többen voltak kíváncsiak eddig. Már sokan nincsenek hátra, ami azt illeti. De legyen szó most már Kristofori Ferencről.
Kristofori Ferencet kizárólag operavizsgákban és a zeneakadémiai Varázsfuvolában láttam, és mintegy négy alkalommal ezek kapcsán röviden említődött is a bejegyzéseimben. A pályája most van indulóban, az Operában idén a Figaro Basiliójaként és Don Curzióként lehet majd látni, illetve még az ősz folyamán a Nabuccóban és A hugenottákban is. Az Őrült nők ketrecében évek óta énekel már a kórusban, bár a kórus nincs a színpadon, így nem valószínű, hogy valaki ebből jegyezné meg.
Az ajánló írása kapcsán róla végképp nem találtam sok felvételt, az Operaház honlapján is csak a fellépései vannak felsorolva, de életrajzot sem közölnek, a Zeneakadémia ezt még korábban megtette, de az az oldal meg már nem elérhető.
Don Basilio a Figaro egyetlen tenor-szerepe és van olyan hálás, hogy ennek kapcsán jól megjegyezhető az, aki eljátssza, hálás lehetőség, egy pályakezdőnek különösen.
A keresés közben viszont a youtube-on ráakadtam egy korábbi (2015-ös) operavizsga teljes felvételére, a SITCOM-ra, Almási-Tóth András rendezésében, amely három Rossini operából készült, új történet operai patronokra, ezt is mondhatnánk. Aki ráér, és érdeklik a fiatal zeneakadémiai (most már közben végzett növendékek), azoknak ez jó élmény lehet. Élőben nekem az volt.
Többet az énekesről majd az előadások kapcsán tudok írni, remélem, hogy most már gyorsan ott fogunk tartani.
Hát ennyi.
ps. Aki csak úgy olvasgatja a bejegyzéseimet - témától függetlenül - és most csalódott a rövidség miatt, megnyugodhat, hamarosan kapni fog egy alaposan túlírt ajánlót, amit az istennek se tudok lerövidíteni öt oldal alá (bár eredetileg nyolc volt), sőt jönnek most már az előadások is, érzem, hogy ha a nyáron a telefonon is írtam kétoldalas ajánlókat, nem fog menni a tömörödés most sem...