A június soha nem szokott már a színházról szólni, kivéve a legelvakultabb rajongókat, akik ilyenkor dörzsölik csak a kezüket és utaznak a POSZT-ra, Kisvárdára és a Miskolci Operafesztiválra. Különösen a kritikusokra vonatkozik ez, akiknek valaki csak ki is fizeti a szállást, útiköltséget és persze a jegyeket. (Többen említették már, hogy ez egyre nehezebb, nem mindenkinek adatik meg automatikusan.) Ha valakinek utazhatnékja van, az persze mehet Komáromba A hentessegédre, ami egybehangzó állítások szerint az évad nagy szenzációja volt a Tháliában (én sem láttam), vagy Zalaegerszegre Alföldi Figaróját nézni. Ezeket én is fontolgatom.
Akik nem tudnak ilyen kalandokba fogni, ahogy én sem, azoknak marad Pest. Ami a júniusról azonnal eszembe jut: Wagner-napok a MüPában. Idén már nem volt keret a Ring újrajátszására, bár a magyar Wagner Társaság tagjai akár évente kétszer is hajlandóak voltak éveken át megtölteni az Operát, és persze vannak a külföldi nézők is. De túl sok támogatás kell hozzá, drágák a nemzetközi hírű énekesek. Ami van idén: Lohengrin, Parsifal és ami új bemutató: A nürnbergi mesterdalnokok. Ezek egyike sem tartozik az én kiemelt kedvenceim közé, de A nürnbergit azért megtekintem, lényegében kicsit kötelességérzetből is.
Az Opera az idő jelentős részében a szuper-népszerű Hófehérke-balettet adja, amit én eddig mindhárom gyermekemmel 1-1 alkalommal láttam. Nekem további igényem nincs rá, de Juni egy éve emlegeti és követeli az előadást. Lehet, hogy így még egyszer be kell vállalnom, bár amennyiben találok egy helyettes családtagot, azonnal átadom a lehetőséget. Nagyon jó tényleg, de alapvetően gyerekközönségnek készült.
A prózai színházak igyekeznek minél gyorsabban zárni, minimalizálni a veszteséget. A Karinthy már most szombaton leáll, a Belvárosi nem sokat játszik, de tart a hónap végén és a nyár folyamán három olyan bemutatót, amelyek mindegyike kasszasikernek ígérkezik, ráadásul igényes rendezőkkel és első osztályú színészekkel.A legnagyobb dobás kétségtelenül a Hippolyt, amelyet a Mohácsi testvérek cincálnak szét és raknak össze újra. Lehetséges, hogy ez még szakmai díjra is esélyt ad a színháznak, amely erre kifejezetten soha nem törekedett. Kulka János, Csákányi Eszter és Elek Ferenc a három főszereplő - kihagyhatatlannak ítélem az előadást. Többről fog ez szólni, mint egy régi siker felmelegítése. Lesznek itt áthallások amelyek a mai életünkről szólnak. A másik hasonlóan kasszasikert ígérő előadás A szív hídjai, amely mint nyilván tudjátok, Meryl Streep és Clint Eastwood nagy filmje alapján készült. Udvaros Dorottya és László Zsolt főszereplésével valószínű, hogy sikerül majd minden este megtölteni az Óbudai Társaskört. Én eléggé szerettem a filmet ahhoz, hogy Madison county mind a hét megmaradt hídjához (eredetileg több mint száz hasonló volt a környéken) odavonszoljam a családomat. Más látnivaló az egész államban nincs is, ez a film "isten ajándéka volt", ahogy a helyiek nyilatkoztak. Dől a nép még vagy húsz évvel a film bemutatója után is. Meg lennék lepődve, ha ezt az előadást az első kínálkozó alkalommal ne nézném meg. Se Udvaros, se László Zsolt nem tud rossz lenni, remélhetőleg hagyják őket kibontakozni.A harmadik nagy szenzáció júliusban Szentendrén kerül majd a nép elé: az Római vakációból készül, Tenki Rékával és Fekete Ernővel. Magát a filmet az olaszos tanítványaim a dögunalom kategóriába sorolták néhány hete, nem is sikerült végignézni velük - nyilván a romantika kezd elavulni. A színházi megvalósítás lehet, hogy pergőbbre fog sikerülni, vagy majd az idősebb korosztály fogja látogatni az előadást.
Ha már a nézőket mágnesként vonzó produkciókról van szó: június 22-ig működik a Nemzeti, előre eladott házakkal mennek az előadások, de a helyetekben még próbálkoznék. Alföldi a RAM Colosseumban tart új bemutatót, a Kőműves Kelement. Ez eredetileg a Magyar Színházban lett volna, de mindenféle okok miatt új helyszínt kellett keresni. A Rózsavölgyiben 3900 Ft/os helyárakkal június utolsó hetében 12 alkalommal játssza el ugyancsak Alföldi és Jordán Az utolsó órát, amelyet tényleg érdemes is megnézni. (Mint hallom sokan csak "magát Alföldit" bámulják szájtátva - igazából ez Jordán óriási alakítása miatt érdemes a figyelemre, amihez Robi teremti meg a helyzetet.) Nekem eddig kimaradt a Rózsavölgyiben A pasi a szomszéd sír mellől - ezt is lehet nézni június elején háromszor, akkor pótolom. A könyvről már írtam, fokozottan érdekel, hogy mi lesz belőle Für Anikóval és Schneider Zolival. Még Pintér Béla csapata az, aki mer júniusra sok előadást is kitűzni, nekik van olyan törzsközönségük, akik időről időre megnéznék a régi darabokat is. Lesz a két friss előadáson (42. hét, Kaisers TV) túl Anyám orra, Árva csillag és A sütemények királynője. Ezek szerepelnek az én programomban. Voltaképp ilyenkor már az "egy estém otthon"-program is jól esik és tervezem, hogy a régi lemaradt előadásokat is megírom, hátha valaki, akinek blogolvashatnákja van épp a három évvel korábbi előadásleírást akarná látni...
És végezetül:
Ha valaki látta vagy látni akarná a Rükvercet, Kerékgyártó István művét, azt hátha érdekli, hogy lesz az íróval az Oktogonnál lévő Andrássy úti könyvtárban máj. 31-én pénteken este fél8-kor egy beszélgetés. Miután egy író-olvasó találkozót sikerült neki a munkahelyemen tető alá hozni, egy röpke ötletből kiindulva a Szépírók Társasága támogatásával most moderálhatok egy másikat is. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy az írót megint kérdezhetem (maradtak is még bőven kérdéseim a négy regény elolvasása után), de örömmel venném, hogy akit érdekel, az jönne és szintén kérdezné. Spontán alkalom lesz, bízunk benne, hogy van néhány megszólítható ember ebben a kétmilliós városban, akit a kortárs irodalom egyik valóban figyelemre méltó alkotója érdekel. Kerékgyártó művei aktuális problémákról szólnak, nem tartoznak a romantikus lányregény kategóriába és az író életútja annál is érdekesebb (egyetemi oktatóból üzletember, majd politikus, később író vált). Egyébként kifejezetten a kellemes emberek közé tartozik az író, és érdekesen beszél.
Ennyivel ennyi.
