Nem tagadom, egyáltalán nem bánom, hogy a tanévvel együtt beindul a színházi évad is. Szinte egyszerre a kettő. Végre. Magamnak 19 előadást választottam ki szeptemberre, bár ezek közül 8 olyan este van, amikor a folyamatos jelenlétemhez erősen hozzászokott gyermekeimet nem fogom tudni magukra hagyni valószínűleg. (Egyikük így is megjegyzést tett, hogy az elmúlt két hónapban voltam egyedül négyszer is(!), sőt órákon át a Krisztina könyvtárban, továbbá még a Csontváry-kiállításon is, azaz mégsem CSAK velük töltöttem az összes időt. Hát erről ennyit, nehéz lenne most azonnal a havi 25 színházi estére visszaállni és talán nem is hiányozna. Lehet, hogy idén sikerül még jobban válogatni. Az ajánlóban mindenesetre minden BUDAPESTI előadást megemlítek, amelyek engem érdekelnének, függetlenül attól, hogy képes leszek-e rá eljutni vagy sem. Hátha helyettem is megnézitek ti őket.
A szeptember még a bemelegítés időszakát jelenti, mindig az október számít (a jellemzően hat hetes próbaidőszakok miatt) az idény kezdetének. De mindig vannak olyanok, akik mintha hamarabb készen lennének. Ilyenkor van hagyományosan most már évek óta a Kolibri Színház nyílt napja (5-én), amely ütközik a Pozsonyi piknikkel és a Vidéki Színházak Fesztiválja a Tháliában (szept. 7-13). Érdemes rákeresni a honlapra és végignézni a kínálatot. Engem elsősorban a miskolci Eltört korsó, a zalaegerszegi Közellenség, illetve a kaposvári Shylock érdekelne.
Érdekes véletlen, hogy a Szkénében Kohlhaas címmel éppen a Közellenséget megelőző nap lesz egy bemutató (Zsámbékon előzetesen nézhető volt), azonos témában. Az egész szereposztás minden elemében nagyon vonzó (Nagy Zsolt, Pető Kata, Bach Kata, Nagy Norbert, Király Attila), Hegymegi Máté rendezése.
Ha a legjobban várt előadásokról van szó, akkor kétségtelenül dobogós lenne sokaknál az Átrium Makbettje (nemshakespeare!, Ionesco), Alföldi Róbert rendezése lesz. Hevér Gábor szereplése nem meglepő egy Alföldi-előadásban, és most már Bányai Kelemen Barnáé sem, aki Szombathelyen már beválhatott (az általam sajnos még meg nem tekintett) A makrancos Katában. Én mindössze egyszer láttam, de akkor azonnal megtetszett, így - bevallom - most az előadást akkor is megnézném, ha további - nagyon vonzó - neveket nem látnék a színlapon, pl. Orosz Ákosét (aki nemrég távozott a Maladypéből), Kerekes Éváét vagy Bercsényi Péterét. (Utóbbi szintén tavaly dolgozott Alföldivel, a Kabaréban.)
Ha már Átrium - Fehér Balázs Benő parádés szereposztást hozott össze a Sirályhoz, amelyet már júniusban lehetett nézni, már azoknak, akik befértek. Most repertoárra került az előadás, és akik eddig lemaradtak, próbálkozhatnak. Így teszek majd én is.
A Rózsavölgyi Szalon Margitai Ági emlékére nem hagyja veszni az Előttem az élet című előadást, Nagy Mari és Jordán Tamás a két új belépő. Csomós Mari és Lukács Sándor már az általam látott főpróbán is remek volt, remélhetőleg ismét láthatom őket ebben az összeállításban is. Mindkettőjük alakítása volt olyan jó, hogy ilyen jelentős változtatással is érdemes volt az előadást ismét bepróbálni. Szeptember elsején és másodikán már nézhetőek. (Ja igen, ez is Alföldi-rendezés.)
A Pesti Színházban Jó estét nyár, jó estét szerelem-bemutató lesz, új zenével.
A Belvárosi Színház a nyáron is több bemutatót tartott, érdemes a részletes programot megnézni. (Még lehet bérleteket is venni, van egy Margitai Ági emlékére is, aki náluk is gyakran szerepelt.)
