Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A Hunyadi jelenleg futó Szűcs Gábor-féle rendezését a 2012-es bemutató óta eddig 11 alkalommal láttam, nyolcszor írtam róla, annak ellenére, hogy egyes rendezői ötletek miatt  igazán kiakadtam a főpróbán. Egy 146 perces operát repülőtéri flash mobként elképzelni - hát igen, nem szokványos, bár ahogy az lenni szokott, az ilyen ötleteket azonnal ledobja a mű, és a nyitány után a koncepcióból néhány öltönyös statiszta és az előadás emblematikus tárgyait tartalmazó bőröndök maradtak. De mindegy is ez, már a második alkalommal is csak azért mentem vissza, hogy az újabb szereposztást nézzem, aztán pedig a még frissebb beállókat, illetve természetesen a szorosan megfigyelt énekeseimet. Mit tehet a mezei néző? Alkalmazkodik a műsorhoz, és ha valakit látni akar, akkor belenyugszik a darabba, a rendezésbe és nem utolsó sorban a nem mindig kedvére való és nem mindig színvonalasan teljesítő partnerekbe is. Valamit valamiért, ritka kivétel, hogy egy műnek minden összetevője igazán kedvünkre való, a túlélés érdekében meg kell tanulnunk azokat a részértékeket megbecsülni, amelyek számunkra feltárulnak egy előadásban. (Mondonom sem kell, hogy ez egyéntől függ. Lehet, hogy valaki épp azért az énekesért ment, akit a mellette ülő nehezen visel el...)

Most ezúttal a pozitív gondolkodás jegyében és a nyomhagyás céljával a pénteki előadás csúcsairól teszek említést. Biztos vagyok abban, hogy egy énekes amúgy is tudja, ha nincs jó művészi állapotban, hibázott, netán a betegsége miatt adott ki hamis hangokat, lépett be rosszul mondjuk egy tercettbe - minek ezt még egy nézőnek is hánytorgatni? Elég büntetés lehet a tudat, ha valaki elé állítottak egy lécet, amelyet levert - miközben a közönség így is ünnepel, ezzel bebizonyítva, hogy sokak számára igazán érdektelen, hogy milyen minőségben szólal meg egy zenemű, szó nincs arról, hogy értő füleknek énekelnének...

Éppen ezért, illetve mivel az előadás rendezéséről, koncepciójáról már mindent leírtam, a bejegyzés meglehetősen rövid lesz. (Akinek kevés, olvasgathatja a korábbi nyolcat.)

Az előadás karmestere Pál Tamás volt, aki a zenekart valóban értő módon vezényelte, nyilván maga se tudja, hogy hányadik Hunyadi-előadása ez, mélységében ismeri a darabot. Élvezni lehetett a nyitányt és elnézegettük a repülőtéren még mai ruhában gyülekező, élőképbe-merevedő szereplőket. Aranyos Végh Dénes is Mátyásként, de felmerül az emberben, hogy egy 15 éves fiú a XV. században valószínűleg nem szaladgált volna így, ahogy manapság is leginkább egy kis másodikos tenné...Persze, most is, még mielőtt megszólalna az énekhangja, már azonnal felmerült bennem szokásos problémám: ezek a mezzók (korábban Simon Krisztina, Balga Gabriella) annyira szokva vannak a nadrág-szerepekhez, simán el tudnák játszani Mátyást maguk is. Most az új beálló Heiter Melindát sújtja a rendezésnek ez a defektje, ő az akit valószínűleg minden friss néző nevelőnőnek értelmez, és nyilvánvalóan nem előnyös számára ez a koncepció.

Heiter Melinda nagyon kultúráltan, szépen énekli azt, ami neki jut, de egyértelműen érződik, hogy ez a helyzet semmiképp nem ideális számára. Ezért némi kárpótlást jelent, hogy az említett Dénes-gyerek nagyon jó partnere a Szilágyi Erzsébetként fellépő Kolonits Klárának, igazi ragaszkodást fejez ki, kettejük között van kapcsolat valóban.

A másik új beálló Bakonyi Marcell, aki Cilleit énekli. Ez a szerep összesen nem jár talán tíz perc jelenlétnél többel az első felvonásban, de eddig rendre megfigyelhettem, hogy ez a felvonás mégis Cilleié volt, amennyiben egy igazán erős jelenlétű énekes testesítette meg a történet egyes számú intrikusát. Vörösmarty darabjának eleve az volt a címe, hogy "Cillei és a Hunyadiak", és a két ellenséges tábort az igazán hatalmas főúr egymaga, illetve vele szemben az egész Hunyadi család képviselte. Az intrikus szerepe egyébként is hálás, sok energia belesűríthető. Évek óta Cser Krisztián volt a szerep egyetlen megjelenítője, aki ezért kismester díjban is részesült a kritikusoktól, elismerték alakításának szuggesztivitását. Az ő Cilleijét nézve megráz minket az, hogy ennyi gyűlölet és ennyi ambíció megférhet valakiben. A tavalyi előadás kapcsán megjegyeztem, hogy még egy ilyen erős alakítással is lehet konkurálni - Kolonits Klára még ennél is nagyobb gyűlöletet volt képes tekintetébe belesűríteni, ahogy nézte a fia ellen fondorkodó főurat. Féltem, hogy nem lesz szükség a véres maszatolásra, még ott összeesik a cselszövő.

Mindezt csak azért írtam le, mert kifejezetten érdekelt, hogy milyen lesz ebben a szerepben az ifjú basszista, aki eddig kifejezetten rokonszenves karaktereket alakított többnyire. Magasan volt a léc, és Bakonyi Marcell nem is kapott semmiféle ádáz tekintetet az egész előadást domináló szereplőtől. Az ő interpretációjában ez az egyes számú intrikus fiatal, rutintalan versenyző, aki azonnal lebukik - kémét elfogják, őt magát pedig kíméletlenül megölik politikai ellenfelei, és még azt sem mondja senki, hogy "nice try". Nyoma nincs annak, hogy évekig tudta a királyt befolyása alatt tartani. A közönség így is hálásan fogadta, hogy a szólamot egy vonzó fiatalember szépen elénekelte, és szegényt még le is döfték. Ebben az első felvonásban még így is ez volt talán a legtöbb, amit hallottunk. Az, hogy Bakonyi Marcell később, a sokadik alkalommal, ha belejön a szerepbe, fog-e  igazi fékezhetetlen indulattal szólni, átéljük-e azt az élményt, mintha egy kitörő vulkánt látnánk fortyogni, majd kiderül. Idén is még vannak további lehetőségei a karakter fejlesztésére, Cser Krisztián pedig nézhető lesz vasárnaptól szintén háromszor. Mindenkinek módjában áll, hogy a két alakítást összehasonlítsa...

Szappanos Tibort nagyon szeretem V. Lászlóként, és évről évre azt látom, hogyan lesz egyre árnyaltabb. Különösen az eskü-jelenetben izgalmas, ahogy vacillál, a hamis esküre nehezen szánja rá magát.Mintha egyre kevésbé játszaná a naiv embert. Tudatában van kiszolgáltatottságának, hogy nincs mese, itt két politikai klikknek a játékszere. Cilleit látja erősebbnek - "csak vért ne onts"- mondja, átadja a gyűrűt., homokba dugja a fejét...Meg se rezzen, amikor lebukott - Hunyadi a halott ujjáról szedi le a királyi hatalom jelképét. Nem ártatlan, bár nem ő a leggonoszabb. De mintha a darabban az is benne lenne, hogy hibás, aki mások hatalmi ambícióját és bűntetteit hallgatólagosan eltűri....

A kettes számú intrikus szerepében Gara nádor most Kovács István. Vele kapcsolatban is ugyanezt éreztem, erőteljesebbnek tűnt, mint korábban - most ő lett a főgonosz. Végülis, ő az, aki eléri, hogy a vejének kiszemelt László meghaljon. Szilágyi Erzsébet megérzi, hogy nem igazi szövetségese, és most neki szánja a gyűlölködő-gyanakvó pillantását, amit korábban Cillei kapott.

