2012. máj. 7.-én láttam a Budapesti Kamaraszínház legutolsó előadásaként A vágy villamosát. (színlap) 1999. decemberi bemutató volt, és egészen az utolsó pillanatig folyamatosan telt házzal játszották.
Én az alapításától végigkövettem a Kamara működését, rendkívül gazdag és vitathatatlanul vegyes színvonalú műsorán mindig voltak igazán figyelemreméltó darabok, Szűcs Miklós fedezett fel később mások által is elismert színészeket. Nála rendezett nagyszerű előadásokat Ruszt József, kezdte rendezői működését Eszenyi és Alföldi. Bertók Lajost is ő karolta fel. Egy évvel a színház bezárása után is sokat gondolok arra a társulatra, örülök, amikor látom, hogy egy-egy előadás mégis átmentődött, néhány színész otthonra talált a Vígben, mások a magánszínházként továbbélő Játékszínben dolgoznak. Eszenyi Enikő kimentette A vágy villamosát is, január végétől a jóval nagyobb Pesti Színházban is rendszeresen megy. Még mindig vannak, akik nem látták az előadást, illetve sejtéseim szerint vannak bőven, akik szeretik ismételten megnézni. Én az 1999-es főpróba után tavaly azt állapítottam meg, hogy nem egy kiüresedett előadásról van szó, hanem egy olyanról, amelyben bőven van életerő és hosszan mehetne még. László Zsolt, Nagy Enikő és a többiek is méltó partnerei Enikőnek, akiről nem mondható el, hogy magára gondolna igazgatóként, nem kapott annyi főszerepet az elmúlt években, hogy ne érdemelné meg azt, hogy ebben még hosszan csillogjon. Nagyon bízom benne, hogy ígéretes évadprogramja a jövő évi még több nézőt visz a Vígbe (Alföldi és Mohácsi is rendez, odaszerződik Stohl mellett Hevér Gábor is) és legalább ő kap egy újabb ciklust is, hogy működhessen a Víg tovább is.
Aki ma este úgy látja, hogy mégis lenne kedve Eszenyit megnézni ebben, próbálja meg. Van még néhány jegy, nem lesz rossz estéje. De ha nem, egészen biztos vagyok, hogy a jövő évben is műsoron lesz.