A Játékszínben A szőke ciklon címmel új bemutató lesz, benne többek között Őze Áron, így engem ez máris érdekel. (Rejtő színpadi adaptációi ritkán válnak be, de hátha csoda történik majd, miért is ne?)
Pintér Béla előadásait egyáltalán nem kell reklámozni, mindenképp megtelnek az utolsó pót-párnáig, de akit érdekel, jobb ha tudja, hogy esélyei javultak a Titkainkra (átkerült a Trafóba, az nagyobb, mint a Szkéné). Lesz Kaisers TV és A démon gyermekei is, na meg a Szutyok és a Tündöklő középszer is. (Utóbbiban Herczenik Anna, akinek koncertje lesz 20-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 17h-kor!) Aki ezeket nem látta, próbálkozzon, a saját érdekében. (A démon nekem eddig - sajna - kimaradt, hátha majd most pótolom.)
Az Operaház is beindul még a hónap elején, a jegyeket EGÉSZ ÉVADRA árulják már július eleje óta, aki gondolja, a "legmenőbb" előadásokból már most gyűjtse be a szükséges jegymennyiséget. Gondolok itt a téli háromra, amelyiket mindenki látni akar: a Diótörőre, A denevérre és a klasszikusnak számító Bohéméletre. (Utóbbi szereposztása miatt idén kivételesen én is rászánom magam, bár ez nem az én operám továbbra sem. Az évadban lesz új Bohémélet-rendezés is, az Erkelben, abban is lehet reménykedni.) Az Operaház egész jövő évadáról írtam már időben (tavaly márciusban) egy talán csak 8 oldalas áttekintést, akit a téma érdekel, azt nézze meg. Kimerítő.
Ami talán a műfaj iránt nem rajongóknak is jó fogódzó lehet: szept.19-én a Ház előtt, az ún. "Szfinx-teraszon" három egyfelvonásos opera is INGYENESEN nézhető. Rövidek, humorosak - A telefon és a Csengő feltétlenül. Az idei új mű a Bolondokháza. Meglátjuk.
Az Erkelbe a kolozsvári opera társulata elhozza Wagner korai vígoperáját, amelynek címe Szerelmi tilalom. Vannak fenntartásaim a ritkán játszott operákkal kapcsolatban, de tavaly Szabó Máté annyira ütősen rendezte meg a Busoni-Faustot (nekem talán ez volt a kedvenc operaházi rendezésem tavaly, 2 hónap távlatából így emlékszem és a kedvenc Faustom a bő kínálatból), hogy nem hagyott el a remény és bízom benne, hogy csak lesz értelme egészen tudatlanul is odamenni és úgy szembesülni ezzel az ismeretlen Wagner-művel.
A Müpában és a Zenekadémián is előszedik a hetven éve meghalt Bartók egyetlen operáját - végre, miután tavaly egy Kékszakállú sem volt Pesten, amennyiben a Bartók emlékházban tartott vizsgaelőadást leszámítom. (Az ugyan csak 15 perces részletet mutatott a darabból, annál emlékezetesebb volt számomra.) Ősszel viszont összesen 8 Kékszakállú nézhető, köztük most szeptemberben azonnal három is, koncertszerűen: Müpa, szept.25 - Wiedemann Bernadett+Brezt Gábor, Zeneakadémia, szept.26 és 27 - Rost Andrea+Mikhail Petrenko. (Október-november folyamán aztán az Operaházba akár ötször is el lehet menni, hogy a két éve az Erkelben bemutatott rendezést most más előadókkal (Komlósi Ildikó+Cser Krisztián) megnézhessük. ) Külföldi import-Kékszakállú esetén is vannak félelmeim, hiszen elég szerencsétlen, ha egy énekes nem érti, hogy pontosan mit is énekel. (A júniusi bécsi Kékszakállúban Juditnak volt akcentusa, bár kevéssé, de még talán ez is sok ehhez a darabhoz. Én kevéssé látom indokoltnak, hogy ne a hazai basszistákat hasznosítsák erre a szerepre, különösen itthon, ahol a közönség döntő része mégis magyar, azaz zavaró lehet számukra az énekes kiejtése.)
Ennyivel ennyi. Októberben már biztosan a bőség zavarával kell megküzdeni ismét...