Egyszer érdekes lenne egy olyan Hunyadi, amelyben mindkét gonoszt ugyanaz énekli, más ruhában - jelezve ezzel, hogy mindig van aki a világ normális folyását felborítja hatalomvágyból.

Megemlítendő még Káldi Kiss András, aki Rozgonyi szerepének eléneklése után amerikai szenátorként folytatta az estéjét A tisztességtudó utcalányban, ahova egyébként a második felvonás után én is követtem. (Utóbbi ziccerszerep, nagyszerűen énekli.)

Egy előadásban természetesen a darab erősen meghatározza, hogy ki válik igazán fontossá - még Hábetler András sem tudta a teljes Hunyadit Rozgonyira kihegyezni, bár annak idején sikerült ötszörösére nagyítani a fontosságát. Erkel operája az anya szemszögéből dolgozza fel leginkább a történetet, korábban Fodor Beatrix is urallta a terepet, még akkor is, amikor Fekete Attila méltó címszereplő volt az oldalán. Jelenleg ez hatványozottan igaz, Kolonits Klára, aki már az első felvonás néma jeleneteiben észreveteti magát, a másodikban áriáival és folyamatos intenzív színpadi jelenlétével egyértelműen magához ragadja az előadást. Őt nézve elgondoltam, hogy ezek után Mátyás uralkodásáról is feltételezhető, hogy minden döntését a háttérből ez a rendkívül markáns anya irányította. Ebben az általam is sokat méltatott Szilágyi Erzsébet alakításban benne van a fiaiért őszintén rettegő anya, akinek gyengeségét jelzi, hogy képes az önáltatásra, de emellett végig gyanakszik, nem akar passzív maradni, minden eseményt követ. Eléri a királyi esküt, amelytől átmenetileg megnyugszik, de nem egészen...Színészileg is nagyformátumú alakítás, nemigen feledhető, az áriák pedig lenyűgözőek. Még kétszer hallható Kolonits Klára e szerepében, jövőre nem fért bele a Hunyadi szereposztásába, ahogy idén a Bánk bán négyes szereposztásába sem. Melindaként viszont a jövő héten Szegeden nézhető - március 14-én és 16-án.

Tehát Pesten még két Hunyadi lesz itt az Erkelben, utána legközelebb csak ősszel, a Hugenottákban találkozhatunk vele.

A tegnapi közönség számomra érthetetlen módon jól hallhatóan hamisan énekelt áriákat is nagy tapssal jutalmazott, de valahol a világrend helyreállását éreztem át akkor, amikor Kolonits Klára második áriája utána az az olyan nagyon ritkán hallható jelenség ment végbe - és akkor tudtam, hogy nincs mese, ebből posztot kell írni, mert más nyilván nem teszi ezt meg, maradjon nyoma:  a művésznő távozása UTÁN percekig még folytatódott az a szűnni nem akaró taps, amelynél a legtöbb nézőben az az érzés keletkezik, hogy ahogy Erkel idején ez az operáknál előfordult, itt van a pillanat, hogy igen, álljon le az előadás, maradjanak a Hunyadiak ott, ahol vannak, és hallgassuk meg inkább mégegyszer Kolonits Klárát. Többen említették a szünetben, hogy ez az, amire valóban számítottak. Az előadás nem állt le, feltételezem, hogy távozásom után Hunyadi Lászlót kivégezték bénáskodása-késlekedése jutalmául a papírforma szerint, Kolonits Klára pedig bravúrosan elénekelhette a zárójelenetet. ÉS még kétszer ezt megteszi....Például holnap este hatkor.

 

 

Címkék: Opera Hunyadi László Erkel Színház Cser Krisztián Kovács István Káldi Kiss András Pál Tamás Szappanos Tibor Kolonits Klára Heiter Melinda Bakonyi Marcell

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5712330063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása