Csehov egyik szereplője azon értetlenkedett, hogy egyszerű tanítókról miért nem írnak drámát. (Na melyik darabban?)
A mai modern világban minden megtörténhet: van előadás (ez az) melynek főszereplője éppen egy gázóraleolvasó. Fontos ez a foglalkozás, sőt az előadás azt is eléggé besulykolja, hogy az embereknek éppen a foglalkozása a legfontosabb, nem ám a származása.
Nincs másfél óra az előadás, amely négy jelenetben, erősen kisarkítva és a humor oldaláról közelítve tárgyal egy fontos problémát: hogyan viszonyulunk mi nézők a zsidósághoz. Az előadás előtt szinte mindenki hajlandó kitölteni egy kérdőívet, amely attól függően, hogy mennyire veszik komolyan persze, de jó összképet adhatna rólunk, akik odamentünk az előadást megnézni.
Miután én ma már láttam egy jó előadást, amely szintén FÜGE-produkció volt (karamazov, MU Színház - fent van a beszámoló arról is) nem éreztem volna annyira égetőnek, hogy még egy akármilyen előadást megnézzek. (A lányaimnak kellett a gép - ez is hozzájárult azért, hogy a lakás elhagyása mellett döntöttem.) Most jó volt az időpont, (2011 szeptembere óta halasztgatom), sőt a Lefitymálva nemrég megnyerte a Thália Humorfesztivált is, amelynek számos előadását láttam, ezt pont nem.
Jelentem, minden forráshiány ellenére, ami megakadályozza, hogy a függetlenek produkcióit széleskörűen reklámozni lehessen, ez az előadás látnivalóan nagy érdeklődésnek örvend, teljesen tele volt. Annyira, amennyire tele lehet egy nézőtér. Ahogy tegnap Pintér Béláéknál, úgy most is voltak, akik arra vártak, hogy mégis legyen egy-egy hely az utolsó pillanatban.
Van egy érzésem, hogy a siker titka a kényes téma humoros megközelítésében rejlik, lehet nevetni a történeten, a szereplőkön. A négy jelenet Bánki Gergő karakterén keresztül kapcsolódik, aki gázórát megy leolvasni a Dob utcába...A történet leírásával nem jutnátok messzire, sőt némileg poéngyilkos gyanúba is keverednék, így maradjunk ennyiben. Gázóraleolvasók (Schmied Zoltán is) mellett találkozunk egy veszekedő házaspárral (Tamási Zoltán, Nagy Mari), egy buta riporterrel (Stefanovics Angéla egyik szokásos, ámde bevált hasznosítása) is többek között. Többen több szerepben lépnek fel, de minden szituáció az antiszemitizmus témája körül forog. Kérdezheti valaki, hogy minek ezt ennyit ragozni? Mostanában sok színház foglalkozik ezzel, a Jurányiban ott A Dohány utcai seriff, a Nemzetiben a Magyar ünnep, A velencei kalmár, lesz hamarosan egy felolvasószínházi est is, ami ugyancsak a zsidóság és a holocaust témáját járja körül. Erre az én válaszom csak annyi lehet: nem avult el sajnos a téma, sőt. A színház feladata, hogy tükröt tartson a természetnek, bemutassa pl. a század lenyomatát. Ez az, ami a közéletből átsugárzik, a színház pedig reflektál minderre.
Ma volt két néző, aki fél óra után nem volt vevő a témára és lelépett a nézőtér közepéről. Ennek a tanulsága annyi csupán, hogy előre kell tájékozódni, hogy ki mire ül be, mit akar átélni vagy át nem élni a színházban - ezt megválaszthatjátok. Ha ez nem tetszik, akkor ott van a TÁP Színház előadása ugyancsak a Jurányiban, a Jövedelmező állás... vagy annyi más. Olvasgassátok csak az ajánlóimat, ha én Húsvét hétfőn hajnali egykor írogatom nektek.
Színlap és további ismertető a darab szerzőjétől, Vinnai Andrástól. Sokkal jobb, mint az enyém, fontoljátok meg:
